Mi lesz veled, magyar menedzser?

A nyári munkaerő-piaci uborkaszezon után sokan, akik munkát keresnek, állást váltanának, várják, hogy végre beinduljon a piac.
A jelenlegi tendenciák nem túl biztatóak.
Új hullámok fodrozódnak a cégek szervezeti rendszerében.

Először általános divatként a centralizáció söpört végig a cégeken. A gazdasági recesszió hatására a hatékonyság jegyében átgondolták a szervezetet, valóban arra az adott szerkezetre van-e szükség. Újragombolták a munkaköröket, és kiderült, mely pozícióra van feltétlenül szükség, és melyek szüntethetők meg vagy vonhatók össze és végeztethetők egy fizetésért.

Másodsorban következett az ésszerűsítés jegyében az európai, majd a régiós központok létrehozása, amelyeket elsősorban földrajzi szempontok szerint hoztak létre. Most jön a harmadik lépcső: az alrégiók kialakítása, amely további jól fizetett munkatársak menesztését teszi lehetővé.

Mi következik ebből – vagyis hogy egyre kevesebb a fóka, az új pozíció, viszont egyre több az eszkimó, azaz a pozíciót kereső munkavállaló?

Hobbi tartalékban

A változás az egyes életkor-kategóriákban levőket különbözőképpen érinti. A 45 feletti korosztály, de elsősorban az 50 felettiek, komoly bajban vannak – a címben feltett kérdés rájuk hatványozottan vonatkozik.

Öreg, FMCG-ben jártas rókaként sokan keresnek, adjak tanácsot ebben a helyzetben. Az első tanács – őrizd meg az önbecsülésedet! 50-55 felett ne jelentkezz álláshirdetésre, mert nem lesz sikered. Értékeld magad – milyen vagy, mi az, amihez valóban értesz, és mit szeretsz csinálni! A reális kép feltárása segít.

Ajánlom a menedzsereknek, legyen egy hobbijuk, amit a szabadidejükben kedvtelésből űznek, és később akár ezen az új alapon alakíthatnak ki más jellegű munkát, vállalkozást. Ezt hívják mai divatos kifejezéssel Hobby Managementnek, amikor egy hobbiból hivatásszerű tevékenység válik. Működik – több olyan sikeres váltásról is tudok, amikor menedzserek nem kényszerből, hanem a változás igényét követve tettek egy 180 fokos fordulatot, nemcsak a munkájukat, munkahelyüket, de teljes életüket megváltoztatva.
Kezdők szerencséje

A kényszer persze nagy úr, és a családfenntartó szerep kötelez. Sokan nem mernek vállalkozni, és ragaszkodnak az alkalmazotti státushoz. A lényeg, hogy mindenki a saját maga egyénisége, valós lehetőségei tudatában hozza meg a legjobb döntést.

Akik külföldre mennek a cégen belül dolgozni, kifejezetten szerencsésnek érezhetik magukat. Más kérdés, hogy sajnos ez az utca sokszor egyirányú, a visszaút nem biztosított, és vagy a világ vándora lesz, aki erre vállalkozik, vagy keresi a helyét idehaza.

Megint más szituáció a frissen végzettek elhelyezkedése, akik alig várják, hogy megmutathassák, mit tudnak. Sokszor hallhattuk már: legyen 35 éves – 20 éves tapasztalattal.

A kezdők számára továbbra is a legvonzóbb
a multiknál való munkavégzés, bízván a későbbi kedvező karrierépítési lehetőségekben. Pedig kezdőként érdemes a magyar vállalkozásokat is megkeresni, amelyeknek képzett, szakértő munkatársakra van szükségük.

Az időfaktor szerepe nagy. Türelem kell ahhoz, hogy a megfelelő munkakört, pozíciót újra megtalálja valaki.
Minden árura megjön a vevő, szokták mondani. Ez így van a munkaerőpiacon is. Idő, ár, szerencse kérdése, ki, mikor és hogyan találja meg.

Sajnos, növekszik azok száma, akik már jó ideje várnak egy jó lehetőségre, de a kitartás, a pozitív hozzáállás, no meg a család támogatása segíthet a nehéz időszak átvészelésében.

Egy szoknya, egy nadrág

Ki keresi a pénzt – ez mindig kényes kérdés, pláne abban az esetben, amikor a nő
a főkereső. A családi békét ez a kérdés érzékenyen érintheti, pedig pont ebben a helyzetben
a büszkeség és a túlzott érzékenység rossz tanácsadó. Mindegy, ki keresi, csak legyen, egy partneri közösségben ez a szemlélet segít túlélni a kritikus fázist.

Érdemes figyelni arra, hogy amikor jól megy, képezzünk tartalékot, és ne éljük fel a többletjövedelmet. Gondoljunk a nehezebb periódusokra is, akkor az átvészelés időszaka könnyebb. A család, mint a legkisebb gazdasági egység, ugyanolyan módon működik, mint egy vállalat. A szabályok ugyanazok, az érzelmek teszik gazdagabbá az életet. Ha betartjuk az alapszabályokat, akkor biztonságban érezhetjük magunkat, melynek egyik alappillére a bizalom.

Tenni kell érte, és a szerencse, a „jó időben, jó helyen” faktor kifejezetten jól jön az adott helyzetben – de ez nem megy magától.

Dr. Csík Klára