Mese a hosszú szárú virsliről

Egy három éves kisfiú vagy 60 évvel ezelőtt egy mesét talált ki egy királyról, aki egy akkora hosszú szárú virslit csinált, amivel az egész országát meg tudta etetni. A kisfiú felnőtt, foglalkozott ezzel-azzal, aztán egyszer csak a saját meséjében találta magát: hosszú szárú, roppanós virslit gyárt az országnak. Dr. Tamás Endre, a Wiesbauer-Dunahús igazgatója 15 éve áll a vállalat élén, ennek apropóján ültünk le vele beszélgetni.Dr. Tamás Endre mindig is imádta a kihívásokat. Középiskolásként országos matekversenyeket nyert, 30 évesen már igazgató volt egy számítástechnikai cégnél. 40 évesen fogta magát, és családostul kiment Ausztriába egyéni munkavállalóként, majd pedig, közel az ötvenhez, egy számára teljesen új fába vágta a fejszéjét: a húsiparba. És nem törött bele a bicskája, mondhatnánk erős képzavarral.

Hogyan kezdődött a húsipari kaland?
T. E.: – Ausztriában, egy hajókiránduláson ismerkedtem össze az osztrák húsipar egyik legpatinásabb, 1930 óta működő cégének tulajdonosával. Hamarosan barátság szövődött köztünk. 1994-ben új üzemet akart létesíteni a régióban, és feleségem felvetette: miért ne Magyarországon? Ő Bécsben ült be az autójába, én Budapesten, és ahol találkoztunk, ott kerestünk egy eladó vágóhidat, és alapítottunk egy vállalatot. Miután ő gyorsabban vezet, ezért van Bécstől kicsit messzebb a Wiesbauer-Dunahús, mint Budapesttől. Amikor elkezdődött a készítménygyártás, hamar rábeszélt, hogy vezessem én a céget.

Hogy fogadta a szakma?
T. E.: – Sokan segítettek. Tisztelték bennem, hogy doktor vagyok, és matematikus. És látták, hogy komolyan érdekel. Bementem hátul a hentesekhez, és néztem, hogy bontják a húsokat. Amit lehetett, megtanultam a szakmáról. Kiváló szakemberekkel vettem körül magam, akik mindent tudtak a gyártásról, az értékesítés pedig nem jelentett soha problémát, hiszen ahhoz elsősorban számolni kell. Mondhatjuk, hogy a hentesek között én vagyok a legjobb matematikus, a matematikusok között pedig a legjobb hentes.

Matematikusként számolt azzal az első év végén, 160 millió forintos forgalommal, hogy 15 év múlva egy csaknem 2,2 milliárd forint árbevételű céget fog képviselni?
T. E.: – Annyira már ismertem magam, hogy erre legalább 50 százalék esélyt adtam… De komolyra fordítva: könnyű helyzetben voltam, hiszen a kezdetektől én építhettem fel ezt a céget. Eleinte kocsival jártam, vittem a termékeinket kis tételben, kóstoltattam, rendelést vettem fel. Aztán felfutott a termelés, sok munkatársam a kezdetek óta velem dolgozik. Akármekkora a cég, nekik mindig is Bandi bácsi voltam és leszek. A sikerhez más is kellett. Az évek során például soha nem változtattunk az alapkoncepción: a legjobb minőséget produkálni, minden áron. Termékpalettánk három alappillére is elnyerte a Kiváló Magyar Termék védjegyet: a Puszta Debreceni, a Túra Felvágott és a Bécsi Hosszú Virsli. Az értékesítés során pedig mindig is korrekt üzleti kapcsolatokra törekedtem – ez is egy olyan előny, amelynek hatása igazán hosszú távon mutatkozik meg. Mindemellett hatalmas segítséget jelentett a családom. Feleségem végig segített a cég fejlesztésében, ötletekkel, tanácsokkal.

A vállalat fejlődését a válság sem akasztotta meg. Pedig a húsipar az egyik legsérülékenyebb ágazat.
T. E.: – Nem gyártunk akkora mennyiséget, hogy egy fogyasztás-visszaeséstől meginogjon az egész építmény, mint a nagy húsos cégeknél. Nekünk legfeljebb félmillió vevőnk van, de őket a válság nem igazán érinti. Tehát sokkal kevesebb a félnivalónk.

Mire a legbüszkébb?
T. E.: – Elsősorban a kétéves unokámra, aki már tízig tud számolni. Aztán fiamra, aki megtalálta a helyét a média világában, többek között a Beugró egyik producere. A hivatásomban pedig főként arra, hogy egy teljesen más szakmából érkezve, már nem fiatalemberként, saját erőmből el tudtam jutni a csúcsra. Most már, bár nem érzem magam megfáradtnak, az operatív munkában szeretnék lassan háttérbe vonulni, hiszen 65 leszek. Nagy megnyugvással tölt el, hogy tettre készen áll az a szakembergárda, amelyik az általam idáig képviselt szellemiségben viheti tovább egyszer majd a Wiesbauer-Dunahúst.