Rekorddal zárt agrár-külkereskedelmünk

Dacára annak, hogy a szélsőséges időjárási és kedvezőtlen csapadékviszonyok, tragikus ár- és belvizek, illetve pusztító viharok következtében a korábbi évekhez képest lényegesen kevesebb és gyengébb minőségű termést takarítottak be a termelők, és ezáltal szerényebb exportárualap képződött 2010-ben, éves szinten, a világpiaci ártendenciák kedvező változásainak köszönhetően, rekordszintű kiviteli nagyságrend alakult ki.

Mivel az import másfélszeresét is meghaladó, 5,8 milliárd nagyságrendű export gyorsabban (13,8 százalékkal) bővült, mint a behozatal (9,7 százalék), az agrár-külkereskedelmi mérleg látványosan, mintegy 22 százalékkal javult. Az unióhoz történt 2004-es csatlakozásunk óta ilyen méretű árbevételünk nem volt. A kiváló kondíciójú 2008-as évi exportunkat is enyhén, mintegy 8 millió euróval meghaladó kivitellel és 2,1 milliárd eurós agrár-külkereskedelmi mérlegtöbblettel zárta az agrár-és élelmiszer-gazdaság. A szaldó, azaz az export-import egyenleg nagyságrendjét érzékeltetve kiemelendő, hogy az exportban 8,1, az importban pedig 5,6 százaléknyi súllyal bíró élelmiszer-gazdaság a nemzetgazdasági külkereskedelmi mérlegtöbblet 38 százalékát adta 2010-ben.

Külkereskedelem
árucsoportok szerint

Agrár-külkereskedelmünk 2010-ben tehát jó évet zárt, sőt az exportált termékek feldolgozottsági foka is javult. A mintegy 61 százalékos feldolgozott termékhányadra a javuló 2010-es exportstruktúrában az alábbi fő tételeket találjuk:

– majd 950 ezer tonna élő állatot és állati terméket (ezen belül 383 ezer tonna szarvasmarha-, sertés- és baromfihúst, 402 ezer tonna tejet és tejterméket, 14 ezer tonna mézet);

– mintegy 6,6 millió tonna gabonát és 275 ezer tonna malomipari terméket;

– 1,4 millió tonna olajos magot és 271 ezer tonna állati és növényi zsírt és olajat;

– 205 ezer tonna zöldséget és 201 ezer tonna gyümölcsöt;

– valamint 2627 ezer tonna élelmiszer-ipari terméket, benne 587 ezer tonna répa- és tejcukrot, 433 ezer tonna zöldség- és gyümölcskonzervet, 136 ezer tonna készterméket, 478 ezer tonna italt és 859 ezer tonna élelmiszer-ipari mellékterméket exportáltunk.

Az import nagy tételei közül kiemelkedik a 220 ezer tonna hús-, a 306 ezer tonna tejtermék, a 175 ezer tonna zöldség és 243 ezer tonna gyümölcs, a 241 ezer tonna gabona, valamint a 127 ezer tonna olajos mag és a 293 ezer tonna étolaj behozatala.

Kiemelt jelentősége azonban a 2313 ezer tonna élelmiszer-készítménynek, italnak, dohányterméknek volt 2010-ben is, hiszen ezen az árufőcsoporton belül érkezett a magyar piacra mintegy 400 ezer tonna cukor és cukoráru, 152 ezer tonna zöldség- és gyümölcskonzerv, valamint 136 ezer tonna élelmiszer-készítmény és 357 ezer tonna ital, továbbá 1 millió tonnát meghaladó mennyiségű élelmiszer-ipari melléktermék.

Próbára téve az ország logisztikai rendszereit, az export 12 678 ezer tonna, az import pedig 4262 ezer tonna nyers- és feldolgozott termék, valamint az ehhez tartozó göngyöleg mozgatását igényelte 2010-ben.

Alig bővült az
élelmiszerkészítmény-, dohány- és italimport

A pozitív változások mögött differenciált mértékű, de valamennyi termékkörünkre kiterjedő fellendülés húzódott meg. Nevezetesen:

– a kivitel 24,5 százalékát adó élőállat- és állatitermék-export 22,8 százalékkal,

– az exportunk 35,5 százalékát adó növényi termékkivitel 8,7 százalékkal,

– az export 36,1 százalékát képviselő élelmiszer-készítmények, italok, dohánytermékek kivitele pedig 12,8 százalékkal bővült, és

– az értékben kisebb jelentőségű zsírok, olajok kivitele is 21,2 százalékos bővülést mutatott.

