Magazin: Új csomagoláshasznosítási célkitűzések az EU-ban

A RECOMPLEX Egyesülés 2014. április 1-jén szervezte meg Merre tovább gyártói felelősség? című konferenciáját, hogy felhívja a szakmai közönség figyelmét a csomagolás és csomagolási hulladék irányelv (PPWD) EU-ban zajló áttekintésére.

A konferencia apropóját az adta, hogy várhatóan még az idén elfogadják az új szabályozást Brüsszelben, amely meghatározza az EU-tagországok hasznosítási célkitűzéseit a csomagolási hulladék tekintetében.

Változások küszöbén

Első előadóként Joris Nachtergaele, a Metal Packaging Europe ügyvezető igazgatója mutatta be az Európai Bizottságban zajló munka fő irányvonalait. Ezek: a PPWD (Packaging and Packaging Waste Directive, azaz csomagolás és csomagolási hulladék irányelv) áttekintése, a műanyag hulladékra vonatkozó stratégia kialakítása, a műanyag reklámtáskák használatának szabályozása és a három fő vonatkozó irányelvben (csomagolás és csomagolási hulladék irányelv, hulladék keretirányelv, lerakási irányelv) meghatározott célok felülvizsgálata, a hasznosítási célszámok emelése.

Várhatóan a szabályozás része lesz a független, harmadik fél általi ellenőrzés bevezetése, hogy a tagországok által jelentett hasznosítási adatok hitelességét kontrollálni lehessen.

A csomagolóipart képviselő EUROPEN ügyvezető igazgatója, Virginia Janssens hangsúlyozta, hogy a gyártók számára ma már a teljes életciklus-szemlélet a követendő. Elengedhetetlen, hogy a hasznosított mennyiségek mérése és jelentése egységes módszer szerint történjen, és ne fordulhasson elő, hogy az egyes tagországok teljesen mást értenek a fogalmakon.

A kiterjesztett gyártói felelősség (EPR, Extended Producer Responsability) fogalmát szintén egységesíteni kell az EU-ban, és szükség lenne olyan rendelkezésre, amely kijelöli a hatóságok és a gazdasági szereplők pontos szerepét és felelősségét.

Megvalósítási minták

Joachim Quoden, az EXPRA ügyvezető igazgatója bemutatta az Európában működő modelleket. Az államok többsége (30) a kiterjesztett gyártói felelősségre (EPR) épülő koordináló szervezeti modellt alkalmazza. Három olyan ország van (Dánia, Horvátország, Magyarország), ahol kizárólag csomagolási adó létezik, EPR-szervezet nem.

Az EXPRA szerinti ideális rendszerben a koordináló szervezetet a kötelezett gyártók alapítják, és az nonprofit alapon működik. A koordináló szervezet szoros együttműködésben van a helyi önkormányzatokkal, és szolgálja mind a szelektív gyűjtésben részt vevő fogyasztók, mind az ipar képviselőinek érdekeit. Működése átlátható és nyilvános, minden beszerzés pályázati kiírás formájában történik, a megelőzés és az ökodesign is szerves része az iparral való együttműködésnek.

A holland út

Hollandia példája visszavezet az EPR-rendszerhez – erről ­Paul Christiaens, a Nedvang titkára beszélt. 2006-ban vezették be a gyártói felelősségi rendszert több koordináló szervezet működésével, majd a kormány 2008-ban csomagolási adót vetett ki, és csak egy koordináló szervezetet hagyott meg. A 2008 és 2012 között működő rendszer segített a tisztánlátásban, és megbízhatóbb adatokat szolgáltatott a forgalomba hozott csomagolás mennyiségéről, ugyanakkor komoly adminisztratív terhet rótt a kötelezettekre, érzékelhető környezeti hatás nélkül.

A következtetéseket levonva Hollandia 2013-tól visszatért az EPR-rendszerhez, ami a kötelezettek költségét felére csökkentette. Az új rendszerben a csomagolást kibocsájtó cégeket jogszabály kötelezi a koordináló szervezethez való csatlakozásra, így egységes és megbízható adatok állnak rendelkezésre, amelyet a koordináló évente jelent a környezetvédelmi tárcának.

