Nagy Miklós: „A növényi eredetű és komposztálható műanyagok helyét mielőbb meg kell találni”

A műanyagok a legtöbb paraméterben általában jobbak az alternatív lehetőségeknél

– Hogyan értékelné a hazai csomagolóipar helyzetét? Milyen jövőképet lát előtte?

Nagy Miklós
ügyvezető főtitkár
CSAOSZ

– A hazai csomagolóipar a 2020-ban kiteljesedett COVID-­járvány idején folyamatosan termelt, nagyobb fennakadásokkal nem kellett számolni. 2021-ben már minden csomagolóanyag-fajta esetében alapanyaghiány jelent meg, ami egyelőre csak a lassabb kiszolgálást hozta magával, de következményként az árak az egekbe emelkedtek. A 2022-ben kezdődött orosz–ukrán háború mindezen problémákat új szintre emelte. Ekkor derült ki, hogy keleti piacokról mennyi alapanyag (fa, fém), csomagolóeszköz (üvegpalack) érkezik Európába, köztük hazánkba is.

A csomagolóipar az előbbiek, de főként a szigorú környezetvédelmi szabályozások miatt is teljes „rendszerváltáson” megy keresztül, új gondolkodásmódnak kell megrögzülnie a tervezők, fejlesztők és nem utolsósorban a marketingesek fejében. A világtendenciák a népesség növekedésével számolnak. Világprobléma az élelmiszer-veszteség, az élelmiszer-pazarlás. A csomagolóiparra, a megtermelt árucikkek védelmét szolgáló csomagolásra ezért még egy jó darabig szükség lesz, így a kilátások pozitívak kellene hogy legyenek, a napjaink politikai-gazdasági folyamatai azonban recessziót jeleznek előre, így a jövőkép mégis inkább pesszimista.

– Milyen jelentős kihívásokkal kell jelenleg a szektor szereplőinek szembesülniük?

– Jelenleg nemcsak a nehézkes ellátással, a napi árképzéssel kell megbirkózniuk a csomagolószer-gyártóknak, hanem az energiaárak drasztikus emelkedésével is. Ezek hatása még nem mérhető fel teljességgel, de az irány biztosan rossz. A csomagolóipar szereplői számára az energia ára mindig is lényeges volt, sokan fektettek napelemekbe, vagy – a CSAOSZ által is segített – energiabeszerzési társulásokban vettek részt, de mindezek ellenére a külső hatásoktól nem lehet a működésüket teljességgel elszigetelni.

Nem segíti a csomagolóipart a műanyagok visszaszorítása érdekében – nézetem szerint elhamarkodottan, következményeiben át nem gondolt módon – kidolgozott és elfogadtatott „SUP” irányelv sem. A sokszor kényszerű életmódváltással együtt járó változásokra adnak választ a legkisebb anyag- és energiaigénnyel előállítható, egyszer használatos műanyagok. Ahol egyáltalán van alternatív megoldás, ott az csak többlet-környezetterheléssel valósítható meg, és a körforgásos szemlélet sem biztos, hogy érvényesül. Legyen erre egyik példa az ételtartó doboz, amelynek ismertek a papíralapú alternatívái. Az ételtől átázott, zsíros, szennyezett papírdoboz vagy tálca hulladéka azonban alapanyagként már nem hasznosítható, állati eredetű maradvány esetében pedig még csak nem is komposztálható, jó esetben marad a biogáztermelés vagy az energetikai célú égetés. A PET-­palackok rövidesen bevezetésre kerülő, a palacktesttől el nem választható kupakok alkalmazásának követelménye – az eddigi példák szerint – csak jelentősen több műanyag felhasználásával teljesíthető. Az egyszer használatos italpoharakat felváltani hivatott „betétdíjas” poharak fogadtatásáról pedig a Facebook elegendő információt ad.

Az újrahasznosított műanyagok élelmiszerrel rendeltetésszerűen kapcsolatba kerülő csomagolóanyagokhoz való felhasználásának erőltetése igen érzékeny élelmiszer-biztonsági kérdéseket vet fel, a hulladékhasznosítási oldala pedig még ki sem dolgozott.

– Egyre több nagyvállalat tesz jelentős lépéseket a fenntarthatóság érdekében, amelyek kifejezetten érintik a csomagolás területét. Mit tart ezek közül kiemelten hasznosnak, és mi az, amire Ön szerint még szükség lenne ezen a téren?

– A nagyvállalatok, ezek közül is a multinacionális társaságok már szinte mind rendelkeznek fenntarthatósági célokkal, cselekvési tervekkel. Az látszik, hogy szakértő módon kezdték felépíteni rendszereiket. A műanyagok felhasználását csökkentik, de bölcsen, egyelőre azokon a területeken, ahol nem okoz több kárt, mint hasznot. Azokon a területeken azonban, ahol a műanyag elhagyása a megóvandó termék biztonságát veszélyeztetné, a kiváltást körültekintően
végzik.

