Nemzetgazdasági szempontok

A cikk a Trade magazin 2024/5. lapszámában olvasható.

Berezvai Zombor
adjunktus
Budapesti Corvinus
Egyetem

A fenntarthatóbb hazai élelmiszer-­gazdaság és étrend kialakításának legfontosabb feltételei közé tartozik az élelmiszer-pazarlás csökkentése, a kímélő mezőgazdasági módszerek alkalmazása és az alternatív növényi fehérjeforrások meghonosítása, az állati eredetű termékek fogyasztásának csökkentése.

A témában gyakran publikáló Berezvai Zombor a konferencián elhangzott előadásában hazai és külföldi kutatási adatokkal, magyar és nemzetközi eredmények összehasonlításával jógyakorlatok bemutatásával támasztotta alá gondolatait – az alábbiakban a fiatal szakember érveiből és azok forrásaiból idézünk.

Lehetőségek

Egy olyan világban, ahol a fogyasztók egyre inkább tudatában vannak táplálkozási döntéseik környezeti és egészségügyi hatásainak, a kormányok végre világszerte megpróbálnak a fenntarthatóbb, növényi alapú jövő felé vezető utat építeni.

Az európai húsfogyasztásra vonatkozó legújabb adatok csökkenő tendenciát mutatnak, de szükség van a túlzott húsfogyasztás gyakoriságáról és hatásairól szóló felvilágosító kampányokra; az Európai Bizottság szerint az ideális az lenne, ha az európai emberek hetente kevesebb mint háromszor fogyasztanának marha- és sertéshúst. Az irányok meghatározásával az intézményeknek példát mutathatnak beszerzési gyakorlatukkal: kormányhivatalok, iskolák, kórházak, de még a munkahelyek is preferálhatják a növényi alapú ételeket.

Berezvai Zombor Dániát hozta fel követendő példaként, ahol Európában először készült állami szintű, növényi alapú élelmiszerekkel kapcsolatos, széles szakmai és tudományos bázison alapuló akcióterv – összhangban a hivatalos táplálkozási irányelvekkel. A projekt a teljes ellátási láncra fókuszál (alapanyag-termeléstől a fogyasztókig, ideértve a HoReCa szektort és a menzákat is), támogatja a szektor K+F tevékenységét és megerősödését, és része a gabona-, zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztése is. Az akcióterv célja az exportképesség javítása, a dán cégek piacvezetővé fejlesztése a kategóriában

Az innovációt támogató piaci környezet és infrastruktúra kiépítése, a kapcsolódó támogatások kulcsfontosságúak lennének a hazai élelmiszeriparban is. A szakember érvekkel támasztotta alá, a vállalkozóknak miért érdemes befektetniük az új, sok lehetőséggel kecsegtető kategóriába:

– valós belépési és nemzetközi értékesítési potenciál;

– kevesebb támogatással nagyobb hozzáadott értéket teremtő terület;

– növekvő belföldi fogyasztói igényekkel (az újragondolt tradicionális termékek iránt is), amiket hazai termékekkel is ki lehet szolgálni;

– a kategória árai egyelőre magasak, vonzó a belépés, finanszírozható a K+F, a növényi termékek lényegesen magasabb árakon értékesíthetők;

– a nagy nemzetközi élelmiszeripari vállalatok is most indulnak el ebben a kategóriában.

Mit fizet a fogyasztó

Még annál is sokkal drágább mindannyiunknak itthon a hús és a tej, mint amit a bolti árak mutatnak – állítja Berezvai Zombor.

