Magazin: Szakácskönyv-evolúció?

Régen a szakácskönyveket a konyhaszekrények fiókjában, esetleg „vitrinében” tartották: nagymamáink kezében még naponta láthattuk Vízvári Mariska összegyűjtött receptjeit, anyáinkéban esetleg Horváth Ilonáét vagy Pelle Józsefnéét. Képek alig voltak bennük, viszont főztek belőlük. Aztán jöttek a sokszor inkább ajándéknak jó, fényképes darabok tucatjai, és amikor a celebek és az éttermek kezdtek szakácskönyveket kiadni, azok már nem is a gasztronómiai tudást közvetítették, hanem inkább stílust és/vagy brandet: dekorációs funkciójuk fontosabb lett, mint használhatóságuk. Az emberek vásárolják ezeket, de a konyhában ki sem merik nyitni őket, és ha ötleteket keresnek, inkább az interneten keresnek segítséget.

Amolyan 21. századi módon látszanak feloldani ezt a problémát az egyszerűsített ábrákkal operáló, rajzolt szakácskönyvek, a folyamatokat részletesen elmagyarázó receptekkel – szakzsargon helyett egyértelmű utasításokkal. A chicagói Fat Rice Étterem például képregényként adta ki legkedveltebb fogásainak gyűjteményét Fat Rice kalandjai címmel, amihez gyakorlott képregény-rajzolót szerződtettek. A New York-i Amanda Cohen vegetáriánus éttermének szakácskönyve már több kiadást megért rajzos sztorijaival. Ezek és a számos hasonló kiadvány a szakemberek szerint a tizenévesek figyelmét is felkeltik a főzés örömei iránt.