Sulyok Tamás: kiváló borászok nélkül nem születnének minőségi borok

Sulyok Tamás köztársasági elnök beszédet mond a Borászok Borásza díjátadóján a budapesti New York Palotában 2024. április 27-én. MTI/Bruzák Noémi

A bor ott van az irodalmunkban, a művészetünkben, az egyházi liturgiában – mutatott rá az államfő, hozzátéve: a borkészítés végigkíséri egész történelmünket.

„A borász építi az ország imázsát, ápolja a tradíciókat, fellendíti a turizmust, erősíti a gazdaságot”

– emelte ki Sulyok Tamás, megjegyezve: a bor elkészítésének egész folyamatát átlátni és átfogni tekintélyes munka és hatalmas tudás, s a borászmesterség művelői erre hivatottak.

A köztársasági elnök úgy fogalmazott: „a bor örökség, a táj ízének közvetítője, egyediségének őrzője, a bor titok, szakralitás”.
Azt mondta, a borászszakma művelői jóformán mindenhez értenek. A borász szakavatott agronómus, jártas a gasztronómiában, emellett ismeri és alakítja az emberek ízlését.

Emlékeztetett: fél évezreddel ezelőtt Werbőczy István a Hármaskönyvében a szőlőhegyek gazdag jövedelméről, a szőlősök értékéről írt, a magyar szokásjog gyűjteménye pedig rögzítette, hogy a szőlősök eladásánál a szőlő igazi értékét külön meg kell állapítaniuk a helyi bírának és az esküdt polgároknak.

A balatoni szőlőültetvények már a tihanyi apátság 1055-ös alapítólevelében is szerepeltek, a római jog ismerte és szabályozta a többi között a bor jó minőségéért vállalt garanciát – ismertette a részleteket a köztársasági elnök, hozzáfűzve: a borászoknak tehát kicsit jogászoknak is kellett lenniük.

Az emberiség és a bor kapcsolata távoli korokba nyúlik vissza – idézte fel az államfő, kiemelve: a szőlőskertek, lugasok, boros amforák ott voltak évezredekkel ezelőtt az ókori görögöknél, a Szentföldön és Egyiptomban is.

„Páratlan élmény tapasztalt borászoktól tanulni a bor érlelésének titkos fogásait”

– mondta Sulyok Tamás.