Szép történet az életem!

A cikk a Trade magazin 2026/02-03. lapszámában olvasható.

– Hogyan indult a pályája?

– Gyermekkorom óta vendéglősnek készültem, 1964-ben kezdtem a pályámat, és azóta is szenvedélyesen szeretem ezt a hivatást. Már nagyon fiatalon bizalmat kaptam: húszévesen már üzletvezetői és vállalatvezetői állásokat ajánlottak. Olyan üzleteket vezettem, amelyek szoros elszámolás mellett is nyereségesek voltak, leltári hiány nélkül.

1990-ben alapítottam meg a Gottwald Kft.-t, majd 1992-ben megnyitottuk a Gottwald Hotelt és Éttermet – a vállalkozásba nehéz gazdasági környezetben, komoly hitelekkel és óriási kamatokkal terhelve vágtunk bele, ám biztos alapot adott a szakmai múltam, a családom és a munkába vetett hitem. Nagyon sok munkával, de sikeresen működött a ház, és 1998-ban kivásároltam osztrák üzlettársaim részesedéseit.

Gottwald Sándor több mint 6 évtizede dolgozik a szakmában

– Mit jelentenek Önnek a szakmai elismerések?

– Ifjúkoromban számos szakmai versenyen vettem részt, ahol kiváló eredményeket és különdíjakat értem el. Később, a saját vállalkozás működtetése mellett már kevesebb lehetőségem volt erre koncentrálni, az elvégzett munka mégis több rangos elismerést hozott. Az évek során a Magyar Arany Érdemkereszt mellett több állami, városi és megyei kitüntetésben részesültem, köztük Az év vendéglőse díjban, valamint nemzetközi gasztronómiai elismerésekben. Különösen fontos számomra a Gundel Károly-díj, mert kifejezetten a vendéglátói hivatásról szól. A mai napig úgy gondolom, hogy az identitásomat az határozza meg, hogy vendéglátó vagyok – olyan vendéglős, aki a vendégért él.

– Hogyan épül fel a Gottwald márka?

– A Gottwald egy sokrétű, családi alapokra épülő márka, amelyet két fiammal, Zoltánnal és Szilárddal, valamint a feleségemmel, Julikával építünk. Saját borászat, cukrászda, mezőgazdasági területek, állattartás, bio gyümölcsös és zöldségkert szolgálja azt a célt, hogy a lehető legjobb alapanyagokból készülhessenek az ételeink. A márkát stabil alapokra helyeztem, de mindig fontos volt számomra a megújulás és a fejlődés. Öröm, hogy ezt a szemléletet a fiaim is magukévá tették, és nyugodt szívvel bíztam rájuk a szálloda vezetését.

– Hogyan viszonyul az új gasztronómiai trendekhez?

– A hagyományos, tradicionális vendéglátás híve vagyok. Fenntartásokkal fogadom az újragondolt világot, de nem zárkózom el tőle. Figyelem a trendeket, a közösségi médiát is használom erre, például sokszor tiktokozom, nézem a vendéglátás különböző oldalait bemutató tartalmakat. De valahogy mindig a klasszikusnál ragadok le igazán.

– Ki az, akit tisztel a hazai szakmában?

– A néhai Fábián Lászlót példaképként tiszteltem – igazi szakmai zseni volt. Nagyra tartom Garaczi Jánost a lajosmizsei Tanyacsárdából, kiváló vendéglős, akárcsak Punk Ferenc Tihanyból, aki jó barátom is egyben. Különösen fontos számomra a néhai Bergmann Ernő, a füredi Bergmann cukrászda alapítója, aki példamutató módon adta tovább tudását. Nagy tisztelettel és szeretettel gondolok rájuk, mint ahogy mestereimre, tanáraimra is, és mindazokra, akik mellettem nevelkedtek és a mai napig velem dolgoznak.

– Milyen tanácsokat adna egy kezdő vendéglátósnak?

– Ez a pálya nem napi nyolc óra munkát jelent, inkább tíz-tizennégy, sokszor húsz órát. A hobbikat félre kell tenni: aki vendéglátó akar lenni, annak a vendég az első. Tudni kell mosogatni, rendet rakni egy háromszáz fős bankett után, mert csak így lehet hitelesen elvárni a munkát másoktól is. Együtt kell élni az üzlettel.
Így van esély hosszú távon megmaradni – és boldognak lenni – ebben a hivatásban.

– Mik a tervei a következő évekre?

– Szeretnék sokkal többet olvasni, sétálni, az unokákkal programokat csinálni, majd egyszer talán a dédunokákkal is. Tervem, hogy könyvet írok az életemről, és arról a rengeteg élményről, amit a vendéglátástól kaptam.

Szeretném látni az új szállodabővítés eredményét, sikerét, virágzását. A munka nehezét már a két fiam veszi át; én az unokák bevonását tartom a legnagyobb feladatomnak. Remélem, egyszer mindannyian együtt dolgozhatunk – felelősséggel, odaadással. Ha mindez megadatik, akkor érzem azt, hogy szép történet az életem.