Így fest a kínai középosztály anyagi helyzete

A kínai vezetés gyakran emlegeti világgazdasági léptékű motorként a kínai fogyasztókat, és egyesek szerint a jelenlegi recessziós időszakból is a kínai középosztály húzhatja ki (részben legalábbis) a globális gazdaságot. Ám az új statisztikai adatok arra utalnak, hogy a kínai fogyasztók egyelőre még nem fogják lekörözni gazdagabb nyugati tárasaik gazdasági erejét – írja az Asia Times.

A NEMRÉG TARTOTT KÍNAI NEMZETKÖZI IMPORTEXPÓN A KÍNAI ELNÖK AZT KÖZÖLTE, HOGY AZ ORSZÁG NÖVEKVŐ KÖZÉPOSZTÁLYA NEM KEVESEBB, MINT 22 EZER MILLIÁRD DOLLÁRNYI IMPORTTERMÉKET VÁSÁROL MAJD A KÖVETKEZŐ ÉVTIZEDBEN.
Ez pedig egybe is esik a jelenlegi kínai vezetés gazdasági céljával, ami szerint a jövőben Kína jelentős részben támaszkodna a hazai fogyasztásra, különösen az importtermékek területén. Ez egyébként reális is lehet, ha a kínai jüan felértékelődik az amerikai dollárral szemben – ebben az esetben ugyanis az importtermékek ára csökken.

Erősödő középosztály
Mindeközben a kínai statisztikai hivatal számításai szerint Kínában jelenleg 400 millió középosztálybeli fogyasztó van. Az idei első három negyedévben pedig a legnagyobb városokban tapasztalt jövedelememelkedés „magas egyszámjegyű” volt 2019 azonos időszakához képest – derül ki a hivatalos adatokból.

Sanghajban például az idei első kilenc hónapban egy dolgozó átlagosan 54.125 jüant (8236 dollár, kb. 2,5 millió forint) keresett, ami 5 százalékos növekedés volt 2019-hez képest.
A STATISZTIKAI HIVATAL SZERINT A PEKINGI ÁTLAGJÖVEDELEM AZ ELSŐ KILENC HÓNAPBAN ENNÉL VALAMIVEL KEVESEBB, 51.772 JÜAN VOLT.

Ennél is optimistább képet festett a kínai középosztály állapotáról a legnagyobb kínai munkaerő-piaci tanácsadócég, a Zhilian. A vállalat számításai szerint egy pekingi középosztálybeli dolgozó átlagosan havi 11.623 jüant (kb. 527 ezer forint) vihetett haza idén június és szeptember között. Ez mindenkori csúcs volt a cég által készített felmérés történetében. Sanghajban a középosztálybeli átlagfizetés havi 11.226 jüan volt a felmérés szerint.

Egy fontos fordulat
Mindez világosan utal arra, hogy – főleg a nagyvárosokban – egyre nagyobb számú, egyre nagyobb vásárlóerővel bíró középosztálybeli kínai él.
A KÉPET AZONBAN ÁRNYALJA, HOGY A KÍNAI STATISZTIKAI HIVATAL A HARMADIK NEGYEDÉVTŐL BEVEZETETT (MAGYARÁZAT NÉLKÜL) EGY ÚJ SZÁMÍTÁSI MÓDSZERT.
A hivatal ugyanis elkezdte a medián havi jövedelem alapján számolni a kínai vásárlóerőt.

Statisztikailag a medián és az átlag között nagyon fontos különbség van, különösen akkor, ha egy csoport vagyoni vagy jövedelmi helyzetét akarjuk mérni. Az átlag ugyanis a számtani közép, aminek komoly hiányossága, hogy a jelentős jövedelmi vagy vagyoni egyenlőtlenség durván eltorzíthatja az összesített adatot.
HA UGYANIS A VIZSGÁLT CSOPORTBAN PÉLDÁUL NAGYON KEVESEN NAGYON SOKAT KERESNEK, AKKOR EGY RELATÍVE MAGAS ÁTLAG JÖN KI, AZONBAN EZ EGYÁLTALÁN NEM JELENTI AZT, HOGY AZ „ÁTLAGEMBER” ENNYIT KERESNE.
A medián ezzel szemben egy adatsor középértéke, vagyis ebben az esetben sokkal pontosabban mutatja meg, mennyit keresnek a jövedelmi skála közepén állók.

Anyagi gondok
A kínai statisztikai hivatal tehát kiadta a medián jövedelmi adatokat olyan nagyvárosokban, mint Peking, Sanghaj vagy Sencsen, és ezekből az derül ki, hogy a számok sokkal alacsonyabbak a korábban vártnál. Az idei első kilenc hónapban a medián havi jövedelem Pekingben 6906 jüan (kb. 313 ezer forint), Sanghajban 6378 jüan, Sencsenben pedig 5199 jüan (kb. 235 ezer forint) volt.

A hivatal a teljes dolgozó lakosságra vetítve is összesítette az adatokat. Ebből az látszik, hogy az idei első három negyedévben a medián jövedelem havi 2279 jüan (kb. 103 ezer forint) volt, ami 15 százalékkal marad el a korábban bejelentett, egy főre jutó átlagjövedelemtől.

Ez a szám már sokkal közelebb áll ahhoz a jelenséghez, amelyről – sokak meglepetésére – maga a kínai miniszterelnök, Li Ko-csiang számolt be egy májusi konferencián.
A MINISZTERELNÖK AKKOR KIEMELTE, AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK MAJDNEM FELE, AZAZ 600 MILLIÓ EMBER ÉL HAVI MAXIMUM 1000 JÜANBÓL (KB. 45 EZER FORINT).
Összevetésképpen – ezt maga a miniszterelnök húzta alá -, ennyi pénzből egy nagyobb kínai városban még lakást bérelni sem lehet.

„Gazdagok” a nagyvárosokban
Mindez tehát igencsak módosíthatja az össz-képet a kínai középosztály vásárlóerejével kapcsolatban, különösen akkor, ha a nyugati középosztállyal vetjük össze az anyagi helyzetüket. A legutóbbi hivatalos adatok ugyanis arra utalnak, hogy ha valaki egy kínai nagyvárosban havi 5000 jüant (kb. 226 ezer forint) keres, akkor már sokkal jobban él, mint a városban dolgozók nagy többsége.

További adalékokt jelentenek mindehhez a China Merchants Bank adatai. A pénzintézetet ugyanis tipikusan a „gazdag kínaiak” bankjaként tartják számon.
EZZEL EGYÜTT A BANK 144 MILLIÓ BETÉTESÉNEK MINDÖSSZE 1,8 SZÁZALÉKA RENDELKEZIK LEGALÁBB 500.000 JÜANOS (KB. 22,5 MILLIÓ FORINT) BETÉTTEL.

A jelentős vagyoni különbségek magyarázzák azt is, miért nyomott még mindig az összesített kínai fogyasztás. A kínai fogyasztói aktivitás ugyanis erőteljesen koncentrálódik a nagyvárosokra, ahol viszont az idei évben jelentősen visszaestek a lakossági kiadások. Sanghajban például az idei első három negyedévben 4,6 százalékkal csökkent a teljes kiskereskedelmi értékesítés a megelőző év azonos időszakához képest. (origo)