Magazin: Egyedül nem megy

Dátum: 2017. 02. 21. 07:32

Az EU Kanada második legnagyobb kereskedelmi partnere az Egyesült Államok után. A két fél közötti szabadkereskedelmi egyezményről (CETA) 2014 szeptemberében véget értek a hosszú évek óta zajló tárgyalások, és a felek 2016. október 30-án aláírták a megállapodást. De nem ez az egyetlen kereskedelmi egyezmény, amelyről az EU jelenleg tárgyalásokat folytat.

ADO 98_opt

Az EU különböző típusú megállapodásokat köt az egyes országokkal, attól függően, hogy a vámjellegű akadályokat csökkentenék, esetleg megszüntetnék vagy egy vámuniót hoznának létre, ahol eltörlik a vámokat egymás között, és egységes tarifát szabnak meg a külföldről érkező árukra. Természetesen a kereskedelmi egyezmények nem csak a vámokról szólnak. Fontos szerepük van a befektetések ösztönzésében, és az ehhez kapcsolódó jogviták rendezésében, például ha egy külföldi cég nem ért egyet az adott ország kormányának döntésével, amely kihatással van a vállalkozására.

A megállapodásoknak emellett sokszor nem pénzben mérhető jelentősége van. Fontos például a külföldről beérkező termékek esetén szabványok meghatározása, amelyek biztosítják, hogy az EU-ba érkező áruk minősége megfelel az európai sztenderdeknek. Az uniós országok nevében az Európai Bizottság tárgyal az egyezményekről.

Másodikból első

Bár az Egyesült Államok az Unió legnagyobb szövetségese, hogy miként alakul a két közösség kapcsolata, arra egy kicsit várnunk kell. Egyelőre még megtippelni sem lehet, hogy mi lesz a TTIP-pel.

Az Európai Bizottság és az Egyesült Államok között 2013 júliusa óta zajlanak a megbeszélések egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról (TTIP). A megállapodásnak számos problémás része van, ilyen például a termékekre vonatkozó sztenderdek kérdése, illetve az állam és befektető közti vitarendezés (ISDS) szabályai. Az Unió továbbra is abban bízik, hogy folytatódnak a tárgyalások, ám közben a második legnagyobb stratégiai partnerrel megköttetett a megállapodás. Az EU és Kanada között született szabadkereskedelmi egyezményét (CETA) az Európai Parlament nemzetközi kereskedelmi szakbizottsága jóváhagyta – 25 igen, 15 nem és egy tartózkodás mellett. A megállapodást az Európai Parlament következő plenáris ülésének is jóvá kell hagynia, hogy hatályba lépjen. Ha emellett a tagállami miniszterekből álló Tanács is jóváhagyja, a CETA jövőre léphet életbe. A megállapodás vegyes lesz, ami azt jelenti, hogy abban az EU mellett a tagállamok is szerződő felek, azaz a tagállami parlamenteknek is meg kell erősítenie.

A megállapodás nemcsak az áruk és szolgáltatások kereskedelméről szól, kiterjed például a kormányzati beszerzésekre, a földrajzi árujelzésekre is. Az egyik legvitatottabb pontja a befektetésvédelem és vitarendezés. A CETA a vámok és a gazdasági akadályok lebontásával elősegítheti a növekedést és a munkahelyteremtést mindkét félnél, de az ellenzők szerint hátráltatja a szabályozást és korlátozza a nemzeti kormányokat.

Közel Afrikához

A CETA nem az egyetlen kereskedelmi megállapodás, amelyről ugyan véget értek az egyeztetések, de még nem lépett életbe. Az Unió kiemelt hangsúlyt fektet az afrikai országokkal való szoros együttműködésre is. Az Afrika 54 országára vonatkozó, átfogó uniós politika keretét az Afrika–EU közös stratégia adja. Az Afrika–EU közös stratégiát az európai és afrikai vezetők 2007 decemberében Lisszabonban, a második Afrika–EU csúcstalálkozón fogadták el.

A stratégia célja az, hogy az Afrika–EU kapcsolatokat a megerősített politikai partnerség és a valamennyi szinten folytatott, fokozott együttműködés révén új, stratégiai szintre helyezze. Az uniós és afrikai régiók közötti kereskedelem előmozdítására szolgáló legfőbb eszközök a Világkereskedelmi Szervezet előírásainak megfelelő úgynevezett gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek). A legaktuálisabb fejlemények közül ki kell emelni a Kelet-afrikai Közösséggel köttetett megállapodást. 2014. október 16-án az EU és Burundi, Ruanda, Tanzánia, Kenya és Uganda teljes körű regionális gazdasági partnerségi megállapodást kötött. 2016 szeptemberében azonban csak Kenya és Ruanda írta alá a megállapodást, a többi ország még nem döntött az aláírásról.