Import tekintetében is változott a helyzet. Az éves átlagban 9,7 százalékkal bővülő, összességében 3698,4 millió eurót képező behozatal 328 millió euróval haladta meg az előző évi szintet.

Az élő állatok és állati termékek behozatala 20,7 százalékkal, a növényi termékeké 12,6 százalékkal, a zsírok, olajok importja 41 százalékkal, az élelmiszer-készítmények, italok, dohánytermékek behozatala pedig mindössze 1,5 százalékkal bővült. Ez utóbbi tette ki azonban az élelmiszer-gazdasági import 50,4 százalékát (szemben az exportunkban képviselt 36,1 százalékkal). A szaldó azonban még ebben az áruosztályban is pozitív maradt, hiszen 2088,1 millió eurós export áll 1862,7 millió eurós importtal szemben az élelmiszer-készítmények, italok, dohánytermékek esetében is.

Az egyenleghez, azaz a külkereskedelmi mérlegtöbblethez való hozzájárulásban döntő szerep jutott 2010-ben is a növényi termékeknek, hiszen a szaldó 65 százalékát ezek a – 6,5 millió tonnát meghaladó –, a gabonakivitelt is magában foglaló termékek adták. Az élő állatok és állati termékek 25, az élelmiszer-készítmények, italok, dohánytermékek mindössze 11 százalékban járultak hozzá az egyenleghez.

Gabonapiaci változások

A gabona világpiacán bekövetkezett változások, csakúgy, mint 2007–2008-ban, 2010-ben is árrobbanáshoz vezettek. Ismeretes, hogy a fekete-tengeri régió az utóbbi években az USA után a világ második legnagyobb gabonaexportőrévé vált, ezért a nemzetközi gabonapiacot az ott pusztító aszály és tűzvész rendkívüli módon megrázta.

Magyarországnyi termőterület vált a tűz martalékává. A kedvezőtlen terméskilátások miatt az orosz kormány 2010. augusztus 15. és december 31. között gabonaexport-tilalmat rendelt el, ami tovább gerjesztette a gyengébb termés kiváltotta gabonaár-emelkedést. Ukrajna 2,7 millió tonnában maximálta az exportálható gabona mennyiségét.

A gabona világpiaci ára az év közepén drasztikus emelkedésnek indult, ugyanis az orosz és ukrán, valamint kazah gabonaexport-kiesés következtében mintegy 21 millió tonna búza esett ki a nemzetközi gabonakereskedelemből. A gabonaárak hirtelen felfutásában azonban nemcsak a természeti anomáliák játszottak szerepet, hanem a spekulációs tőke árupiaci újbóli megjelenése is. A külpiaci kereslet és az export élénkült, így a búza értékesítési ára augusztusban már 40 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A párizsi árutőzsdén, szeptember első napjaiban pedig már 227-232 euró/tonna között mozgott a búza tőzsdei jegyzése.

A hiánypszichózis gerjesztésének eredményeként az éves szinten jószerével 5 százalékot alig kitevő gabonatermés-csökkenés következményeként év végére 70 százalékot is meghaladó áremelkedés zajlott le a gabonapiacon. A készletszint ugyan csökkent 2009-hez képest, de az utóbbi tíz év harmadik legmagasabb készlete alakult ki így is.

Jóllehet a 2011 első hónapjaiban zajló folyamatok, az egyiptomi, tunéziai, majd a líbiai válság, illetve a Japán földrengés és cunami kiváltotta negatív hatások megtörni látszottak az erőteljes gabonaár-emelkedési trendet, a 2010 végére kialakult magas gabonaár így is megközelítette a 2007–2008-as gabonaár-robbanás idején kialakult árszintet, ami a magas takarmányárak következtében drasztikus költségemelkedést involvált az állattenyésztésben.

A magyar exportár 2010 novemberében 202,6 euró/tonnás átlagárral érte el az éves maximumot, ami az előző év azonos időszaki, 131,9 euró/tonnás átlagár 153,6 százaléka. (Megjegyezzük, hogy a takarmánybúza 2010 második félévében 72 százalékkal volt drágább, mint egy évvel korábban.)

