Megduplázhatja a halfogyasztást az áfacsökkentés

A Földművelésügyi Minisztérium nemrégiben kezdeményezte, hogy 5 százalékra csökkenjen az étkezési és a telepítési célú hal áfája. A módosítástól azt remélik, hogy fehéredik az ágazat, és pár év alatt a duplájára nő a halfogyasztás.

Németh István, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) elnöke szerint a sertés és a baromfi áfájának csökkentése miatt versenyhátrányba került a magyar halászati ágazat. Egy kilogramm csont nélküli sertéscomb olcsóbb, mint egy kiló élő ponty. Ezt ellensúlyozhatja a várható módosítás, 15-20 százalékkal lehet olcsóbb a hal, bár azt hozzátette, bízik abban, hogy a termelőknél is pár százalékkal több haszon maradhat.

A KSH adatai szerint a pontyszelet országos átlagára 1100 forint volt kilónként 2016-ban, vagyis áfacsökkentés után 910 forint körül lehet egy kiló ponty. Feltéve, ha nem lesz addig drágulás, mert 2017 első két hónapjában 1810 forintra ugrott a pontyszelet átlagára. A Mahal vezetője átmeneti pontyhiánnyal magyarázta a drágulást. Több országban, de főként Lengyelországban betegség tizedelte meg az állományt,
ezért máshonnan pótolták a mennyiséget. Németh István szerint Magyarországot alig érintette a probléma, ezért a lengyelek tőlünk, Horvátországból és Csehországból rengeteg halat vásároltak, ami felverte az árakat. Jelenleg a ponty ára a tópartokon is 650 forint plusz áfa, és az elnök szerint talán őszre állhat vissza a megszokott tarifa.

„A halászati ágazat csupán az állattenyésztés 3-4 százalékát teszi ki Magyarországon, de az egészséges táplálkozás miatt a gazdasági súlyánál jóval nagyobb a társadalmi szerepe” – fogalmazott Németh István. Az ágazat árbevétele évi 12-15 milliárd forint, ebből mintegy 30 millió euró (több mint 9,2 milliárd forint) az export. A várakozásaik szerint a belföldi fogyasztásnövekedés miatt 10-12 százalékkal bővülhet a hazai haltermelés.

Az elmúlt években 15-17 ezer tonna étkezési halat termeltek Magyarországon a tógazdaságokban és az intenzív üzemi rendszerekben. Utóbbi módszer abban különbözik a halastavi termeléstől, hogy mesterséges környezetben, kis területen sok halat nevelnek teljes gépesítés mellett.

A tógazdasági haltermelés több mint 60 százalékát a ponty teszi ki, míg az intenzív üzemekben az afrikai harcsa az uralkodó mintegy 90 százalékos aránnyal. A haltermelést a természetes vizekből kifogott mennyiség egészíti ki, ez korábban 6-7 ezer tonna volt, de 2015-ben megközelítette a 10 ezer tonnát.

A növekedés azzal magyarázható, hogy szigorították a horgásznaplóra vonatkozó előírásokat, vagyis több fogást jelentettek be a horgászok, másrészt a kereskedelmi halászat betiltása miatt eleve nagyobb lehetett a fogás. A ponty a horgászatban is uralkodó halfaj, 2015-ben a fogások háromnegyede ponty volt.

„Abban bízunk, hogy fejenként fél kilóval több lesz az éves halfogyasztás Magyarországon” – mondta Németh István. Várakozását arra alapozza, hogy az alacsonyabb ár miatt több hal fogy majd. Egyrészt úgy, hogy a boltokban és a piacokon vásárolunk többet, másrészt talán a horgászok is nagyobb mennyiséget vesznek majd az olcsóbb áruból, és több hal kerülhet a tavakba. A pecások is étkezési halat telepítenek, vagyis a fogás egy része ugyanúgy a tányéron végzi, csak később. A Mahal vezetője arra számít, hogy így a több mint 400 ezer hazai horgász is hozzájárul majd a fogyasztás növekedéséhez.

