Teázzunk!

A 21. századi fogyasztó újra felfedezi a tea élvezetét. Magyarország nagyvárosaiban egymás után nyílnak és működnek sikerrel európai színvonalú teázók, más vendéglátóhelyeken viszont még ritkán használják ki az egyre nagyobb választékban hozzáférhető termék kedveltségében, trendekhez illeszthetőségében és kínálásának sokféleségében rejlő lehetőségeket.Mára megdőltek azok a sztereotípiák, hogy a kávé reggeli ital, hogy a teát a kávé helyettesítőjeként rendelik, de még az is, hogy a vendéglátóhelyeken többnyire nők isszák. A teázók fő célcsoportja elsősorban a harminc év alatti korcsoport. A teaivás sokkal inkább élmény, mint fogyasztás, még akkor is, ha egyébként az étkezéshez kötődik.
Pedig még ma sem ritka itthon, hogy tea­rendeléskor a kávéfőzőből lejött, forrónak igazán nem nevezhető vízzel készített italt kap a vendég. Ám ez ma már inkább az azt kínáló igénytelen vendéglátóhelytől, mint a teaivástól veszi el a kicsit is igényesebb vendég kedvét.

Beszélni kell róla
A teában nemcsak a teázók, teaházak számára nyílik üzleti lehetőség, hiszen alacsony bekerülési költségű, kis felkészültséggel jól eladható termékről van szó. Mondják: beszélni kell róla a vendégnek, mint a borról. A tengerentúlon létezik már a teasommelier intézménye is; nem csoda, hogy az elegánsabb éttermekben egy-egy jobb keverékből készült italt 10-15 dollárért is el lehet adni.
Segíti a tea sikeres értékesítését az a tény (hit?) is, hogy a teázás megnyugtat, elfeledteti a mindennapok zaját – nem véletlen, hogy a teázók legtöbbjének belső berendezését is ennek az érzésnek az erősítéséhez illesztik –, és nem utolsósorban, hogy sok fajtája bizonyítottan hasznos egészségügyi szempontból. Wellness-, gyógy-, erősítő-, nyugtatótea: kis fantáziával funkcionális termékként is kezelhetjük őket.
Fogalmazhatunk úgy is: a teával kapcsolatban annyi, az egészséghez köthető hit (és tévhit) forog közszájon, hogy néhány, a teaválasztékot méltató kifejezés az itallapon már bizalomgerjesztő lehet a vendégek egészségtudatos csoportja számára.

Teatojástól a szuperfilterig
A hazai teaházak legtöbbjében a teák „minden” (100-120-féle) fajtáját megtalálja a vendég: fekete, zöld, fehér, sárga, az ízesített, a gyümölcsből készített, no és persze a különlegességek: a rooibos, a mate és mindezek keverékei. Kis marketingérzékkel a vendéglátós nemcsak a világ ismert-kedvelt „teakoktéljait” tartja, hanem kialakít egy-két, csak a házra jellemző keveréket is.
Mondani sem kell: természetesen kizárólag leveles teákról beszélünk – itt a filteres tea bűn. Bár léteznek már olyan teafilterek is, amelyek mind minőségi, mind esztétikai szempontból megfelelhetnek a legkényesebb követelményeknek is. A közelmúltban divatba jött, roppant látványos tetraéder (piramis) formájú, hőálló műselyemből készülő tasakok nemcsak elegánsak, de méretüknél fogva van bennük elég hely arra, hogy az egészben maradt tealevelek megduzzadjanak és kioldódjanak belőlük a hatóanyagok, másrészt a speciális fajták esetében odaférnek a fűszerek, a gyümölcsök és egyéb… Hát, nevezzük marketingeszközöknek! És ami ugyancsak lényeges: nem szakadnak ki! Az elegáns teafiltereket gyakran egyesével apró dobozkákba csomagolják, ami nem csak „hozzáadott érték”, de a fogyasztók helyben elolvashatják a rajtuk feltüntetett részletes tájékoztatót.
A „szuperzacskó” persze nem váltja fel a saját töltésű teatojás használatának élményét, mint ahogy a többi segédeszközét sem, amik a teázás kiegészítő élményét adják.
És itt nem csak a – sajnos – nem túl gyakran alkalmazott, annál látványosabb klasszikus vagy éppen hipermodern formájú szamovárokra, vagy a funkcionálisan egyébként az ital gyorsabb kihűlését szolgáló méteres csőrű keleti kannákra gondolunk. Hanem például a felszolgáláshoz használt lélegzetelállító formaválasztékú (köztük megannyi kreatív megközelítésű, például integrált szűrős) kannákra, a modern formavilágú, legtöbbször az ital színét is látni engedő poharakra, vagy az edényeket az asztalon (értsd a vendég előtt) melegen tartó „rendszerekre”.
A tea jó profittal eladható divattermék, kár, hogy a magyar átlag-vendéglátóhelyen ezeknek az eszközöknek nyomát sem látni. Nem arról van szó, hogy mindenhol fel kellene szerelkezni a teakultusz kellékeivel, tarthatunk kizárólag filteres teákat, de például egy nulla közeli befektetést jelentő kínáló fadobozt, ami egyénként minden, amúgy agyonkritizált McDonald’s egységnek kötelező „tartozéka”, bárhol lehetne tartani.

Komponálni érdemes
A vendég szeret sokféléből választani. A jó teaválaszték kialakítása nem kíván nagy befektetést, sőt, a teák sokfélesége az itallapon még valamiféle igényességet is sugall. Ha az itallap tartalmaz néhány, a fogyasztáshoz fontos információt vagy a személyzet képes továbbadni a „szükséges tudnivalókat”, az igényes vendégnek számító teaivók hamar a hely barátaivá válhatnak.
Az optimális kínálat könnyen összeállítható: a minimális választék – gyengébb fekete tea, gyümölccsel ízesített fekete tea, ízesített zöld tea, gyümölcstea és valamilyen gyógytea (csipkebogyó, kamilla vagy menta) –, a komolyabb; mindezek kiegészítése erős fekete teával, klasszikus zöld teával és speciálisan ízesített keverékekkel, esetleg valamilyen különlegességgel. Amire viszont mindenütt érdemes figyelni: a készítéshez használt forró víz szó szerint forró legyen, lehetőleg ne csapvizet használjunk, és a teafüvet próbáljuk frissen tartani.
Ahol kész, filteres teakeverékeket kínálunk, ott a legegyszerűbb a gyártók speciális keverékeivel feldobni a kínálatot. Õk legtöbbször a vásárlói igények felmérése alapján komponálják a keverékek ízét. A termékek jól eltalált nevei utalnak az egészségre és a gyógyulásra, az ezekhez köthető filozófiákra. A keverékek alapanyagává vált a korábban a háziasszonyok titkos receptjei alapján hozzáadott fahéj, szegfűszeg, gyömbér, ánizs, sőt mostanában a kakaóbab is. Ilyenkor télen a nagyobb teakultúrájú európai országokban a polcokon megtalálhatók az évszakhoz „köthető”, néha a karácsonyi sütemények ízvilágára emlékeztető fűszerekkel (mandula, vanília, csipkebogyó) kevert teák is. Némelyek a tradicionális alkoholos forró italokat vannak hivatva kiváltani, megint másokat ezek alapanyagaként is kínálnak. Ezeknek a termékeknek már maguk a nevei is marketingbravúroknak tekinthetők: Kandallótűz, Karácsonyi álom és hasonlók.
KG