Nem nyugvó kedélyek a termékdíj körül

A csomagolás több mint tíz éve termékdíjköteles termék, mégis a 2005-ben elfogadott módosítás kavarta fel eddig Magyarországon a leginkább a kedélyeket. A korábbi szabályozás csomagolóanyag-típusonként más-más díjat alkalmazva ugyan, de az anyag tömege alapján állapította meg a fizetendő összeget. Az új koncepció azonban – az érdekelt gyártók tiltakozása dacára – úgynevezett darabalapú termékdíjat vezetett be. A törvénymódosítás külön érdekessége volt, hogy nem az összes csomagolás szabályozása változott meg, hanem külön vették a palackokat, valamint a műanyag táskákat, amelyek kereskedelmi csomagolásként önálló kategóriát képeztek. A törvénymódosítás azonban itt még nem ért véget, hanem újraszabályozták a termékdíj alóli mentességet jelentő újrahasználati arányokat is. Mindez annak ellenére történt, hogy a szakértők előtt már akkor nyilvánvaló volt: ez a módosítás számos elemében ellentétben áll az Európai Unió alapszerződésének 90. cikkelyével. Ez utóbbi például tiltja az olyan belső adóztatás alkalmazását, amely diszkriminációt jelent a tagországokból történő behozatalban, és akadályozza az áruk szabad áramlását is.

Lejáró haladék
Válaszlépésként az Európai Fémdobozgyártók Szövetsége, valamint a Magyar Üdítőital és Ásványvíz Szövetség panaszt emelt Brüsszelben. Az iparág vezetőinek véleménye szerint három területen szembetűnő a versenysemlegesség megsértése. Egyrészt különbséget tesz a hazai gyártók és a szintén termékdíjfizetésre kötelezett importőrök között, ez utóbbiak kárára. A második különbségtétel az üdítő- és a nem üdítőital-gyártók között húzódik meg, harmadrészt pedig az egyes csomagolási fajták, az eltérő újratöltési követelmények szerint is sérti a versenysemlegességet.
Az Európai Bizottság többszöri halasztás után idén július elején hivatalosan felhívta Magyarországot, hogy módosítsa az italtermékek csomagolására vonatkozó termékdíjas szabályozást. Amennyiben Magyarország két hónapon belül nem tesz megfelelő lépéseket az indoklással ellátott véleménnyel összhangban, a bizottság az ügyet az Európai Közösségek Bírósága elé viheti.
Az Európai Bizottság szakértőinek álláspontja meglehetősen közel esik a panaszt tévő szövetség szakembereiéhez.
A bizottság erőteljesen kifogásolta, hogy az eltérő italtípusok is a diszkrimináció egyik alapját képezik, amely valóban megsértése a piaci semlegesség elvének. Ugyancsak kifogásolták a szakértők, hogy a magyar szabályozás megkülönbözteti a csomagolási hulladék utólagos felhasználását, és az újrahasználatot preferálja az újrahasznosítással szemben. Holott a csomagolási hulladékok újrahasználatának nincs hierarchikus elsőbbsége a hasznosítással szemben.

Munkacsoport alakult
A kereskedelemben az újratölthető csomagolás veszít népszerűségéből. A gyártók, forgalmazók, látva az újratölthető palackok térvesztését, 2006-ban többször kérték az italcsomagolásra vonatkozó szabályozás visszavonását, eddig eredménytelenül. Annyit viszont sikerült elérniük, hogy tárgyalóasztalhoz ültek a kormány képviselői, sőt a környezetvédelmi minisztérium végül munkacsoportot alakított az iparág képviselőinek bevonásával a termékdíjas szabályozás újabb módosításának előkészítésére.
Egyelőre az álláspontok alig közelednek egymáshoz. Ha viszont a sokat támadott 2005-ös szabályozást nem sikerül közös megegyezéssel megváltoztatni, akkor még az is előfordulhat, hogy a brüsszeli bizottság kedvező döntése után az érintett cégek a jogtalanul beszedett termékdíj visszafizetését is kérhetik.
Cz. P.

A mentességhez szükséges újrahasználati arányok kereskedelmi
csomagolás esetén (százalékban)
Italtermékek 2005 2006 2007 2008 2009 2010
Bor 10 10 20 25 30 35
Sör 65 65 67 68 69 70
Alkoholtermék, köztes alkoholtermék 20 20 28 31 33 35
Ásványvíz, kristályvíz 1 1 7 7 13 13
Ivóvíz, szikvíz 10 10 16 16 22 22
Szénsavas üdítőital, valamint tartósítószert 5 5 11 11 17 17
tartalmazó nem szénsavas üdítőital, ill. szörp
Tartósítószert nem tartalmazó, nem 0 0 2 2 3 3
szénsavas üdítőital, ill. szörp
Forrás: CSAOSZ