Megvalósulhat Demján álma, a magyar hipermarket
– Magyar hipermarket kell! – adta ki a jelszót egy éve, tavaly november 10-én Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke.
A modern, „nyugatias” kereskedelmi formákat a hetvenes évek végén Magyarországon meghonosító nagyvállalkozó szerint a rendszerváltás után a frissen privatizált magyar boltok tulajdonosai nem ismerték fel, hogy a szupermarketek jelentik a haladást, így ezt nálunk a külföldiek valósították meg, s a hazai szereplők pedig piacot veszítettek. Utólag akár jelzésértékűnek is tűnik, hogy a kiszólás a második legnagyobb hazai lánc, a tavaly 510 milliárd forint forgalmat elérő Coop tizenötödik születésnapján hangzott el, amely társaság most a sajtóértesülések szerint a konkurens CBA mellett beszállt a belga Delhaize-csoport megvásárlásáért indított versenybe. Sőt, könnyen lehet, hogy mindjárt egyesítette erejét a két hazai lánc, legalábbis erre utal: miután a Delhaize végleg elszánta magát arra, hogy egy csomagban értékesíti magyarországi kiskereskedelmi portfólióját, a Cora hiper- és a Match szupermarketeket, valamint a Profi diszkontokat, a két csoport még szeptember végén közös vagyonkezelő céget hozott létre C és C Partner Vagyonkezelő Kft. néven, a CBA alsónémedi telephelyén. Igaz, az még kérdés, hogy a hárommillió forint törzstőkével rendelkező cég pontosan milyen szerepet játszhat egy ilyen felvásárlásban, illetve a hazai láncok miből kívánják kifizetni a Cora-Match-Profi áruházak a hírek szerint 110-120 millió eurós (35-40 milliárd forint) vételárát.
Bár piaci vélekedések a hazai láncok határozott fellépését annak tudják be, hogy maguk mögött tudhatják a Magyar Fejlesztési Bank ígérvényét arra, hogy az állami bank hitellel segítené a Delhaize-csoport érdekeltségeinek átvételét, ám ezt eddig egyik érintett cégnél sem erősítették meg. Mindenesetre megfigyelők szerint nem lenne éppen meglepő, ha az állam is részt vállalna egy ilyen ügyletben. Az, hogy a Fidesztől nem áll távol, hogy az állam valamilyen formában közvetlenül is beszálljon a kiskereskedelembe, kiderült Orbán Viktor miniszterelnök idei évadnyitó parlamenti beszédéből – pontosabban abból, ami kimaradt belőle. A beszédben ugyanis eredetileg szerepelt egy, a miniszterelnök által kihúzott, ám fotósok által megörökített passzus, miszerint a kormány egy olyan szociálisbolt-hálózat létrehozásáról döntött, ahol csak „rászorulók” vásárolhatnak. Érdekes kérdés, hogy a kormányfő végül miért nem beszélt erről az ötletről nagyjából azzal egy időben, hogy a Delhaize-csoport felajánlkozása nyomán a hazai láncok is startvonalra álltak a külföldi kézben lévő üzletek felvásárlásáért. (Rajtuk kívül, úgy hírlik, még egy hipermarketlánc tett ajánlatot néhány Cora áruházra.)
Tény, hogy a második Orbán-kormány az elmúlt másfél évben többször is tanújelét adta már annak, hogy a saját elképzelései szerint formálná, alakítaná át a kiskereskedelmet, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy a saját politikai szövetségesének tartott hazai láncokat hozná helyzetbe a külföldi tulajdonú áruházláncokkal szemben. Ahogy a Coop ominózus születésnapi ünnepségére később betoppanó miniszterelnök különösebb kertelés nélkül össze is foglalta a Fidesznek a hipermarketekről és a hazai láncokról alkotott vélekedéseit: a hazai láncoknál (a CBA, a Coop mellett ilyen még a valamivel kisebb Reál) ugyan hatékonyabban üzemelnek a hipermarketek, ám ezek a vállalkozások kevesebb embert foglalkoztatnak, és „gyakran rossz minőségű árut adnak”. Bár a kormányfői gondolat már csak diplomáciai, illetve versenyjogi problémák miatt is befejezetlen maradt, felesleges is lett volna akkor fenyegető hangnemet megütni. A Fidesz választási programjában, ha óvatos megfogalmazással is, de benne volt, hogy a kormányzat feladata a hazai tulajdonú vállalkozásokat a „szabályozás finom hálójával” megvédeni, illetve helyzetbe hozni. Orbánék ezzel egy az egyben átvették a szocialista Gráf József agrárminiszter retorikáját, aki egy etikai kódexben megpróbálta arra kötelezni az áruházláncokat, hogy nyolcvan százalékban hazai árut tartsanak a polcaikon, ám Gráfnál körültekintőbben, ugyanakkor sokkal elszántabban szövögették a „szabályozások finom hálóját”.
