Nem könnyű a francia csigatenyésztőknek

Kép: wikipedia

Az ehető szárazföldi csigákat héjukba visszatöltve gyakran vajjal és fokhagymával szolgálják fel, ez klasszikus előétel a hagyományos év végi ünnepségeken Franciaországban. Emiatt a csigatenyésztők általában novemberben realizálják éves bevételeik 70 százalékát.

„Lényegében az év végi ünnepségekre értékesítünk, ez a fő szezonja a csigából készült ételeknek de a karácsonyi vásárok lemondásával nehéz időszak volt a tavaly év végi” – mondta Grégory Laude, egy Dunkirk közelében lévő csigatenyésztő.

Hubert Hédoin csigatenyésztő kiemelte: az el nem adott csigák jelenleg fagyasztva várják a későbbi feldolgozást és a kereslet élénkülését.

Franciaországban körülbelül 400 csigatenyésztő időzíti a termelését erre a szezonális piacra.

Az elmúlt években a a turizmus fellendülése jót tett az ágazatnak, hiszen a Franciaországba látogatók többsége megkóstolja ezt az országra jellemző különlegességet, tavaly ők is elmaradtak…

A helyzetet tovább rontja, hogy a francia vezetés eleinte nem támogatta a járványhelyzet miatt ezt az elég speciális állattenyésztési ágazatot.

Hervé Ménelot, burgundiai csigatenyésztő a The Guardian-nek elmondta: „Mivel kis szervezet a csigatenyésztőké, így nem könnyű hallatni a hangjukat, ellentétben a libamáj és az almabor termelőkkel.

Ezért azt kérték a francia kormánytól, hogy ugyanolyan támogatásokhoz jussanak, mint a két másik Franciaországban jellemző kulináris szektor.
A francia agrárminisztérium végül megígérte nekik, hogy az „ünnepi szektornak” nyújtandó sürgősségi pénzügyi támogatásban részesülnek, amelyet a Covid-19 helyreállítási alapjából finanszíroznak majd

Sokfelé fogyasztják

Spanyolországban régészeti leletek bizonyítják, hogy a paleolit kori ​​emberek körülbelül 30 ezer évvel ezelőtt kezdtek csigát enni. A rómaiak elit táplálékának tekintették. A francia konyhában házukból kiveszik, megölik, fokhagymás vajjal, borral vagy alap lével főzik, és a mártással visszateszik a héjba.
Hazánkban ugyan nem elterjedt a fogyasztása, de múlt század eleji-közepi szakácskönyvekben több receptben is szerepel az éti csiga.

Magyarországon nem csak úri különlegességnek számított, a pásztor-ételek között is népszerű volt az éti csigákból készült pörkölt.

Az éticsiga gyűjtését hazánkban már 1933. óta szabályozzák, aminek oka, hogy védett állatról van szó, ennek ellenére április 1. és június 15. között a 30 milliméternél nagyobb átmérőjű példányok gyűjthetők. Az országosan összesen begyűjthető mennyiség is szabályozott.

Érdekes szó egy állat kapcsán a gyűjtést említeni (amit inkább növények esetén szoktunk), de egy ilyen sebességgel közlekedő állatot vicces lenne „vadászni”.
Ennek ellenére nem egyszerű becserkészni őket, mert száraz időben elbújnak, így leginkább eső után van csak esély nagyobb tömegben éti csigákkal találkozni.

Az éti csiga (Helix pomatia) inkább gyűjtött faj, ám ennek egy közeli rokonát a mediterrán csigát (Helix aspersa) tenyésztik is sokfelé a világon. Hazánkban is voltak többször fellángolások a csigatenyésztéssel kapcsolatban, de e próbálkozásokból nem lett hosszú távú eredmény. A fogyasztása sem jellemző hazánkban – bár egyes üzletekben rendszeresen kapható a fűszeres házába visszatöltött csiga. (magyarmezogazdasag.hu, Nagy Z. Róbert)