Mit ér a siker, ha magyar?

Az erfurti szakácsolimpián elért magyar eredményeket – stílusosan szólva – tálalták így is, tálalták úgy is. Olvashattunk hatalmas sikerekről, a fanyalgók pedig továbbra is kétségbe vonják az elért eredmények értékét. Az igazság persze – bárhonnan nézzük – odaát van! A vitát nem mi szeretnénk eldönteni, így inkább a számok mögé néztünk.Mindenekelőtt azok számára, akik nincsenek tisztában a kérdéssel, szögezzük le, hogy a hagyományos szakácsversenyeken (Világkupán, szakácsolimpián) sajátos értékelési rendszer működik, melynek eredményeképpen két marékkal osztják az érmeket. A zsűri pontszámai alapján négy kategóriát alakítanak ki, az arany-, ezüst-, bronzérmesek és az éremhez szükséges pontszám elérése híján „csak” oklevéllel „kitüntetettek” kategóriáját. Ennek megfelelően a szakácsolimpia négy egyéni versenyszámába benevezett 450 versenyző között 65 arany-, 116 ezüst- és 151 bronzérem került kiosztásra, így az indulók alig egynegyede tért haza érem nélkül. Tehát az adott kategóriában egy megszerzett bronzérem akár jóval az 50. hely feletti helyezési számot is jelenthet. Ennek ellenére még mindig vannak félreértelmezések a kommunikációban, igaz, ezek elsősorban a helyi nyomtatott és elektronikus médiumok rovására írhatók. Ugyanakkor fájó, hogy az érintett versenyzők nem kérik az otromba túlzások helyesbítését, hanem büszkén tetszelegnek ezüstérmükkel (amely ténylegesen 20–30. hely közötti teljesítményt takar) a második helyezett szerepében.
Azonban ha az objektív igazságot keressük, és vesszük a fáradságot, hogy végigértékeljük a verseny teljes eredménylistáját (a szakácsolimpia honlapján valamennyi táblázat megtalálható), megérthetjük: mégsem akkora túlzás sikeres szereplésről beszélni. A magyar küldöttség – valamennyi nemzet valamennyi indulóját értékelve – a kanadai és amerikai versenyzőkkel szoros versenyben a legjobb mutatók egyikét érte el. Képzeletbeli rangsorunkban az aranyéremért 4, az ezüstért 3, a bronzért 2 pontot adtunk, míg a diplomát 1 ponttal honoráltuk. Az összes résztvevő eredményét összevonva az átlagpontszám 2,29 lett. Ezzel összevetve a 44 magyar versenyző 10 aranya, 14 ezüstje, 15 bronza és 5 diplomája 2,66-os mutatót eredményezett, aminél jobbal csak a tengerentúliak dicsekedhetnek, ám az átlag náluk sem éri el a 3 pontot.
Ugyanakkor a szigorú statisztika számai alapján a magyar nemzeti csapat huszadik helyezése (32 indulóból) igencsak közepes eredménynek mondható. Katonai csapatunk tízből hatodik lett, regionális csapataink a 62 résztvevő között 13., 22., 25., 31. és 53. helyen végeztek. Bizony ez sem nevezhető elsöprő sikernek…
A szakácsolimpia ellenzői nem tartják a szakma csúcsszínvonalú rendezvényének az eseményt. Komoly szakemberek állítják, hogy a verseny presztízse alacsony, a világ gasztronómiai szempontból vezető országai távolmaradásukkal tüntetnek. Csakhogy a kritikusok elfelejtik azt a tényt, hogy jelenleg még a szakácsolimpia az egyetlen olyan világverseny, ahol bárki, akár egyénileg is megmérettetheti magát, és nem véletlen, hogy 2008-ban is 1600 versenyző érkezett a világ 54 országából. A Bocuse d’Or európai selejtezőjén sikeres nemzetek is jelen voltak, igaz, a skandináv országok csak a nemzetek versenyében képviseltették magukat, de az egyéni versenyben szerepeltek francia, spanyol, német versenyzők is. Sőt! A tagadhatatlanul nagy hagyományokkal rendelkező olasz konyhák versenyzői a legnagyobb létszámban, több mint 160-an indultak a szakácsolimpián.
Érdekes ugyanakkor – továbbra is támaszkodjunk a statisztikára –, hogy a versenyzők közel kétharmada a két artisztikai versenyben indult. Bizony sokan vonják kétségbe, miképp kaphat ekkora hangsúlyt a zöldségfaragás és a cukrász-szobrászat az olimpián. Érdemes viszont tudni: magyar javaslatként felmerült, hogy a világversenyeken ne lehessen kizárólag kézügyességgel „aratni”. Ezt a koncepciót, törekvést látszik alátámasztani az is, hogy a magyar „művészek” legjobbjai nemcsak artisztikában, hanem egyéb kategóriákban is szerepeltek. (Mégis, ha kivesszük a csapatok eredménysorából az artisztikában elért eredményeket, versenyzőink teljesítménye még sikeresebbé válik.)
A számok nem hazudnak, megannyi érdekességet találhat, aki hajlandó az eredménylisták mögé nézni. Igaz, a churchilli mondás szerint elvben csak annak a statisztikának hihetünk, amit saját magunk hamisítottunk…
Kolbe Gábor