A fenntarthatóság terén nézetem szerint két irány között még nem dőlt el a „verseny”: mi a kívánatos, a csomagolások hasznosíthatósága, a körforgásos gazdaság megvalósítása, vagy a kibocsátás mérséklése, azaz a CO2-kibocsátás szempontjából előnyösebb csomagolási megoldások iránya, ami nem zárja ki a hasznosíthatóságot, legfeljebb a műanyag-mentesítési törekvéseknek mond ellent.

A kisebb vállalkozásokat – amelyek számára nem áll rendelkezésre önálló kutató-fejlesztő csapat – a CSAOSZ „Újrahasznosítás szemléletű csomagolástervezés” című útmutatóval segíti. Ez a kiadvány a Csomagolási Világszövetség és az ECR nemzetközi szervezet együttműködésében, osztrák egyetemi kutatók munkájaként készült, amelynek magyar fordítását a CSAOSZ készítette, és a Szövetség honlapjáról díjmentesen le is tölthető.

A sokak szerint az újrahasználható csomagolásoknak és a csomagolásmentes megoldásoknak kell teret nyerniük, ezek példái többé-kevésbé ismertek is. Környezeti szempontból valószínűleg indokolhatók is ezek a törekvések, azonban ehhez gondolkodásmód és életmódváltás is szükséges, hogy a mai eszünkkel gondolkodva életszerű legyen a megvalósíthatóság.

– Mennyire ért egyet a műanyagcsökkenés egyre erősödő trendjével? Mennyire tartja hatékonynak, célravezetőnek, illetve lenne-e tovább gondolásra javasolt elképzelése ezen a téren?

– A műanyagok boszorkányüldözését nagyon rossz szemmel nézem. Nem tudja a világ, az emberiség mit köszönhet a műanyagoknak. A műanyagok a legtöbb paraméterben általában jobbak az alternatív lehetőségeknél, ha vannak. A környezetben való előfordulásukért pedig nem az anyag, csakis az ember felelős, aki nem gondoskodik a hulladék elkülönített gyűjtéséről vagy a közterületek szükség szerinti rendben tartásáról. A mikroműanyagok élővizekbe, levegőbe kerülése miatt azonban mégis foglalkozni kell a kérdéssel, bár az emberi szervezetbe kerülésének hatásai nem ismertek. Azt is tudni kell, hogy a környezetbe kijutó mikroműanyagok legkevésbé a csomagolásból erednek, elsődlegesen a gumiabroncsok kopásából, a szintetikus ruhák mosásából, kozmetikumok, kültéri festékek stb. használatából származnak.

A növényi eredetű (de nem élelmiszer-alapanyagból készülő) és komposztálható műanyagok helyét mielőbb meg kell találni, ez részben a korlátozottan rendelkezésre álló fosszilis forrásszükségletet váltaná ki megújulóra, hanem a mikroműanyagok keletkezését is megszüntethetné. Mindemellett a körforgásosság elve sem sérülne, hiszen meg­felelő gyűjtési rendszer mellett ezek a műanyagok anyagukban hasznosíthatók, ezért is mondjuk azt, hogy komposztálhatók.

– A CSAOSZ idén 39. alkalommal hirdette meg a HUNGAROPACK Magyar Csomagolási Versenyt. Milyen megoldásokkal találkozott?

– Az idei nemzeti csomagolási verseny is sok előremutató fejlesztésbe adott betekintést. Meglepő módon több nevezés is a csomagolásokon belül alkalmazandó betétek, mozgásmentesítő megoldások észszerűsítésével foglalkozott, de figyelemre méltó megoldások születtek a műanyaghabok papíralapú alternatíváira is. Jól érzékelhető még az egyanyagúságra, az újrahasznosított anyagtartalom növelésére való törekvés is. Előremutató innovációnak értékeltük a papír-műanyag összetevőkből felépülő ún. blisztercsomagolást felváltó, kartonalapú újszerű megoldást is.

– Milyen innovációk jelentek meg a csomagolásban az elmúlt időszakban?

– A legintenzívebb fejlesztések a hasznosítási szempontból problémás társított műanyagok egyanyagú változattal való kiváltására irányulnak. Itt a jövőben várhatóan új műanyagnevekkel kell megismerkednünk. Ahogy lassacskán feledésbe merül a Trabant vagy a Wartburg autók márkája, nem kizárt, hogy a műanyagok esetében is új neveket tanulhatunk meg. //

Ez a cikk a Trade magazin 2022/11. számában olvasható