Javuló exportszerkezet

Kivitelünk strukturális jellemzői javultak! Míg a magasan feldolgozott termékek (élelmiszer-készítmények, ital, dohány) kivitele stagnáló, 36 százalék körüli részarány mellett 237 millió euróval nőtt, az élő állatok és állati termékek kivitele pedig 22,7 százalékról 24,5 százalékra erősödve 263 millió euróval javult, addig a növényi termékek kiviteli részaránya mintegy 2 százalékpontot csökkent.

Pozitív jelenség, hogy az elmúlt három évben mind az élő állat és állati termékek, mind a növényi olajok, mind a magasan feldolgozott termékeket reprezentáló élelmiszer-készítmények, ital, dohánytermékek exportszerkezeten belüli helyzete javult. A legjelentősebb pozíciójavulás az élő állat és állati termékek körében zajlott le, de a magasan feldolgozott termékkört reprezentáló élelmiszer-készítmények, ital, dohány árufőcsoport esetében javulás tapasztalható.

Ezzel szemben a legjelentősebb pozícióvesztést a növényi termékek csoportja szenvedte el, ami mögött nem elsősorban az exportmennyiség csökkenése, hanem az értékesítési árakban 2009-ben és 2010 első felében tapasztalható hullámvölgy és ezen keresztül az exportárbevétel jelentős visszaesése húzódik meg.

Áruosztályonként nézve a 2010-es helyzetet megállapítható, hogy 2009-hez képest:

– az élőállat- és állatitermék-kivitelünk 263 millió,

– a növényi termékexport 164 millió,

– a zsírok, olajok kivitele 40 millió,

– az élelmiszertermékek, ital, dohány termékkör exportárbevétele pedig 237 millió euróval nőtt.

Export- és
importtöbbletek
a számok tükrében

Míg az élő állat, a hús és húskészítmények terén exportunk 65, illetve 100 százalékkal haladja meg az importot, a gabonatermékek esetében pedig 4,2-szeres a többletünk, sőt olajos magból több mint 10-szer nagyobb értékben szállítunk külföldre, mint amennyit vásárolunk, addig tejből és tejtermékekből már jó ideje nettó importőrök vagyunk, az export alig 78 százalékát teszi ki az importnak.

Dohánytermékek esetében még ennél is nagyobb a kereskedelmi mérleghiány, hiszen itt közel négyszeres az exporthoz viszonyított import. Más oldalról közelítve az exportunk alig éri el az import 27 százalékát.

Az árucsoportok szintjén a tejet és tejtermékeket leszámítva szinte kizárólag olyan termékkörökben váltunk nettó importőrökké, ahol vagy nincs számottevő hazai mezőgazdasági alapanyag-termelés, vagy a termék a jövedéki termékkörhöz tartozva nem, vagy csak részben rendelkezik hazai tulajdonban lévő feldolgozóipari háttérrel.

Az abszolút számok szintjén vizsgálva a kivitel és behozatal alakulását, az alábbi kép bontakozik ki az egyes termékpályák szintjén.

Az Európai Unió a magyar agrárexportból 82,5, az importból pedig 92,9 százalékkal részesedik. EU-n belül a régi tagállamok piacaira az exportunknak 56,7 százaléka, az új belépőkhöz pedig 43,3 százaléka került.

Importunkban az EU-27 nagyobb részarányt (92,9 százalékot) képvisel, mint az exportban. Ezen belül a régi tagállamok meghatározóbb szerepet játszanak, ugyanis a behozatal mintegy 63,4 százaléka származott 2009-ben a régi tagállamokból, és csak 36,6 százaléka a velünk együtt, vagy utánunk csatlakozott országokból.
Az új tagállamok felé nőtt inkább a kivitelünk

Főbb exportcikkeink piaci részesedését nézve az Európai Unió belpiaca 2010-ben is meghatározó jelentőséggel bírt.

Egyes kiemelt termékeink EU-n belüli keresettsége vegyes képet mutat. Példának okáért a búzaexportunk 84,2 százaléka az EU-ban talált vevőre. A régi tagállamok piacain 57 százaléknyi termék talált gazdára. A kukoricaexportunk 90 százaléka került a közösség országaiba. Ebből a nagyobbik hányad, 68,4 százalék jutott a régi tagállamok piacaira.

A marhahúsexportunk 95 százaléka ment az EU-ba, az EU-15-ök ebből 88 százalékban részesedtek.

