Még tiltakozunk, de hamarosan mind rovarokat fogunk enni

Nem biztos, hogy tudni fogjuk, ha rovart eszünk

A készételek világában gyakran nem ismerjük pontosan az elfogyasztott ételek összetételét, és bár az Ázsiában a rovarfogyasztás hagyománya él, Európában kulturális okokból még mindig tapasztalható ellenállás. A rovarok szerepének növekedése várhatóan inkább a takarmányozásban mutatkozik majd meg, vagy a rovarokat olyan módon dolgozzák fel, hogy ne legyenek az élelmiszerekben egyértelműen észrevehetők.

A tenyésztett rovaroknak magas a takarmány-értékesítési képességük, és kedvező „vágási kihozatallal” rendelkeznek. A rovarok olcsó takarmányon nevelhetők, és a rovartenyésztés ciklusideje is jelentősen rövidebb más állati fehérjék előállításához képest. Az élelmiszeripar fokozott figyelmet fordít a rovarfehérjék előnyeire, különösen azok magas fehérje-, vitamin- és esszenciális zsírtartalma miatt. Az állattenyésztés környezeti terhelését csökkentve a rovarok tartása és tenyésztése kevesebb helyet, energiát, vizet és takarmányt igényel, elősegítve ezzel a fenntarthatóbb élelmiszertermelést.

Az Európai Unióban lassan nő az elfogadás a rovarfehérjék iránt, és azokat már felhasználják állati takarmányokban, valamint közvetve kerülnek az európai asztalokra is. A rovarfehérjék előnyei mellett azonban további kihívások is állnak, mint például az elfogadás hiánya egyes országokban és kultúrákban, valamint az étkezési szokások és élelmiszerbiztonsági aggályok. A sikerhez szélesebb körű tájékoztatásra, képzésre, innovatív feldolgozási módokra és az elfogadás elősegítésére van szükség. A rovarfehérje-alapú élelmiszerek lehetnek ígéretes megoldások a globális élelmiszerbiztonság és fenntarthatóság kihívásaira.