2021-ben csak a tejhasznú tehenészet és sertéstenyészet közel 30 milliárd forint nemzetgazdasági veszteséget eredményezett, és ezekben a számokban még nincs benne a befektetett eszközök megtérülése, a gazdálkodók profitja, ez pusztán a működési veszteség, amit a magyar állam, tehát mindannyian finanszírozunk. A hazai hús- és tejipar hosszú évek óta stabilan és masszívan veszteséges, mégis hozzájuk kerül az agrár- és vidékfejlesztési támogatások jelentős része. A jóval kisebb állami támogatásokból működő gyümölcs- és zöldségtermesztés, zöldséghajtatás már most értékteremtőbb és profitábilisabb szektor, mint a javakat felélő és a klímaváltozást is fokozó állattartás, úgy, hogy előbbieket a legmagasabb, 27%-os áfakulcs sújtja, szemben az 5%-os tej és sertéshús áfájával. Nemcsak, hogy itthon lejt a pálya az állati eredetű termékek felé, de a tej- és sertéshúsexport támogatásával gyakorlatilag a magyar adófizetők finanszírozzák a külföld fogyasztását is. Át kell alakítanunk az agrártámogatási rendszert, mert a növényi termékpályák fejlesztése, fejlődésének támogatása sokkal több nemzetgazdasági előnnyel jár, így kedvezőbb volna mindannyiunk számára.

2022-ben 1008,7 milliárd Ft-ot, vagyis fejenként több mint 100 000 Ft-ot fizetett ki a magyar állam agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra. E hatalmas pénzmennyiséget a lehető legjobban, a legtöbb értéket teremtve kellene felhasználni, minél inkább előtérbe helyezve a fenntarthatóságot.

A támogatások jelentős része az egyébként veszteségesen működő állati eredetű termékekhez és termékpályákhoz kerül, míg a zöldségek és gyümölcsök, illetve a növényi eredetű élelmiszerek támogatási intenzitása lényegesen alacsonyabb.

Ez igaz nemzetközi szinten is, de hazánkban is azt látjuk az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) Pénzügyi Hírlevelei alapján, hogy az agrár- és vidékfejlesztési támogatások közel 20%-át az állattenyésztők kapják, miközben a kertészetek mindössze 5-6%-os arányban részesülnek belőle. Ehhez ráadásul még hozzá kell tenni, hogy a támogatások több mint 40%-át kapó szántóföldi növénytermesztés jelentős részben takarmányokat termel az állatok számára, tehát az ezen az ágon adott támogatások is közvetve az állattenyésztést segítik.

Mérlegen

A kép azonban még borúsabb, ha megnézzük az egyes ágazatok költség- és jövedelemviszonyait az AKI Tesztüzemi Információs Rendszer (FADN) adatai alapján. Az adatok alapján megvizsgálható, hogy a különböző gazdaságok mennyire nyereségesek, illetve az állami támogatások a nyereség mekkora részét teszik ki. Ha az üzemi eredményből (ami lényegében az összes bevétel és költség különbsége) levonjuk az állami támogatásokat, akkor megkapjuk, hogy állami támogatások nélkül mennyire lennének nyereségesek a különböző ágazatok. Az FADN adatok alapján ez 2007 és 2021 között minden évre kiszámítható, az eredmény pedig elég meglepő: az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok közül a sertéstenyésztők, a tejelő és húsmarhatartó gazdaságok szinte mindegyik évben masszív veszteségeket szenvedtek el.

Tehát nemcsak ezen gazdaságok teljes profitját finanszírozta az állam, hanem még a veszteségeiket is meg kellett térítenie, azaz nemzetgazdasági szinten az állattenyésztés nem értéket teremt, hanem feléli a javakat. Másik oldalról nézve pedig az látható, hogy a gyümölcs- és zöldségtermesztés, zöldséghajtatás egy jellemzően profitábilis ágazat állami támogatások nélkül is. Ezek fejlesztése, bővítése tehát nemzetgazdaságilag sokkal több értéket tud teremteni.

A helyzetet további tényezők is rontják. A tej és a sertéshús áfaszintje a lehető legalacsonyabb (5%), míg a zöldségeké és gyümölcsöké a lehető legmagasabb (27%) Magyarországon. Állami támogatásokból rendszeresek a fogyasztásösztönző marketingkampányok a tej- és hústermékek vonatkozásában. A támogatások, a kedvező áfaszint és a reklámkampányok azt eredményezik, hogy torzul a versenysemlegesség, nem egyenlők a versenyfeltételek különböző, egymást helyettesíteni képes termékek (pl. tej és növényi italok) között, és a pálya a veszteségesen működő állati eredetű termékek felé lejt. //