Nem bevétel-maximalizálásra törekszik az új törvény végrehajtó hivatala

Dátum: 2010. 02. 14. 08:00

Az élelmiszer-termékpálya beszállítóival szembeni tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvény január elsején lépett hatályba. Előzőleg, 2009. december 10-én, a PricewaterhouseCoopers, valamint a Réti, Antall és Madl Landwell Ügyvédi Iroda által szervezett kerekasztal-beszélgetésen az iparág képviselői első kézből informálódhattak a törvény alkalmazásának várható következményeiről.A rendezvényen megjelent mintegy 50 iparági vezetőt dr. Réti László irodavezető ügyvéd üdvözölte. Bevezetőjében egy megváltozott üzleti, és ehhez kapcsolódó tudati állapotról beszélt: az élelmiszer-termékpályákon olyannyira felgyorsultak az események, hogy a versenyhelyzet felmérése, a gyors reagálás elsőrendűvé vált.
– A termékpálya helyzetét ráadásul a jogi szabályozások is nehezítik. Az európai uniós joganyag elsajátítása, alkalmazása időbe telik, és nem is mindig zökkenőmentes – állapította meg. – A helyzetet bonyolítja, hogy a problémák eloszlása a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kiskereskedelem között nem egyforma. A vertikum szereplői sok szempontból érdekközösségben, más területeken érdekellentétben, de mindenképpen együttműködési kényszerben vannak egymással.

Hathatósabb szankciórendszer
Feldman Zsolt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Mezőgazdasági Főosztályának (FVM) főosztályvezető-helyettese Réti László szavaira reagálva hozzátette: ez az együttműködési kényszer nem magyar sajátosság, a szomszédos országokban is akad rá példa. Sőt, az EU is egyre többet foglalkozik a beszállítók és a kereskedők rendezetlen viszonyrendszerével.
Felidézte, milyen út vezetett a törvényi szabályozásig. A viszonyok rendezésére az első kísérlet egy önkéntes alapú etikai kódex volt, amely azonban a gyakorlatban hatástalannak bizonyult. Ezután került sor 2009 áprilisában az élelmiszerter-mékpálya-kódex aláírására. Ez azonban a Gazdasági Versenyhivatal szerint versenyjogi aggályokat vetett fel, és, mint ilyen, nem is léphetett életbe. Mindezek után a kódex alapelveit – a piacra vonatkozó szabályok kihagyásával – a parlament foglalta törvénybe.
– A szabályozás igazi újdonsága a mögé tett szankciórendszer, amely hathatósabb, mint az eddigiek – emelte ki a főosztályvezető-helyettes. – Nagy felelősség hárul a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalra, aki felel a törvény betartásáért.

Átláthatóan, folyamatosan egyeztetve
Ez kiváló végszó volt Lukács Lászlónak, a Mezőgazdasági Szak-igazgatási Hivatal (MGSZH) elnökének, aki beszéde elején leszögezte:
– Ez a lehetőség és a felelősség törvénye. Lehetőség a fennálló rossz gyakorlatok, anomáliák felszámolására. De egyben felelősség is, mivel a hivatalnak nem szabad visszaélnie helyzetével, az eljárási gyakorlatnak objektívnek, a törvény szelleméhez hűnek kell lennie.
Eljárási rendjükben ezért – hangsúlyozta az elnök – két alapelvre mindig tekintettel lesznek:
1. A végrehajtásra való felkészülés során folyamatosan egyeztetnek az érdekeltekkel.
2. Teljes körű transzparenciát, átláthatóságot próbálnak biztosítani.
A szankciók tekintetében a lehetőségek valóban elég tágak, ismerte el Lukács László. De nem a bevétel maximalizálására törekednek, húzta alá. Elsősorban a kötelezettségvállalás intézményrendszerét igyekeznek szankcióként alkalmazni.

Az ÉFOSZ figyel és figyelmeztet
– Az aszimmetrikus viszonyrendszer, ami az elmúlt években kialakult, tartósan káros volt a beszállítókra, mivel a kereskedők gyakor ta visszaéltek az alkupozíciójukkal – állapította meg Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének elnöke. – Tehát a törvény fontos és jó irányba mutat. Viszont nem nevezhető forradalminak, hiszen olyan alapelőírásokat rögzít, amelyeknek fejlettebb piacgazdasági körülmények között maguktól is működniük kellene.
Éder Tamás szerint azok a hangok, amelyek szerint a törvényt úgysem tudják betartatni, mára elhallgattak. De még mindig vannak olyanok, akik – szemben azokkal, akik a törvény szellemiségét megértve leülnek beszállítóikkal, és újragondolják kapcsolatukat – a törvény betűjét betartva, de szellemiségét kijátszva, kiskapukat igyekeznek találni.
– Szakmai érdekvédelmi szervezetünk figyelni fogja a folyamatokat, és azonnal jelzi a politika felé, ha valami visszásságot tapasztal – ígérte az elnök.
Éder Tamás a törvény legnagyobb eredményének a transzparenciát tartja. Hiszen így az ÉFOSZ-nak is módja lesz adatokat gyűjteni a piacról, és ezeket bemutatni a fogyasztóknak.

