Sörben utaztunk! II.

Az MVI által szervezett szokásos éves gasztronómiai kirándulás – immáron a hatodik – úti célja idén Csehország volt, egy egészen különleges németországi kitérővel.

Az utazók színes csapatát beszámolónk előző részében a humpoleci Bernard sörgyárban hagytuk magukra.

A következő napot a pilzeni Pilsner Urquell sörgyárban kezdtük, Csehország legnagyobb és a világ egyik legmodernebb sörfőzdéjében. A beépített korszerű technológia dacára az épületegyüttes egy igazi építészeti gyöngyszem, ipari műemlék. A vendégeket jól szervezett látogatóközpont várja. A másfél órás körséta során idegenvezető mutatta be az alapanyagokat, a hatalmas régi rézüstöket, de a gigászi, automatizált modern berendezéseket is, amelyekben a nap 24 órájában óránként 600 hektoliter sör készül. Megnéztük a világ legrégebbi sörmúzeumát, majd az összesen 30 km-es pincerendszer néhány száz méterén sétáltunk végig. A délelőttöt egy pohár sörrel és a professzionálisan megcsinált ajándékbolt kifosztásával zártuk.

A következő állomás ugyancsak a múltba vitt, már a németországi Selbben, ahol a 140 éves múltra visszatekintő világhírű német Rosenthal porcelángyár háromemeletes múzeumát jártuk végig. Tanúi lehettünk közel másfél évszázad technikai fejlődésének, láttuk a koronként változó autentikus, működőképes eszközöket, néhányat ki is próbáltunk közülük. A napot sörkóstolós vacsora zárta Wiedenben, egy kraft söröket kínáló Bierstubéban.

Ezt a programot, akárcsak a másnap reggelit, Vig Bencének, a Progast velünk utazó ügyvezetőjének köszönhettük, aki német üzleti partnereivel közösen olyan élményeket szerzett az utazás résztvevőinek, amilyeneket átlagos turistaként nem élhettünk volna meg.

Merthogy például a Spiegelau, Nachtmann és Riedel márkájú üvegtermékeket készítő üzembe, annak teljesen automatizált raktárába és a csomagolótérbe nem engednek be turistákat. A körsétán a bőrünkön éreztük az üveggyártáshoz szükséges hőmérséklet extrém magasságát, ugyanis ugyanolyan közel mehettünk a gépekhez, mint a rajtuk dolgozók. Az üzemben préselt és fújt üvegtermékeket egyaránt készítenek – szájjal fújtakat persze már csak a látványosság kedvéért.

A csoport két fele a gyárban és a széles, minden igényt kielégítő választékot felvonultató közeli bemutatóteremben váltotta egymást. Utóbbiban a cég magyar piaccal is foglalkozó területi menedzsere, Andrea Barlucchi mutatta be a kiállított kollekciókat és a speciális fogyasztói igényekhez – például vendéglátóipari használat, borfajtánkénti bontás, vagy éppen a fiatalabb korosztályok elvárásai – kialakított, sokszor rendkívül kreatív ötletekre építő termékfejlesztéseket. Ahogy a gyárat és a bemutatott termékeket elnéztük, volt egy olyan érzésünk, hogy a márkák közötti jelentős árkülönbség egyik komoly oka maga a márkanév.

Délutáni a busz a Csehország kis ékszerdobozának nevezett Český Krumlovba vitt. A Moldva partján épített, 15 ezer lakosú városkában sétálva nem tudja az ember, a hangulatos épületeket csodálja-e, valamelyik kedves üzletben vásároljon vagy beüljön egy igazi cseh kocsmába jó söröket inni.

Hazafelé Brno belvárosában sétáltunk és ebédeltünk, Budapesthez közeledve pedig egyik útitársunk, Gottwald Sándor hívta meg nagyvonalúan az egész csapatot egy gyors vacsorára és borkóstolóra a folyamatosan épülő, terjeszkedő, gasztronómiáját fejlesztő Hotel Gottwaldba. Az élmény méltó befejezése volt a kellemes utazásnak.

Köszönjük MVI, köszönjük Elnök úr!