Rengő alapok

Ha csak napokra is, de erősen foghíjas lett jó néhány élelmiszerbolt tejes pultja. Mint később kiderült, újfajta érdekérvényesítésnek lehetett a fogyasztó szenvedő alanya. Igazi hiány azért nem volt. A nagyobb üzletekben, aki keresett, talált is ugyanabból a termékből, csak esetleg más volt a gyártó. Új árvilágnak mondják a mostanit, s ez bizonyára más stratégiát követel meg a beszerzőtől, beszállítótól. Vegyük példának a legutóbbi esetet a tejjel. Szokatlanul kedvező helyzetbe hozta a magyar tejtermelőket, hogy egész Európa tejre szomjazik. Most ők diktálhatják az árakat, és ha a beszerzők nem ígérnek eleget, akkor más vevőt keresnek, vagy eladják külföldre a terméküket. Az árharc következményeként sok bolt a megszokottnál kisebb kínálatot tudott csak biztosítani.
Egész Európán átfut az élelmiszerársokk. A hírek sorra érkeznek az EU gazdagabb országaiból az új árakról, arról, melyik alapvető élelmiszer mennyire drágult. A termelők, feldolgozók és a kereskedők szempontjából mondhatni, könnyebb helyzetben vannak, hisz a magyarnál magasabbak a bérek, sokkal nagyobb a vásárlóerő.

Adu a termelőknél
Ha az ügy hátterét is kibontjuk, kiderül, hogy menetrendszerű pontossággal indult szeptember közepén az őszi tejárháború. A tejtermelők már augusztus elején jelezték, ha elfogy a tavalyi olcsóbb takarmány, és a sokkal drágább ideivel kell etetni az állatokat, elkezdődik – a nyár óta immár második – áremelési hullám. Ennek része az is, hogy akadozik az üzletek ellátása. Nincs szó tejhiányról, csak megszűnt a termelők és feldolgozók kiszolgáltatottsága a kereskedőkkel szemben. Mivel vége a túlkínálatnak, a tejtermelőkhöz került az adu. A feldolgozók, az exportőrök egymással versengve srófolják felfelé az árakat. Vagy átalakítják termelési portfóliójukat, és a legkisebb hasznot hajtó termék gyártásával leállnak.
A feldolgozók 76 forintot is megadnak a tej literjéért, de az olaszok az év végéig már literenként 110 forintot is ígérnek. Miközben a feldolgozók az idén 1,4 milliárd liter tejet vásárolnak fel idehaza, mintegy 300 millió litert külföldön értékesítenek. A termelők ezen kívül „háztól házig” százmillió liter fogyasztói tejet árusítanak. A feldolgozók 200 millió, a termelők százmillió liter tejet visznek külföldre. Ha a belföldi ár nem megfelelő, a tejtermelő és a feldolgozó is exportálhat.
Mindebből egyenesen következett, hogy foghíjas lett a tejkínálat, és a tejtermékek választéka sem volt teljes a legtöbb kereskedelmi egységben. A legtöbb üzletlánc, illetve nagykereskedő a választék szűkítésére kényszerült, sőt akadt üzlet, ahol az évtizedek óta elhagyott hiánygazdaság jelein lehetett nosztalgiázni, mert elfogyott a tej a pultból.

Folyik a húscsata
Amint megteltek újra az áruházak tejes gondolái, máris indult a húscsata. Azt már a baromfitartók is belátták, nem drágíthatják tovább a szárnyasokat, a sertéstartók viszont a nagy láncok elé akarnak vonulni, így akarják megakadályozni, hogy az olcsó importtal törjék le az árakat.
A baromfisok úgy vélik, hogy a számukra rendkívül fontos alapanyag, a takarmány árának emelkedése nem átmeneti piaci zavart, hanem tartós válságot okoz az egész ágazatban. A Baromfi Terméktanács nem éppen derűs prognózisa azt láttatja, hogy a baromfitartók harmada néhány hónapon belül kénytelen lesz abbahagyni a tevékenységet. Ki lép a helyükre? Esetleg egy privatizatőr, aki folytatja, ahol elődje abbahagyta? Netán végleg lakat kerül az ólra, üzemre, s érkezik az import, de honnan? Az idén már 18 százalékkal emelték a baromfihúsok fogyasztói árait. Maguk az állattartók gondolják úgy, hogy még 4-5 százalékot esetleg elvisel a vásárló és nincs tovább, de még ez is kevés lenne, mert legalább tízszázalékos emelésre lenne szükség, hogy kiadásaikat fedezhessék.
A kereskedelmi láncok az olcsó importtal az árakat egyelőre le tudják nyomni. Van pótlás Európában, mert az olasz és a lengyel szárnyastartók korábban ébredtek, s növekvő költségeik egy részét pótolja Brüsszel, ugyanis hozzájárult ahhoz, hogy támogatásként visszatarthatják az áfát. Ha ezt a módszert Magyarországon is bevezetnék, akkor egy csapásra megszűnne a 30 százalékos feketegazdaság.
A magas takarmányárak miatt egyre több sertéstartó telep tulajdonosa dönt az állatok és a telep eladása mellett. További húsáremelésre lenne szükség, mert a termelők már nem tudnak eleséget venni az állatoknak. De árat emelni már nem lehet, mert az eddigi emelés hatására 20 százalékkal visszaesett a fogyasztás. A sertésbizniszhez értők szerint a jelenlegi négymillió körüli sertéslétszám legalább hárommilliósra csökken, s ez már azt is jelenti, Magyarország nagy lépést tesz afelé, hogy nettó sertésimportőr legyen.