Másfél évtized a szakma érdekképviseletében

Ennyi év távlatából hogyan látja a fejlődést?

Az iroda vezetése az első években még egyszemélyes feladat volt, de Pataki János elnökké választásával exponenciálisan megszaporodtak a feladatok, az ipartestületi élet felpezsdült, az aktivitás megtöbbszöröződött.

Kezdtük az akkori Cukrász Mester újság megújításával (ráfért), jött a Magyarország Tortája verseny, az Év Cukrásza versenyek a Hoventákon, a WorldSkills versenyekre és a junior világbajnokságokra való tréningek szervezése, majd 2010-ben már mi magunk szerveztünk junior világbajnokságot Budapesten, az akkori UKBA kísérő rendezvényeként és egyben fő attrakciójaként.

Selmeczi László
ügyvezető
Cukrász Ipartestület

Elkezdődtek az Erasmus+-os külföldi tanulmányutak és azok hozományai, az itthon tartott kurzusok. Neves, Relais Desserts-tag külföldi mesterek jöttek hozzánk, és tartottak kurzust a nyitott szemléletű kollégáknak. Ennek véleményem szerint óriási a jelentősége, a hazai cukrászat szemléletváltásának katalizátorai lettünk.

Megújultak a szakmai napok és az Év Fagylaltja verseny, több szakma- és tehetségfejlesztő programot indítottunk el.

Melyek voltak a legkedvesebbek az Ön számára?

Mindenképpen szót kell ejtenem a Magyarország Tortája versenyekről: ez a projekt nem „kinőtte magát”, hanem rengeteg munkával fejlesztettük oda, ahol most tart.

A 2010-es UIPCG Junior Cukrász Világbajnokság megszervezése mellett nagyon büszke vagyok arra is, hogy sikerült megvalósítani az új székházról és tanműhelyről szőtt tervekeinket. Már jó ideje dédelgettem azt az ötletemet, hogy az Ipartestület gyakorlatilag funkcióját vesztett belvárosi irodáját értékesítsük, és hozzunk létre egy saját tanműhelyt az új iroda mellett egy külsőbb kerületben.

Most pedig már itt ülünk, lassan másfél éve üzemel a tanműhely. Jelenleg is éppen ágazati vizsgát tartanak lent, a fenti előadóteremben pedig a KOVÁSZ programunk zajlik.

Mit csinálna ma másképp?

A legnagyobb hiba talán az volt, hogy sokáig féltem a tagdíjemeléstől. Úgy éreztem, új utakat kell keresnünk, még több munkát beletenni, és akkor majd jönnek az új tagok, a taglétszám növekedéséből adódó többletforrásokból pedig tudunk fejlődni. Az akkori elnökség azonban bevállalta a számomra merésznek tűnő, de nagyon is helyesnek bizonyult döntéseket. A gyűjtőszervezetből presztízsszervezetté kellett válnunk. Az ipartestületnek akkor van jövője, ha a szakma hiteles és minőséget képviselő vállalkozásai alkotják a tagságát, követendő példák, akik segítenek egymásnak és a jó szándékú kezdőknek.

A sikerek természetesen motiválnak, és sok pozitív visszajelzés érkezik a tagságtól is. Érdekes módon, a COVID-válság kapcsán a tavalyi évben a szokásosnál is több pozitív – sőt több esetben hálálkodó – visszajelzést kaptunk tagjainktól, megköszönve azt a rengeteg segítséget, melyet mástól nem kaptak meg.

„A Magyarország Tortája projektet rengeteg munkával fejlesztettük oda, ahol most tart”

Hogy élte meg a sikereket?

Az évek során többször elismerték a munkámat, 2015-ben a Kézműves Cukrászatért Díjat is megkaptam a Közgyűlésen, valamint IPOSZ-díjban is részesültem.

Korábban többször éreztem már a „kiégés” közelségét – hiszen a 15 év hosszú idő – de amióta szakmai elnökünk, Erdélyi Balázs munkába állt, megint új lehetőségek, perspektívák nyíltak meg, most újra úgy érzem, hogy képesek vagyunk bármire.

Mint azt a jövőképünkben is megfogalmaztuk, a képzés, ezen belül pedig a szakmai továbbképzés területén lesz bőven feladatunk. Megváltozott a cukrásztermékek iránti kereslet, bővült az igazi, valódi minőséget kínáló kézműves termékek iránti igény.

A megváltozott kereslethez és igényszinthez sokan sikeresen alkalmazkodtak, de úgy érezzük, van még feladat bőven. Nem könnyíti a kollégák dolgát a szakképzés folyamatban lévő átalakítása, a képzett munkaerő hiánya sem. A szakképzés átalakításában a célok ugyan jók, de sok esetben megalapozatlannak és átgondolatlannak tűnnek bizonyos döntések és szabályrendszerek. Mire ez kiforrja magát, tovább nyílik az olló, és használható munkaerő nélkül maradhat a szakma. Én jelenleg ebben látom az elsődleges feladatunkat és egyben lehetőségünket.

Mik a jövő feladatai?

A csúcsminőséget és trendeket bemutató tematikus tanfolyamok, bemutatók mellett olyan „felhozó”, felkészítő tanfolyamokat kell szerveznünk, melyeken a tagság munkavállalói (esetlegesen a szakképzésből frissen kikerülve) elsajátíthatják azokat a gyakorlati ismereteket, melyek a megváltozott igények kiszolgálását lehetővé teszik, de a szakképzésben nem, vagy nem megfelelő módon szerezhetők meg.

Természetesen folytatni kell a külföldi Mesterek kurzusait is, amint a vírushelyzet ezt lehetővé teszi, hiszen ahhoz, hogy tanítsunk, nekünk is tanulni kell. Hozzáteszem, ők is örömmel kóstolják a mi hagyományos és modern termékeinket is, és viszik hírét a világban.

A presztízsszervezetté válás érdekében többet és hatékonyabban kell kommunikálnunk, modern eszközökkel: elérni a szakmán kívül széles társadalmi rétegeket is. Az elkezdett arculatváltásunk volt az első lépés ebben a folyamatban.

Továbbra is hiszem, hogy a közösségünkből, a taglétszámunkból fakadó lehetőségeket is a tagság javára tudnánk fordítani – pár évvel ezelőtt a „SütiChef” projektünk is ezt a célt szolgálta volna, de valahogy az üzenet nem jutott el a tagjainkhoz. Ezt újratervezném, de már nem biztos, hogy ezen a márkanéven; ebben a tervezett védjegyrendszerünk is szerepet fog játszani.

Fontos az ügyvitel digitalizálása, ez sok mindent leegyszerűsítene és még több erőforrásunk maradna a szakmai tevékenységekre, a szolgáltatásokra.

A gazdasági érdekképviselet terén lobbyerőnket tovább kell erősíteni, hosszú távú szakmai célként pedig a magyar cukrászat újbóli megjelenését és jó eredményeit tűzném ki a nemzetközi versenyporondon.

Örömmel mondom, hogy ezekhez minden szükséges feltételt megteremtettünk, már csak rengeteg munkára és a cukrász társadalom, a tagság további töretlen bizalmára van szükségünk, és menni fog! //