Sertéshúsexportunk 68,5 százaléka talált vevőre az EU-ban. Formabontó módon, egyedül a sertéshúsexportnál túlhangsúlyos az EU-12-es csoportja. Az EU-ba irányuló sertéshúsexport 65,8 százaléka talált vevőre az EU-12-ek piacán.

Főbb agrártermékeink EU-belpiaci reprezentációjának magas arányait szemlélve hozzá kell tennünk, hogy a táblázatban szereplő kiemelt termékek, illetve termékkörök elsősorban a nyers, feldolgozatlan, vagy alacsony feldolgozottsági fokú mezőgazdasági termékeink uniós piaci részesedéséről adnak képet. A feldolgozott élelmiszertermékeink uniós piaci beágyazottságára a fenti adatokból nem következtethetünk.

Kiemelendő ugyanakkor, hogy 2010-ben valamennyi, az unió piacaira vitt fontosabb élelmiszer-gazdasági termékkörünk kiviteli értéke nőtt. (A búza exportárbevétele például 40 százalékkal emelkedett.) Különbségek azonban érzékelhetők a régi és az új tagállamok között, mint ahogy az a következő táblázatból kiderül, hiszen míg az EU-15-ök esetében csak 2,7 százalékos az exportunk növekedése, addig az EU-12-ek piacaira 24 százalékkal szállítottunk többet, mint az előző évben.

Már Románia áll
az exportpiacaink élén

Áttekintve az agrárexportban élenjáró piacaink 2010. évi alakulását, meg kell állapítani, hogy a 20 legjelentősebb agrárkülpiacunk közül 14 esetben bővült a kivitelünk. Kedvező jelenségként értékelhető továbbá az is, hogy a 14 bővülő piac közül 10 EU-tagállam volt.

A legdinamikusabb (62 százalékos) piacbővülés a szlovák piacon zajlott le. A gyors szlovák piaci expanzió kiváltképp a megduplázódó gabona- és olajosmag-, élőállat- és húsexportnak, valamint a másfél-kétszeres közötti dinamikával bővülő cukor-, ital-, zöldség- és készételexportunknak volt köszönhető. A szlovák piacbővüléshez közeli exportnövekedés jellemezte az ukrán piacot is, és 30 százalék fölötti piacbővülést mutatott fel a brit piaci kivitelünk.

Végül 20 százalék közeli exportnövekményről beszélhetünk a cseh, a lengyel, az orosz és az osztrák piacon. A piacvezető román piaci exportunk összességében 14,5 százalékkal bővült.

Tovább vizsgálva az exportranglista adatait megemlítendő, hogy a 10 legjelentősebb vásárlónk teljes, 2010. évi agrárkivitelbeli részesedése elérte a 83,5 százalékot. A 20 legjelentősebb exportpiacunk pedig a teljes magyar agrárexport mintegy 90 százalékát fedte le. Ezek után érthető, hogy kivitelünkben Európa 95 százalékos részaránnyal szerepel.

Az exportranglistát 787 millió euróval 2010-ben a román piac vezette, elnyerve ezt a „címet” az évtizedekig piacvezető pozícióban lévő Németországtól. Hozzá kell azonban tenni, hogy a német piaci kivitelünk mindössze 36 millió euróval maradt csak el 2010-ben a román piaci exportszállításoktól, így különösebb piacvesztésről nem beszélhetünk.

A német piaci export enyhe visszaesésének megítéléséhez az is hozzátartozik, hogy miközben gyengülő német piaci kivitelről szól a statisztikai összegzés, addig ezen a piacon is javuló exportszerkezetről, sőt dinamizálódó termékcsoportokról beszélhetünk. A feldolgozott termékek kivitele értékben és mennyiségben is nőtt, és pusztán két, feldolgozatlan mezőgazdasági termék (nevezetesen az olajos mag és a gabona) exportja esett vissza.

A román és a német piacot az olasz, a szlovák és az osztrák piac követte. Ez az öt legjelentősebb piacunk uralta 2010-ben a magyar agrárkivitel 53,9 százalékát.

Importban is Szlovákia
nőtt leginkább

Importforrásunk tekintetében is meghatározó az európai kontinens. (Azon belül is kiváltképp az Európai Unió.) A 2010. évi 3698,4 millió euró értékű importnak a 97 százaléka származott Európából és 93 százaléka jött, a statisztikai nyilvántartás szerint, az EU belső piacáról.