Ennek első szeme a másodlagos termékellenőrzés bevezetése volt, amivel a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal ellenőrzési jogosítványai nőttek meg. Utána következett a kiskereskedelmet sújtó válságadó, melyből a hazai láncok sajátos, elaprózódott tulajdonosi szerkezetüknek köszönhetően alig valamennyit kaptak, ám a Tesco és a Lidl kivételével gyakorlatilag az összes nagy áruházláncot hosszú évekre veszteségessé tette. Ezeken túl a Fideszben lévő, hazai láncokhoz kötődő érdekcsoportok azt próbálták, próbálják időről időre elérni, hogy valamilyen módon kontrollálják, illetve meggátolják a nagy láncok, ezen belül is a nálunk is lendületet kapott diszkontok (Lidl, Aldi) terjeszkedését. Előbb a formálódó kamarai törvénybe került volna bele egy olyan passzus, miszerint a területi kamarában a kisebb kereskedők megvétózhatják a vonzáskörzetükben lévő nagy láncok terjeszkedését, majd később a Fidesz érdekkijárói az LMP „fenntartható kiskereskedelmet” célzó törvényjavaslatába próbálták csomagolni a korábban, még minisztériumi szinten elvetélt elképzelésüket arról, hogy egy központi, afféle szuperhatóságnak vétójoga legyen a pláza és hipermarket építésénél. Könnyen lehet, hogy ez már a Fidesz nagyvállalkozói közül sem mindenkinek volt ínyére, legalábbis a párton belüli megosztottságra utal, hogy nemrég a kérdést további elemzésre visszautalták a nemzetgazdasági tárcához.
A minisztériumnál az eddigi elképzelések kudarca után hirtelen fontosnak látták, hogy egy hosszú távú kereskedelemfejlesztési koncepciót készítsenek. Mint arról Szatmáry Kristóf államtitkár a múlt héten, az Európai Kereskedelem Napja alkalmából tartott szakmai rendezvényen beszámolt: a koncepció célja, hogy felvázolják, öt-tíz év múlva milyen kiskereskedelmet szeretnének látni Magyarországon. Annál is inkább, mivel dőreség lenne azt hinni, hogy a Fidesz a kiskereskedelemben pusztán a gazdaság egy részét látná. Ahogy Szatmáry fogalmazott: a kereskedelem irányítása hatalom, itt és a világon mindenütt. Hatalom arra, hogy a kereskedelmet ki és mire használja, illetve eszköz is arra, hogy a magyar ipart milyen módon támogassák – írja a Népszabadság Online.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
GKI elemzés: Miért élnek szűkösebben a magyar háztartások, mint bárki más az EU-ban?
Képzeljük el, hogy minden uniós ország lakói egy nagy áruházban…
Tovább olvasom >KSH: az ipari termelői árak 2025. májusban az előző hónaphoz képest 0,7 százalékkal mérséklődtek, az egy évvel korábbihoz képest átlagosan 6,9 százalékkal növekedtek
2025 májusában az ipari termelői árak átlagosan 6,9 százalékkal meghaladták…
Tovább olvasom >A fogyasztás húzza a gazdaságot
Az Egyensúly Intézet friss előrejelzése szerint a magyar gazdaság idei…
Tovább olvasom >