Nincs kiskapu
A kötetlenebb kerekasztal-beszélgetés felvezetéseképpen dr. Kemény Balázs, a Penny Market jogi igazgatója kapott szót, aki elmondta: bár azt örömmel hallják a kereskedők, hogy a hatóság nem a bírságok kiszabását tekinti fő céljának, mégis a törvény szövegének mintegy fele a szankciók kiszabásának módozatait veszi sorra. Ez aggodalomra ad okot. A fő probléma pedig nem a szektor szabályozatlansága, hanem a kiskereskedelem évek óta tartó csökkenése.
Dr. Udvardi György, a Tesco jogi igazgatója hozzászólásában azt feszegette, hogy vajon hol húzódnak a transzparencia határai. Hiszen egy cég sem szeretné, ha üzleti titkai közzétételére lenne kényszerítve. Márpedig az üzletszabályzat közzététele ilyesmit ír elő. Ezzel egyetértett dr. Kemény Balázs is, aki azonban hozzátette:
– A feldolgozók gyakran a kereskedőkre hivatkozva nem fizetnek a termelőknek. Pedig ez gyakran nem állapítható meg. A feldolgozók és a termelők közötti feszültséget orvosolni kell.
Ennek kapcsán felmerült, vajon a törvény valóban minden magyarországi kiskereskedelmi láncra vonatkozik-e? A törvény megfogalmazása szerint ugyanis az üzletszabályzat közzététele csak a 20 milliárd forint feletti árbevételű cégekre kötelező érvényű. Ez alól a franchise-rendszerű cégek kibújhatnak.
Feldman Zsolt hozzászólásában egyértelművé tette: a törvény, szándéka szerint, minden, Magyarországon jogi képviselettel, telephellyel rendelkező cégre vonatkozik. Lukács László pedig elmondta:
– Végrehajtás szempontjából az a jó üzletszabályzat, amely minél részletesebb. A minimális adatot tartalmazó szabályzat sok vitára adhat okot a cég és a hivatal között, amit jobb lenne elkerülni.

Fél év türelmi idő
A beszélgetés során más kérdések is felmerültek, elsősorban a meghatározások pontosításának igényével. Például szóba került, hogy a törvény beszállítók alatt az élelmiszert termelő és feldolgozó vállalatokat érti, tehát ha például egy lánc nagy mennyiségű élelmiszert vásárol az anyavállalatától, ez ettől nem lesz beszállító-kereskedői kapcsolat. A tisztességtelen üzleti magatartással kapcsolatban Lukács László felhívta a figyelmet: azok a pénzmozgások (például belistázási díj, készleten tartási díj), amelyek mögött nem áll valós szolgáltatás, kimerítik ennek fogalmát. Viszont például a másodkihelyezésekre, közös promóciókra nézve a továbbiakban is meg lehet állapodni egy arányos összegben.
Fekete Zoltán, a Márkaszövetség főtitkára arra nézve kért felvilágosítást, hogy az MGSZH tud-e védelmet nyújtani a beszállítóknak egy-egy eljárás folyamán. Hiszen az eddigi ilyen jellegű kezdeményezések tulajdonképpen azon buktak el, hogy a beszállítók féltek a retorzióktól. Lukács László elmondta: ők többek között ezért sem retorziókban, hanem a kötelezettségvállalás elérésében gondolkodnak. De az eljárás során próbálják alkalmazni az anonimitást is. Éder Tamás megjegyezte: az ÉFOSZ már sikerrel alkalmazta az anonimitást fegyverként, igaz, nem egyedi esetekben, hanem amikor a lánc több beszállítójával szemben követett el valamilyen törvénytelenséget.
Lukács László a beszélgetés végén egy fontos ígéretet tett:
– Vállaljuk, hogy a hatályba lépést követően fél éven keresztül nem indítunk hivatalból eljárást, csak bejelentésre fogunk eljárni. Előbb megnézzük, hogyan működik a törvény a gyakorlatban.

Az áfa labirintusában
A szeminárium befejezéseként Farkas Alexandra, az APEH Ügyfélszolgálati és Tájékoztatási Főosztályának szakreferense tartott rövid tájékoztatást egyes, termékkereskedelemmel kapcsolatos áfakérdésekről. Mindenekelőtt elkülönítette az üzletpolitikai és a nem üzletpolitikai célú engedményeket. Korábban ugyanis az áfarendszer nem tett ilyen különbséget, 2008. január elsejétől azonban igen. Ha az engedmény nem üzletpolitikai célú, nem lehet hatással az áfára.
Az üzletpolitikai célú engedmények közé tartozik a skontó és a mennyiségi engedmény minden esetben, valamint az egyéb olyan engedmények, amelyek megfelelnek az alábbi hármas feltételrendszernek:
1. Bárki számára ésszerűen elérhetőek;
2. Megállapodásban rögzítettek;
3. Nem nullázhatják le az adóalapot.
A pénzbeli, illetve természetbeni engedmények, amennyiben azonnaliak, mindig számlázandóak, azaz adóalap-csökkentő hatásúak. Az utólagos természetbeni engedmény is mindig számlázandó, különben ingyenes termékátadásnak minősül. Az utólagos pénzbeli engedmény azonban nem: ez az adóalany döntésétől függ.
A polcon tartási, belistázási díjak esetében, az üzletnyitásokkal kapcsolatos költségek beszállítókra történő áthárításakor vagy a hirdetéseknél ugyanaz a vezérelv: akkor tartoznak az áfa hatálya alá, ha tényleges szolgáltatás áll mögöttük.
Az ingyenes ügyleteknél a fő szabály: ha ingyenes átadás céljából történik a beszerzés, akkor adó nem vonható le. Ez alól három kivétel van: az áruminta, a kis értékű vállalkozási termék, illetve az az eset, amikor az ingyenes hasznosulás ténye a levonási jog megnyílását követően válik ismertté.
Végezetül a visszáruval kapcsolatban Farkas Alexandra két esetre hívta fel a figyelmet: hibás teljesítésből fakadó visszárunál az eredeti ügylet adatait kell helyesbíteni, egy termék visszavásárlásánál viszont új értékesítés történik az eredeti vevő részéről.
Szalai László