Retro 2

Dátum: 2009. 05. 05. 08:00

Folytatva néhány hónappal ezelőtti, a magyar termékek kötelezően előírt aránya, a kormányzatilag meghatározandó kondíciók kapcsán írott glosszám végszavát („Világ proletárjai, egyesüljetek!“ – de ne itt!), nos, úgy tűnik, egyesülnek. Csak milyen euróárfolyam mellett?Amikor elkezdtem írni ezt az új passzust, még 315 forint volt. Aztán a szerkesztés ördöge közbeiktatott egy előrehozott kormányfőváltást.
Amikor ezt a kettő pont nullás verziót gépbe írom, akkor éppen 289. Nesze neked tervezhetőség, nesze neked a sokat fényezett magyar anyaghányad legnehezebb kérdésére adandó válasz eldönthetősége: megéri-e???
Szakmázzunk egy kicsit! Receptúrát, ugye, épeszű gyártó nem ad ki. Mit adhat? Egy deklarációt, hogy én kérem nyócvanig hazai vagyok. Csak ki ellenőrzi…
Bocs, elfelejtettem, hogy EU-tagok vagyunk, tehát szankció nem lehet.
Közben, mire megjelenik, már alá is írták. Kíváncsian várjuk az alkalmazást…
Lelki szemeim előtt látom (egy időben egyik kedvenc hiperem szeretett a polcon keresztül üzengetni a fogyasztónak ilyeneket: xy szállító nem értett egyet árpolitikánkkal, ezért termékeit most nem szállítja…), szóval látom az új üzenetet: xy szállító csúnyán becsapott, kiderült, terméke csak 79 százalékban magyar, ezért polcát üresen találja…
Azt hittem, hogy a gazdasági idiotizmusról többet is tudok írni. De nem: kiesik a toll a kezemből. Ha a semmit szorzom be 0,8-cal, csak egy eredmény jön ki: 0 – kár.
P.S.: Az írás és a tisztelt olvasóhoz kerülés időpontja közötti eseményekért, különösen az árfolyam tekintetében, a szerző semmilyen szavatosságot nem vállal. A szomorút folytathatnám: ilyen makrogazdasági viszonyok mellett a kéziratra is rá kell írni: romlandó, felhasználandó 24 órán belül…