Miért az olimpiát? – Elvi kérdés

Európa nagyobbik fele többre értékeli a szakácsolimpiát és az ott elért eredményeket, mint mi. Jellemző, hogy az olasz csúcskávémárkák egyikét, a többek között extravagáns hirdetéseiről is ismert Lavazzát több szakácsvilágverseny támogatói között találjuk, és nem mellesleg a Salon del Gusto ’Slow Food’ elnevezésű rendezvény egyik főszponzora is. Természetes is lehetne, miért pártfogolja szakácsválogatottunk felkészülését a Lavazza itthoni főforgalmazója. Ám ha a néha kettészakadni látszó szakma – és így a sajtó – egy részének a jó magyar eredményeket és azok jelentőségét kétségbe vonó megnyilvánulásait vesszük alapul, felmerül a kérdés, miért tartja fontosnak Tresó Zoltán, a magasan pozicionált kávémárka hazai nagykereskedője, egy vitatott értékű verseny támogatását. Íme, a Trewex Kft. tulajdonosának válasza:
„Másfél évtized kávéforgalmazás után, azt hiszem, nagyon jól ismerem a magyar vendéglátást, annak színvonalát és problémáit. Munkámmal kapcsolatban sokat utazom külföldön, és komoly összehasonlítási alapom van a vendéglátás területén. Az a tapasztalatom, hogy tőlünk nyugatra sok száz csúcsétterem működik a mieinknél jóval magasabb színvonalon. Leginkább az fáj, hogy már a Fertőtó osztrák oldalán sokkal jobb minőségű ételt és kiszolgálást kapok – gyakran magyar személyzet közreműködésével – mint Budapest jó nevű éttermeinek némelyikében.
Úgy látom, jelenleg Magyarországon több szakmai szövetség működik, melyek ahelyett, hogy összefognának a színvonalasabb magyar vendéglátás érdekében, egymást támadják. Ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtatni lehessen, a szakma jeles képviselőinek össze kell fogni. Én pedig a magam módján járulok hozzá ehhez a munkához: anyagi támogatással. Nincsenek a magyar válogatott szponzorálásával marketingcéljaim, nem profitálni akarok ezzel a gesztussal – azt is kevesen tudták, még az érintettek közül is, hogy két éve már Luxemburgban is az egyik főszponzor voltam. Mindössze segíteni szeretném ezeket a lelkes, láthatóan keményen dolgozó szakácsokat, hogy minél többet tanulhassanak a versenyen, és hogy a tudással, amit onnan hazahoznak, javítsanak a hazai színvonalon.
Nem vagyok elitista – ebben a kérdésben legalábbis nem –, nem ugyanolyat akarok mindenhol enni, mint Bocuse-nél vagy Le Bec-nél, de annak örülnék, ha itthon is minél több olyan étterembe mehetnék el, ahol vendégcentrikus a tulajdonos, és kreatív szakácsok főznek a környezetükből származó alapanyagból igényesen tálalt ételeket!”