A menedzserek életében talán a társkeresés az egyik legnehezebb probléma. Elfoglaltak, nincs idejük magukra, és arra sem, hogy megfelelő párt találjanak. Új rovatunkat azért indítjuk útjára, mert az üzleti információk mellett a magánéleti aspektust is fontosnak találjuk a siker hosszú távú megtartásához. A sorozat szerzője, a tanulságos esetek felelevenítője Beke Irina, a First Class társkereső tulajdonosa, aki több mint 12 éve segít az üzletembereknek és üzletasszonyoknak megtalálni a társukat.

Hajnalka kért segítséget abban, hogy megértse: Gábor miért döntött úgy, hogy nem szeretne vele tovább találkozgatni? Pedig ő úgy érezte, vonzó volt Gábor számára az első két személyes találkozáskor.

Gábor (42 éves, felső vezető) és Hajnalka (34 éves, egy hasonló cégnél dolgozó HR-munkatárs) nagyon örültek egymásnak, amikor találkoztak az első randevún. Mindketten úgy érezték, megtalálták a megfelelő társat. Gábor nagyon vonzónak, nőiesnek és intelligensnek ismerte meg Hajnalkát. Hajnalka határozott, magabiztos, komoly, felelősségteljes személyiséget látott Gáborban, akinek jó humora is volt.

A második találkozásra Gábor egy Budapest melletti hangulatos étterembe invitálta a lányt. Már a főételnél tartottak, amikor Hajnalka kapott egy telefonhívást az egyik barátnőjétől, aki megosztotta vele, hogy megszületett a kisbabája. Hajnalka ennek nagyon örült, és gratulált neki. A vacsora után három nappal Hajnalka kapott egy levelet Gábortól, hogy nagyon örült a találkozásnak, de sajnos úgy érzi, nem egymást keresik. Hajnalka viszont úgy gondolta, hogy ez nem lehet, mivel nagyon erősen érezte, hogy Gábor vonzódik hozzá. Valami más állhat a háttérben.

Felhívtam Gábort, aki hasonlóképpen mondta el a történteket, kis különbséggel. A barátnő telefonhívásáról úgy számolt be, hogy Hajnalka annyira empatikus lett, hogy kb. fél órán keresztül kérdezte a részleteket a barátnőjétől. Gábor ekkor úgy érezte, Hajnalkát csak akkor lehet boldoggá tenni, ha minél előbb lehet neki is kisbabája. Erre Gábor a válása után még nem érezte magát felkészültnek.

Gábor ugyanis elvált, van egy 8 éves gyermeke. Nehezen dolgozta fel a válást, és bűntudata van azzal kapcsolatban, hogy a gyermeke nem teljes családban nő fel. Sajnos története szinte tipikus: az egyetemen ismerkedtek meg a volt feleségével, a házasság nagyobb részében Gábor inkább karrierjével volt elfoglalva. Nem beszélték ki a problémákat, mert Gábor mindig fáradt volt, hazavitte a munkáját. A volt felesége inkább visszahúzódó típusú, nem kezdeményezett beszélgetéseket, és lassan, csendesen elhidegültek egymástól. Ez viszont azt eredményezte, hogy mindkét oldalon megjelent egy másik ember, így közösen úgy döntöttek, hogy elválnak.

A közös gyermeküket mindkét szülő nagyon szereti. Emiatt Gábor elhatározta, hogy, tanulva a hibáiból, nagyon fog figyelni jövendőbeli társára. Csak akkor vállal egy másik gyermeket, ha a kapcsolat bizonyíthatóan jól működik. Mivel Gábor erősen racionális típusú, egy ilyen kapcsolat kialakulásához neki több időre lenne szüksége: fontos, hogy „bizonyítékokat” szerezzen arról, hogy új társával teljes az összhang.

Így Gábor a múltból származó félelmet vetítette ki Hajnalka kisbabával kapcsolatos emocionális reakciójára. Úgy érezte, nem fog kapni elegendő „bizonyítékszerzési időt” arra vonatkozóan, hogy a kapcsolat nem fog válással befejeződni. Gábor azt a tipikus hibát követte el, hogy úgy gondolta, a másik ember is úgy működik, ahogyan ő – nagyon racionálisan. Nem vette figyelembe, hogy a nők általában jóval emocionálisabbak, mint a férfiak. A gyermekvállalás kérdése igenis nagyon érzékenyen érinti őket, így emocionális reakciójuk nem feltétlenül „gyermekvállalási lázról” tanúskodik. Azt sem vette figyelembe, hogy egy nő igenis nagyon körültekintően választja ki magának a gyermeke apját.

Ugyanakkor Hajnalkának is nagyobb érzékenységet kellett volna tanúsítani a férfival szemben. Lehet, hogy egyáltalán nem kellett volna felvenni a telefont, vagy legalábbis rövidre kellett volna zárni a beszélgetést, és később visszahívni a barátnőjét. Mert letagadhatatlan tény, hogy a randevú egy részében, ahelyett, hogy a férfival foglalkozott volna, inkább a barátnőjével csevegett.

A legszomorúbb az egészben, hogy amúgy valóban nagyon megfeleltek egymásnak, és máig szép, boldog, harmonikus pár lehetetnének.