2015-ben 6,34 kilogramm volt az egy főre eső éves halfogyasztás Magyarországon. Ebben nemcsak az itthon tenyésztett fajták, hanem a tengeri halak és herkentyűk, de még a halkonzervek is benne vannak.

Igaz, ez a számítás a legális mennyiségen alapul, nem veszi figyelembe a nem regisztrált horgászfogásokat, illetve az éttermeknek számla nélkül eladott halat sem. Becslések szerint ez utóbbiakkal együtt akár a 7-8 kilót is elérheti a fejenkénti fogyasztás.

Ám ha ezt a mennyiséget és a remélt félkilós pluszt is figyelembe vesszük, akkor is az európai halfogyasztási rangsor végén maradunk, legfeljebb nem mi leszünk a legutolsók, bár ebben a felmérésben valamivel alacsonyabb, 4,6 kilogrammos magyar fogyasztást vettek alapul. A 2014-es adatok szerint az unióban 25,5 kilogramm volt az egy főre eső éves halfogyasztás, a lista élén lévő Portugáliában pedig átlagosan több mint 55 kilogramm halat és tengeri herkentyűt esznek meg a helyiek évente.

A fogyasztáskülönbség természetesen a költésen is látszik: míg a magyarok átlagosan 10 eurót (mintegy 3100 forintot) költenek halra évente, addig az uniós átlag ennek a tízszerese, 102 euró (31 620 forint).
Negyven százalék sosem eszik halat

A hal- és egyéb halászati termékek fogyasztását felmérő Eurobarométer-kutatásból az derül ki, hogy
csupán a magyarok 4 százaléka eszik hetente legalább egyszer halat vagy akvakultúra-terméket otthon, miközben az uniós átlag 42 százalék. Magyarországon ekkora az aránya az otthon halat soha nem evőknek (szemben az EU-s 13 százalékkal). A magyarok egyharmada évente többször, de havi egynél ritkábban eszik halat.

A vendéglátásban még rosszabb a helyzet, 66 százalék soha, 25 százalék pedig évente néhányszor eszik halat étteremben, büfében vagy piaci standon.

A vásárlói szokásokban nincs hatalmas különbség a magyar és az uniós fogyasztók szemlélete között. Természetesen a magyarok a halvásárlás terén is árérzékenyebbek, viszont kevésbé érdekel minket, hogy a saját régiónkból vagy országunkból származzon a termék. Mivel a magyarországi fogyasztás zömét a ponty teszi ki, nem meglepő, hogy a magyarok sokkal jobban szeretik az édesvízi termékeket (38 százalék az uniós 7-tel szemben). Ennélfogva nálunk kevésbé népszerűek a tengeri termékek, csak 14 százalék kedveli jobban, míg az EU-ban az átlag 39 százalék.
A Magyar Dietetikusok Szövetségének (MDOSZ) ajánlása szerint jó lenne hetente legalább egyszer tengeri halat vagy busát, kecsegét, pisztrángot enni. A halakban található ómega-3 többszörösen telítetlen zsírsavaknak nagy szerepük van a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, az emberi agy magzati és csecsemőkori fejlődésében, majd későbbi működésében.

Az MDOSZ tájékoztatója szerint összetételüket nézve a halak számos táplálkozástani előnnyel rendelkeznek: víztartalmuk elérheti a 60-80 százalékot, zsírtartalmuk általában alacsony (1-15 százalék), fehérjéik teljes értékűek, azaz tartalmazzák a szervezet számára szükséges esszenciális aminosavakat.

Igaz, az alacsony zsírtartalom épp a Magyarországon legnépszerűbb pontyra nem érvényes, bár a zsírosabb halfajták nagyobb mennyiségben tartalmaznak A- és D-vitamint. Másrészt pont a ponty ómega-3-tartalma elenyésző, 100 grammban kevesebb mint 1 gramm. A fehér busánál ez az arány 11 százalék, ami a hazai halfajok között a legmagasabb érték. (origo, Suhajda Zoltán)