Művésznek lenni jó, adószempontból is, mondja a BDO adóigazgatója

Az első az érintettek számára jól ismert, ez a művészeti tevékenységet végzők számára létrehozott Egyszerűsített Közteherviselési Hozzájárulás, azaz EKHO. Jól körülhatárolt, hogy milyen tevékenységet végzők választhatják ezt az adózási formát, ami nemcsak adminisztratív szempontból egyszerű, de kedvezményes is. 15% adó megfizetésével minden kötelezettséget le lehet tudni vele, beleértve a járulékokat is. Ez jobb, mint a munkajövedelem adózása, és széles körben, évi 60 millió forint bevételig választható, akár például újságírók számára is, akár munkaviszony esetén. Ha nyugdíjasként adózna valaki, ennek mértéke már csak 9,5%. Amióta szigorítottak a KATA értékhatárán, sokan áttértek erre, nyilván azok, akiknek módjukban állt. Tízezres lehet azok száma, akik így adóznak Magyarországon. További előny, hogy „mellékállású” művészek is választhatják, tehát a feljogosító ‒ művészeti ‒ tevékenységből származó jövedelem EKHO-ban adózhat akkor is, ha az illető „civilben” más vállalkozásokban, más adóformákra kötelezett.

A második, szintén gyakori eset, ha egy művész részben külföldön szerez jövedelmet művészeti tevékenységből. Ez lehet egy operaturné éppúgy, mint egy külföldi kiállítás vagy bármilyen előadókörút. A művészek helyzete e tekintetben is más, de a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó szabályok rájuk is vonatkoznak. A művész, ha csak rövid ideig tartózkodik külföldön (általánosságban  183 napnál kevesebbet), akkor az vallja be és vonja le előre az adót, aki meghívta/fizeti a művészt, és további kötelezettség nincs. Ha ennél hosszabban, akkor viszont adóbevallást kell benyújtania, az adott ország szabályai szerint. Az, hogy ez jobb vagy rosszabb, mint az itthoni adókulcs, országonként, az USA-ban pedig államonként is változik. További kivétel, ha a fellépést/alkalmat állami vagy önkormányzati szerv rendezi, esetleg jótékonysági fellépésről van szó. Ilyen esetben csak Magyarországon kell adózni utána.

A további két eset már inkább a műkereskedelem, mint a művészeti tevékenység gondolatköre, de azért a kettő elég szorosan kötődik egymáshoz. Az egyik fontos tudnivaló, hogy a műtárgyak vásárlásakor illetékfizetési kötelezettség keletkezik Magyarországon. Ha a teljes érték kisebb, mint 1 milliárd forint ‒ egyelőre csak ilyen példák vannak ‒ akkor ez az illeték 4%, e felett pedig 2% lenne. A magyarok által külföldön, pl. aukciókon vásárolt tárgyak után nem kell illetéket fizeni itthon, viszont az eladás helyén jellemzően igen. Vagy a leütési ár eleve bruttó érték, vagy még rá kell számolni a változó mértékű illetéket. Ha az állam vásárol, speciális megállapodások jönnek létre, ilyenkor nincs adóadminisztráció, államközi megállapodások köttetnek.

Végül a negyedik tudnivaló a műkincs- és régiségkereskedők speciális áfaszabálya, az árrés szerinti szabályozás, amelyben a kereskedő a keletkező árrés után fizet áfát, összevont időszakra, a bevételei szerinti gyakorisággal.