Magazin: Mi a teendő?

A Magyar Turisztikai Szövetség egyik stratégiai célja hiánypótló kutatási-elemzési feladatok elvégzése, illetve az ágazatban végzett felmérések eredményeinek szakmai vitára bocsátása. Ennek érdekében az MTSZ felkérte a kötelékébe tartozó szakmai szövetségeket, hogy jelezzék, milyen kutatási-elemzési projektek elvégzését tartják indokoltnak. Az MVI 5 javaslattal is élt.

A szakmai szervezetek javaslataikkal a minőségi hazai turizmus fejlődéséhez kívánnak munkájukkal hozzájárulni. Az MVI vezetőségének javaslataiból Zerényi Károly készített összefoglalót – ennek legfontosabb információit osztjuk meg most olvasóinkkal.

A vendéglátás területén tapasztalható munkaerőhiány enyhítésére az MVI a szegmensben alkalmazott hazai és nemzetközi „jó gyakorlatok” összegyűjtését javasolja.

Magyarországon az elmúlt néhány évben a munkaerőpiacon egyszerre van jelen munkanélküliség és munkaerőhiány. Miközben a munkanélküliségi ráta országos viszonylatban egyre alacsonyabb, addig az üres álláshelyek száma és aránya emelkedő tendenciát mutat. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás területén az üres álláshelyek száma 2018 első negyedében meghaladta a 2600-at. Ebben a munkaerőpiaci környezetben a vendéglátóhelyek többsége számára komoly problémát jelent évről évre a szakképzett munkaerő hiánya. A lehetőségekhez mérten a vendéglátó vállalkozások igyekeznek hatékony megoldásokat találni a fennálló munkaerőhiány kezelésére. Ennek keretében számos hazai és nemzetközi jó gyakorlat született, amelyek a munkaerőhiány kezelése szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak.

Az ipartestület szerint el kellene végezni a reprezentációt terhelő adóterhek csökkentésének költségvetési hatásvizsgálatát, és ennek alapján javaslatokat megfogalmazni a döntéshozók felé.

Az elmúlt években a személyi jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulás csökkentésének köszönhetően mérséklődött a reprezentáció után fizetendő közteher mértéke. Ugyanakkor a juttató számára nettó 100 Ft reprezentatív jellegű kiadásra további 79 Ft adót és járulékot kell fizetni, ami még mindig jelentősen korlátozza a vállalkozások mozgásterét. A reprezentációt terhelő adók jelentős csökkentéséhez célszerű megvizsgálni a korábbi évek gyakorlatát, valamint esetlegesen nemzetközi kitekintést végezni.

Fel kell térképezni a vendéglátásról rendszeresen közölt KSH-adatok körét, és meghatározni azok bővítésének lehetőségét.

A vendéglátóhelyre vonatkozóan közölt KSH-adatok köre (forgalom alakulása, forgalom megoszlása, vendéglátóhelyek száma) a szálláshely-szolgáltatáshoz képest jóval szűkebb, ezért nem könnyű a vendéglátás teljesítményéről alapos elemzést készíteni. Érdemes megvizsgálni, hogy a KSH jelenlegi adatgyűjtése alapján milyen vendéglátásra vonatkozó adatokat lehetne országos és területi statisztika vonatkozásában rendszeresen közzétenni.

A vendéglátóhelyek zenefelhasználására vonatkozó hazai díjszabást célszerű lenne egyszerűsíteni.

A vendéglátóhelyek zenefelhasználást érintő szerzői jogdíjai 2015-ben átlagosan 19,5%-kal csökkentek az előző évihez képest, valamint az egyeztetéseknek köszönhetően többek között sikerült elérni a gépzenei és az élőzenei jogdíjak együttes kezelését és az egyedi gasztronómiai rendezvények kedvezőbb jogdíjfizetését.Ugyanakkor a jogdíjak meghatározása továbbra is rendkívül összetett és nehezen átlátható, ezért célszerű lenne javaslatot tenni egy rendszerszintű átalakításra. Egy nemzetközi kitekintéssel feltérképezhetők azok a díjszabások, amelyek a hazainál egyszerűbben és átláthatóbb módon kezelik a jogdíjfizetést.

Az MVI kiemelten fontosnak tartja a vendéglátóipari szakképzéssel kapcsolatos munkaadói elvárások felmérését és azok összevetését a képzési követelményekkel.

A jelenleg zajló munkaerőpiaci folyamatok ráirányították a figyelmet a vendéglátásban is tapasztalható szakemberhiányra. Az elmúlt években egyre több kritika érte a szakképzési rendszert, hogy az iskolákból kikerülő fiatalok felkészültsége nem igazodik a munkaerőpiaci igényekhez. Ennek megfelelően az egyes vendéglátóipari képzések (kiemelten a szakács, cukrász és pincér szakképesítés) reformjánál a pedagógiai szempontokon túl indokolt a munkaadói elvárásokat is figyelembe venni. Érdemes lenne felmérni a piaci igényeket, amelyek azután összehasonlíthatók a jelenlegi képesítési követelményekkel. //