Még a laikusok számára is hihetetlen állítás ez, hiszen eléggé köztudott, hogy a banán, mandarin, narancs, citrom, szója és szójadara, halliszt, nyers és pörkölt kávé, kakaó és a távol-keleti fűszerek, valamint a tengerentúli borok túlnyomó hányada csak a kikötői forgalom révén kötődik az európai földrészhez. A statisztikai nyilvántartás szerint azonban az importélelmiszer 3585,6 millió euró értékben származott az európai földrészről, ami 97 százalékos európai reprezentációt jelent.

A 2004. évi EU-csatlakozás előtti időkben az import 24-25 százaléka származott a harmadik világból. A jelenség önmagáért beszél, hiszen csak arról lehet szó, hogy valamely tengeri kikötővel rendelkező EU-tagország belföldiesíti ezeket a gyarmatárukat, déligyümölcsöket, szóját, állatifehérje-takarmányokat, és mi mint EU-származású terméket vesszük meg, természetesen drágábban, közvetítők révén.

Hátránya ennek az új importrendnek, melyből a magyar közvetítő kereskedelem kimarad, az, hogy a szemünk elől valójában eltűnik a származási ország, ami egyértelmű élelmiszer-biztonsági kockázattal jár, de arról sem szerezhetünk információkat, hogy az adott termék előállítása milyen körülmények között zajlott. A piacon dúló versenyben így kerülhet hátrányba az, aki betartja az EU-s környezetvédelmi, állatjóléti, élelmiszer-higiéniai előírásokat, azokkal szemben, akikre ezek a drasztikus költségnövelő előírások nem vonatkoznak. A fogyasztó, hiteles információ hiányában, az értékesítési árfekvés alapján dönt. Előnybe helyezi az olcsóbb terméket, és nem érdekli, hogy milyen körülmények között állították azt elő.

A kiemelt importforrások közül növekedési erélyével a szlovák piac tűnik ki, de egy kivétellel valamennyi táblázatban szereplő országtól növekvő értékben vásároltunk. Egyedül az olasz beszerzés értéke csökkent 2010-ben.

A beszerzési források közül, 21 százalékos importsúllyal, Németország emelkedik ki. Ezt követi a lengyel, a holland, az osztrák, a szlovák, az olasz és a cseh import.
Egyenleg- és a prominens
egyenlegjavító piacok

Előre kell bocsátani, hogy az egyenleg, a mérlegtöbblet nem egyértelműen export-, illetve importfüggő jelenség. Vannak nagy exportpiacaink elenyészően kis, vagy akár negatív egyenleggel és fordítva, de vannak olyan piacaink is, ahonnan semmit nem hozunk be, mégis jelentős az exportunk. Van, ahol az import zöme nem annak az országnak a terméke, ahonnan az hozzánk érkezik (lásd Hollandia, Szlovénia, Belgium), és vannak olyan piacaink, ahonnan drágábban vesszük ugyanazt a terméket, mint amennyiért oda azt szállítjuk.

A 2010. évi export-import adatok összevetéséből kitűnik, hogy a legjelentősebb egyenlegképző tényező számunkra a román piac. Jelentős pozitív hozadéka volt a múlt évben a szlovák, az osztrák, az orosz, a bosnyák, az ukrán, a szlovén, a bolgár, valamint a horvát piacoknak is.

Kereskedelmi deficit elsősorban a német, a holland, a brit, a lengyel és a spanyol piacot jellemezte 2010-ben.

Románia, az egyenleghez való mintegy 31 százalékos hozzájárulásával, változatlanul a legjelentősebb egyenlegképző piacunknak számít. Hozzá kell azonban tennünk, hogy 2009-hez képest a román piaci élelmiszer-gazdasági importunk két és félszeresére nőtt, így az egyenleghez való hozzájárulás mértéke a 2009-es helyzethez képest romlott.

Az egyenlegjavítók rangsorának második helyezettje 18,9 százalékos részarányával Olaszország. Kiemelt kategóriát képez a harmadik helyre feljutó Szlovákia is a maga 11 százalékos, egyenleghez való hozzájárulásával. Szlovákiát Oroszország és Ausztria követi, így az első 5 legfontosabb egyenlegképző piacunk 75,6 százalékát fedi le a 2010. évi ágazati külkereskedelmi mérlegtöbbletnek.

Sz. J.