Prágában söröztünk III.

Prágában jártunk, és ha már ott voltunk, minden vendégekkel teli, jól működő sörözőben arra kerestük a választ, mi az, amit ők nálunk jobban csinálnak (a sörön kívül). Ezekhez néhány olyan információt is összegyűjtöttünk, amelyre turistaként szüksége lehet a magyar látogatónak.

Harmadik állomásunk az U Vejvodů volt, a Jilskán.
Nagy kérdőjele az óvárosi sörözőknek az U Vejvodů. A Prágából hazatérők egy része lelkendezve mesél róla, de legalább ugyanennyien fogadkoznak, hogy oda soha többet, még ha kiszáradnak, akkor sem. Pedig nincs különösebb baj a hellyel, csak tudni kell megfelelően használni.
A nagyjából egy évtizede teljesen felújított, három épületből álló együttes az 1400-as évekre vezetheti vissza történetét. Nevét Jan Václav Vejvodáról kapta, aki az Óváros polgármestere volt, s 1717-ben vásárolta meg az épületet. Kedves sörözőnk volt ez az 1980-as években még beállványozott mivoltában is, ami rejtőzködését is segítette. Nem kis ijedtséggel tapasztaltuk, hogy az évtized végén bezárt. Szerencsére csak azért, hogy megújulva ismét sörözőként szolgálja a szomjazókat.
Az U Vejvodů ugyanis nagyjából úgy helyezkedik el az Óvárosban, ahogyan Magyarország Európa térképén: minden jövő-menő népnek az útjába esik, kikerülni szinte lehetetlen. De nem is kell.
A söröző két jól elkülöníthető részből áll, az utcaszint inkább sörözős, míg a „pince” inkább étterem jellegű, amelynek legszebb része egy gyönyörű, reneszánsz boltíves terem, hatalmas belmagassággal, melyből – akár egy oldalkápolna – egy hasonlóan impozáns kisterem is nyílik, ez a nemdohányzó szakasz. A másik rész, amit hozzáépítettek – vagy talán a fölötte levő házat bontották el – egy átriumos, galériás, hatalmas helyiség, amelyet részben üvegtető borít. Az U-alakú söröspult, amit akár húszan is körbetámaszthatnak, látványnak is gyönyörű. Körötte régi sörfőzőeszközök és szerszámok, amelyeknek itt minden létjogosultsága megvan, hiszen a házban egykoron serfőzde is működött.
Az étlapon a cseh konyha alapvetései, néhány nemzetközi fogás és néhány fajsúlyos sörözői étel szerepel, fitneszpártiaknak pedig sajtok és saláták kínálják magukat. Az étlapnál tartva hívjuk fel mindenkinek a figyelmét arra, hogy igaz, kisbetűvel, de a bal alsó sarokban szerepel: az étkezésekhez szervízdíjat számítanak fel, 15 koronát minden főétel és saláta után, és 20 koronát a csomagolásért, ha esetleg nem birkóznánk meg a kihozott adaggal. Az azonban mindenképpen jó hír a későn fekvő sörbarátoknak, hogy Vejvodáék újabban hajnalig nyitva tartanak, ráadásul a konyha éjjel kettőig üzemel!
Sörből háromfélét is lehet kapni, ha nem számítjuk az alkoholmenteset. A Pilsner Urquell mellett Gambrinust és sötét Kozelt. A misztikus zöldes fényben úszó hűtőkamrában hat darab, egyenként ezer literes tank látványa nyugtatja a kedélyeket: a sör ki fog tartani záróráig!
A használati utasítás a Vejvodához pedig a következő: a pincért ingerelni, és az asztalra spontán kitett perecekhez nyúlni tilos! Valamint, ha módunk és lehetőségünk van rá, inkább délelőtt vagy a kora délutáni órákban látogassuk az egységet, mert az esti órákban a sok, és már nagyon nem szomjas angol, amerikai, német, olasz, magyar és még ki tudja honnan érkező csapatok miatt kezelhetetlenné válik a hely, és előfordulhat, hogy a pincérek matematikai ismeretei a négy alapműveletet illetően a szorzásra redukálódnak. Ha mégis muszáj, ilyenkor válasszuk az utcaszint sörpultját, és azonnal fizessünk is a csaposnak!