Az EU és 16 nyugat-afrikai ország között a technikai szintű tárgyalásokat 2014 februárjában zárták le. A szöveget 2014. június 30-án parafálták, és 2014. július 10-én a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) országainak állam- és kormányfői jóváhagyták a gazdasági partnerségi megállapodás aláírását. Az aláírási eljárás továbbra is folyamatban van. Ugyanakkor számos ország, például Nigéria és Gambia elutasította az aláírást. 2016 augusztusában Ghána ideiglenes GPM-et írt alá az EU-val annak érdekében, hogy ne veszítse el az EU piacához való preferenciális hozzáférését.

Fókuszban Délkelet-Ázsia is

Délkelet-Ázsiával szintén komoly kapcsolatokat ápol az Unió. A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének, az ASEAN-nek jelenleg 10 ország a tagja (az alapító tag Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld, valamint Brunei Darussalam Állam, Vietnam, Laosz, Kambodzsa és Burma/Mianmar). Az ASEAN-t 1967-ben alapították, azóta jelentős regionális gazdasági és politikai befolyással bíró szervezetté nőtt.

Az EU egyes ASEAN-tagországokkal külön folytat kereskedelmi tárgyalásokat, Szingapúrral 2014-ben kötött szabadkereskedelmi megállapodást, amelyet az Európai Unió Bírósága elé terjesztettek, annak az uniós hatáskörök gyakorlásával kapcsolatos véleményét kérve. Az Indonéziával kötött partnerségi és együttműködési megállapodás 2014-ben lépett életbe, a Fülöp-szigetekkel, Thaifölddel és Vietnammal folytatott tárgyalások már lezárultak. A Thaifölddel kötendő partnerségi és együttműködési megállapodás nem kerül ratifikálásra mindaddig, míg nem lép hivatalba egy demokratikusan választott kormány.

Az ASEAN – az Egyesült Államok és Kína után – az EU harmadik legnagyobb partnere Európán kívül. Az Unió alapvető célja továbbra is az EU és az ASEAN közötti, régió­közi szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások folytatása.

Az Andok csúcsain

2014 júliusában sikerrel zárultak az Ecuadornak a kereskedelmi megállapodáshoz való csatlakozásáról folytatott tárgyalások. Emellett 2012 júniusában aláírt és az EP által 2012 decemberében megerősített kereskedelmi megállapodás Peru esetében 2013. március 1-jén, Kolumbia esetében 2013. augusztus 1-jén lépett hatályba.

A megállapodás rendelkezik az ipari és halászati termékek kereskedelmének 10 éven belüli teljes liberalizálásáról (a vámok többsége hatálybalépéskor megszűnik), és fokozza a mezőgazdasági termékek piacra jutását. A megállapodás a közbeszerzésre, a beruházásokra, az emberi jogokra, valamint a munkajogi és környezetvédelmi normákra terjed ki.

A mezőgazdaságot is érinti

A Bizottság emellett tárgyalásokat folytat számos latin-amerikai országgal. Ezek a megállapodások különösen érdekesek lehetnek Magyarország szemszögéből.

A dél-amerikai országok mezőgazdasági ereje megkérdőjelezhetetlen. Azonban a térség gazdálkodói közel sem olyan szigorú szabályozások közepette működnek, mint az Unió területén termelő társaik. Ennek megfelelően a termelés költségei sem azonosak. Kérdés, hogy a szabványok, a termékek előállítását szabályozó előírások mennyire lesznek képesek igazságos versenyhelyzetet kialakítani a két térség között. Fennáll a veszélye annak, hogy dél-amerikai országok a szabadkereskedelmi egyezmény aláírása után jóval kedvezőbb áron tudják majd kínálni termékeiket, kiszorítva ezzel az uniós termékeket a saját piacaikról.

A további folyamatban lévő ügyek között szerepel Malajzia, ahol a tárgyalások előrehaladottak, de a főbb kérdésekben nem jutnak dűlőre a felek. Thaifölddel és Mianmarral a megbeszélések négy köre már lezajlott, de egyelőre nincs új tárgyalási dátum. Indonéziával a megbeszélések év elején folytatódtak. A Fülöp-szigetekkel a legutóbbi tárgyalást februárban tartották. Japánnal van rá esély, hogy még 2017-ben megkötik a megállapodást. Indiával a legfontosabb ügyekről zajlanak a megbeszélések. Mexikóval áprilisra tűzték ki a tárgyalások második körének időpontját. További kiemelt területek: dél-mediterrán országok és a Közel-Kelet