“Most múlik pontosan…(1. rész)”

Szerző: trademagazin Dátum: 2010. 04. 27. 08:00

“…engedem, hadd menjen…!” Habár a Quimby énekese, Kiss Tibi valószínűleg nem erre értette, mégis találónak érezzük a Trade magazin és a GfK Hungária Piackutató Intézet most induló, hatrészes közös cikksorozatának mottójaként. A cikksorozat fókuszában az árak alakulása, a válság előtti, alatti és remélhetőleg utáni árképzési taktikák, valamint a vásárlók árral kapcsolatos elvárásai és tapasztalatai állnak.Hogy miért is a cím: most múlik
pontosan? Mert ha már itt a tavasz,
engedjük meg magunknak
azt a feltételezést, hogy a válság a vége felé
közelít. Legalábbis a GfK-nál így reméljük.
A sorozat kezdő lépéseként ugyanakkor
mindenképpen foglalkoznunk kell a tavalyi évvel, amelyet ráadásul nem nevezhetünk vidám esztendőnek. Idén is infláció alatt maradhatnak az élelmiszerárak Habár feltételezhető, hogy sokan nem vették észre, de 2009-ben az élelmiszerárak az infláció mértéke alatt emelkedtek, és a GfK becslése szerint idén is ez alatt maradnak (míg tavaly a fogyasztói árak 4,2 százalékkal, addig idén becslésünk alapján 4,1 százalékkal fognak emelkedni).

Ez azonban nem minden kategóriánál volt így. A szeszes italok, a dohányáruk fogyasztói áránál folyamatos emelkedés volt megfigyelhető (többek között a jövedéki adó emelkedése miatt is), az infláció meghaladta a 10 százalékot. A ruházati termékeknél volt a legkisebb a fogyasztói árváltozás mértéke, itt inkább stagnálásról lehet beszélni. A háztartási energia fogyasztói ára 2009 januárjában közel 20 százalékkal nőtt, éves szinten viszont „csak” 8,2 százalék volt az infláció.

Mindehhez persze hozzájárult a GDP növekedési, illetve az utóbbi időszakban inkább csökkenési üteme (2009-ben -6,5%, idén pedig inkább -0%), valamint a nagymértékben megugró munkanélküliségi ráta (tavaly 10,1%, idén 11,0%). A nettó reálkeresetek 2,4 százalékkal csökkentek, a kiskereskedelmi forgalom volumenindexe 5,4 százalékkal zuhant, a háztartások végső fogyasztása -7,2 százalékos volumenváltozást volt kénytelen elviselni. Ez utóbbi érték pedig feltehetően idén sem fog pozitív tartományba kerülni. A világkereskedelem 2009-ben
12 százalékot zuhant: ilyenre nem volt példa a II. világháború óta.

Ezek után talán nem meglepő, hogy a lakosság körében jelenleg is négyből hárman úgy gondolják, hogy nőni fog az infláció a jövőben.

1000 milliárddal még mindig mínuszban

Azért pozitív változás is történt: a Corvinus-GfK Vásárlási Hajlandósági Indexe (azt mutatja, hogy mennyire érezzük magunkban a vásárlási hajlandóságot adott időszakban) 2009 márciusában érte el a szinte soha nem látott mélypontját, majd azóta próbál felkapaszkodni (nem túl nagy sikerrel) egy kedvezőbb szintre. Idén év elején már azt mondhatjuk, valóban emelkedik. A magyar lakosság nettó pénzügyi vagyona 1 800 milliárd forinttal csökkent 2009 elejére – ebből az árfolyam-korrekció
után 900 milliárd forint „visszajött”, de még így is 1000 milliárd forintos adósságapadásnak kellene bekövetkezni ahhoz, hogy a 2008 végi szint álljon elő.

A 2009 elején bekövetkezett vagyonveszteség egyetlen oka a devizaadósság-állomány hatalmas átértékelődése volt. De ehhez hozzájárultak a globális válság egyéb tényezői is, amelyeket az előbbiekben már bemutattunk. Így nem csoda, hogy a gazdasági helyzetet negatívan értékelők aránya hazánkban még mindig közel 50 százalék, de a tendencia lassú pozitív változást jelez. És mindez még nem volt elég: a pánik rátelepedett a lakosságra, befolyásolta a vásárlói döntéseiket és így megtakarítási magatartásukat is. A történelmi mélypont után 2008 végétől enyhén növekedett a megtakarítással rendelkezők aránya (egyértelműen spórolás miatt),
körülbelül 2009 második feléig. Mert ekkor mi is történt? Áfaemelés.

Vásárlóerő: mínusz 15 százalék

És végül, az árakkal kapcsolatosan ráhangolódásként – így az első cikk végén mintegy összefoglalásaként a fenti adatoknak – szerintünk a legnagyobb hatású üzenet és információ: 2009-ben az egy főre jutó vásárlóerő országos szinten 15 százalékkal csökkent – egészen pontosan a 2008-as 5 549 euro/fő értékről 4 702 euro/fő összegre. Mindezek az információk együttesen hatottak és hatnak az árakra, a lakosság vásárlási magatartására, a kiskereskedelem volumenére, hiszen versenykörnyezetben az árakat a kereslet és a kínálat határozza meg. Mi (picit) optimisták vagyunk – de valóban „most múlik pontosan…”? Legközelebb megpróbálunk még közelebb kerülni a válaszhoz, és engedni, hadd menjen!

Kapcsolódó cikkeink