Magyar gyakorlat többféle nézetből

Vámosi Oszkár, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség ügyvezető igazgatója bevezetőjében kiemelte, hogy a termékdíjas szabályozás átalakítása során a gyártói felelősség átértelmezésére szánták el magukat, és egyablakos rendszert hoztak létre, amelyben a gyártói felelősség a termékdíj megfizetésén keresztül érvényesül. Az átalakítás egyik fontos célja volt, hogy csökkenjen az adminisztráció, átláthatók és ellenőrizhetők legyenek a rendelkezésre álló adatok. A 2012-es csomagoláshasznosítási adatokkal kapcsolatban elmondta, hogy papír, műanyag, fém, textil és társított csomagolás esetén Magyarországnak sikerült teljesíteni a jogszabályi előírásokat, az üveg és az összes anyaghasznosítás esetében azonban nem.

Galli Miklós, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke szerint a jogszabály alanyát és tárgyát illetően mielőbb vissza kellene térni a csomagolószerről a csomagolásra. Az egyéni teljesítést a rendszerhasználati díjak csökkentésével lehetne ösztönözni, hogy érvényesülhessen a gyártói felelősség elve. Az OHÜ pályázati rendszer normalizálása szintén fontos.

Az alelnök kívánatosnak látja, hogy a gyártói felelősség elve az EU mindenkori direktívájának megfelelően érvényesülhessen hazánkban is, és a kötelezettek akár egyéni, akár az általuk létrehozott koordináló bevonásával teljesíthessék az előírásokat. Távolabbi víziója a termékdíjas rendszer egy egyszerűbb, kevesebb adminisztrációval járó alternatívája.

Sárosi Eszter, a Hulladékhasznosítók Országos Egyesületének ügyvezető igazgatója rávilágított a települési szilárd hulladékok hasznosítási arányának növekvő tendenciájára, ugyanakkor bírálta a kiszámíthatatlan környezetet és a gyakorta változó jogszabályokat. Véleménye szerint a szakszerűség, a jogszerűen működő hatóságok és az adminisztrációs terhek tényleges csökkentése segíthetné az iparág fejlődését. Fontos lenne, hogy a jogszabályok megalapozott tervezésre és kapacitásfelmérésre alapulva szülessenek, és ehhez teremtsék meg a szükséges forrásokat.

Viszkei György, az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója hisz abban, hogy környezeti és gazdasági szempontból is a klasszikus EPR-modell a leghatékonyabb, amelyet az ÖKO-Pannon 9 éven át eredményesen menedzselt, maradéktalanul teljesítve a hasznosítási célkitűzéseket. A koordináló szervezet közvetlen kapcsolatot teremt a kibocsátói és a hasznosítói oldal között, és rugalmasan képes reagálni a piaci változásokra. 2012-től viszont a gazdálkodó szervezetek csomagoláshoz kapcsolódó terhei közel duplájára nőttek, ugyanakkor az OHÜ által a csomagolási eredetű hulladék begyűjtésére és hasznosítására fordított összeg évről évre csökken.

Veszteségek a növekvő költségek miatt

Nagy György, a Köztisztasági Egyesülés igazgatója a hulladékkal foglalkozó közszolgáltató cégeket érintő hatásokat összegezve aláhúzta: az olyan központi intézkedések, mint a rezsicsökkentés, a díjstop, a lerakási járulék és a felügyeleti díj hatására az ágazat eredményessége 2014-re veszteségbe fordul. Ennek következtében számítani lehet a beruházások, innovációs célok megfogalmazásának elmaradására, az eszközpark leromlására és a regionális projektek működtetése során fennakadásokra. A folyamatos és zavartalan szolgáltatás biztosítása érdekében javasolta a lerakási díj 2013. évi mértékének befagyasztását, a korábbi közszolgáltatói kintlévőségek névértéken történő konszolidálását és a közszolgáltatók számára kompenzációs támogatási rendszer intézményesítését.

Kollégáit megerősítve Gyenes Szilárd, a Zöld-Híd Régió Kft. ügyvezető igazgatója is az adminisztrációs terhek és a működési költségek (lerakási járulék, felügyeleti díj, tranzakciós adó, rezsicsökkentés, e-útdíj) növekedéséről számolt be, ami nehéz helyzet elé állítja a közszolgáltatót. Míg a koordináló szervezeteknél gördülékenyebb elszámolás és 60-70 napos fizetési határidő volt jellemző, az OHÜ rendszerében túl bonyolult elszámolással és jelentéssel, valamint 120-180 napos határidővel kell megküzdeni.

Kátai Ildikó