Sikeres évek küszöbén II.

A Soproni borvidéken borászkodó Taschner Kurt István harmóniában él önmagával, családjával, környezetével. Bő másfél évtizedes következetes munkájának eredményeként vállalkozása tavaly már gazdaságilag is sikeres évet zárt. Kis birodalmát „két kezével” építi, és úgy tűnik, mára minden adott ahhoz, hogy a bő esztendők következzenek pincészetében.

Folytatjuk tegnap kezdett interjúnkat Taschner Kurt Istvánnal.

 

Ezúttal néhány személyes kérdésre ad gyors válaszokat, a legnépszerűbb borai közül ajánl néhányat olvasóinknak, és bemutatjuk egy itthon még nem elterjedt termékkiszerelését.

Ma jut eszébe reggel, amikor felébred?

Hogy köszönök Istennek.

Mennyit dolgozik egy nap?

Minimum 10 órát?

Hová szeretne eljutni?

A világ nagy bortermő helyeit járnám végig, megtudni, mitől lettek nagyok.

Mire a legbüszkébb?

A gyerekeimre.

Milyen borát vinné ajándékba Miguel Torres-nek?

A pezsgőmet vinném.

Hogyan viseli a kudarcot?

Gyorsan magam mögött hagyom és tanulok belőle.

Szereti a fröccsöt?

Nagyon, persze a jó, fröccsnek való borból?

És a sört?

Igen, de ritkán iszom.

Mi a kedvenc étele?

A rizses fogások.

Melyik a kedvenc étterme?

Sopronban a Vadászkürt, Budapesten a Csalogány 26.

Mit kóstolna szívesen?

Borból a 99 pontosokat és a nagyon öreg tokjaikat, pezsgőből a 100 éves champagne-okat.

Kedvenc boros kiszerelése?

A 0,375-ös

És a legabszurdabb?

A csiszolt üvegdugós palack.