Magazin: Szabad-e a globális élelmiszer-kereskedelem?

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) jelentésében olyan változásokat sürget, melyek az elmaradott országok élelmiszerellátási és ezzel együtt gazdasági helyzetét is javítja. A FAO a kereskedelem átalakulására, a globális erőviszonyok átrendeződésére is felhívja a figyelmet.

A nemzetközi piactér az elmúlt évtizedben komoly változásokon ment keresztül, az élelmiszerek kereskedelme megháromszorozódott, főleg a gyümölcsök, zöldségek, hal-, hús- és tejtermékek miatt. Ezek mind olyan termékek, melyekre komoly nemzetközi sztenderdek vonatkoznak, ellentétben például a szemes terményekkel.

Emellett eltolódtak a gazdaságföldrajzi súlypontok. Dél-Amerika a kontinens északi felétől átvéve a stafétát mára a legnagyobb nettó élelmiszer-exportőrré vált. Eközben a regionális kereskedelmi megállapodások is megszaporodtak, és amíg a mezőgazdasági áruimport több ország számára fontos tényező, a kivitel esetében inkább megfigyelhető a koncentráció: Brazíliából a cukor, az Egyesült Államokból a szemes termények.

A FAO jelentésében kiemeli, hogy komoly figyelmet kell fordítani azokra a tendenciákra, amit a globális értékláncok felbukkanása és a mezőgazdasági termelésben jelentkező vertikális integráció jelent. Ezek egyrészt megkérdőjelezik a versengő piacokról vallott klasszikus nézeteket és a természetes előnyök kihasználását, másrészt viszont új lehetőségeket nyitnak a kistermelők számára.

Fejlődő élelmiszerláncok

A szupermarketek elterjedése sok fejlődő országban szintén nem elhanyagolható hatásokkal jár. A kiskereskedelmi láncok gyakran közvetlenül szerzik be termékeiket, megbontva az addig kialakult ­szokásokat.

Remek példa erre a banán, mely termék esetében a három legnagyobb banánkereskedelmi multinacionális vállalat 2002-ben még 70%-os piaci részesedést birtokolt, ma már ez az érték 37%-ra esett vissza. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a szupermarketek erős árnyomás alatt működnek, aminek a mennyiségi és minőségi elvárások betartása mellett nem minden termelő tud megfelelni.

Jó-e a szabad kereskedelem?

A jelentés igyekszik kibékíteni a nézetkülönbségeket a szabadkereskedelem-pártiak, akik szerint az élelmezés kulcsa a korlátozásmentes kereskedelem, és azok között, akik a közelmúlt ingadozó élelmiszerárai miatt több biztonsági intézkedést látnának szívesen.

A „Jobb egyensúlyt a nemzeti prioritások és a közjó között” alcímmel publikált jelentés emellett kiemeli, hogy a kereskedelem szerepe korrelál az adott ország adottságaival. Az országok sokfélesége megköveteli, hogy a nemzeti kereskedelemre vonatkozó nemzetközi ajánlások támogassák az élelmezésbiztonság mind a négy dimenzióját: elérhetőség, hozzáférés, felhasználás és stabilitás. Megtalálni az arany középutat a rövid és a hosszú távú célok között egyre fontosabbá válik a piaci sokkok geopolitikai, természeti és politikai okok miatti valószínűségének növekedése miatt.

Az országok kísérletei a beavatkozásra a hazai piacok védelmében sok esetben épp ellenkező hatást érnek el, és a belső piacon okoznak instabilitást az árakban, miközben például a mezőgazdasági termelésbe és hatékonyságába való beruházással jobb eredményeket lehetne elérni.

Arany középút

A FAO álláspontja szerint az élelmiszerekre és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó nemzetközi kereskedelmi szabályozás nem hagyhatja figyelmen kívül a fejlődő országok élelmezésbiztonsági és egyéb fejlesztési szempontjait. A politikusok előtt álló legnagyobb kihívás, hogy a globális kereskedelmet úgy formálják, hogy az éhezésnek, az élelmezés bizonytalanságának és a hiányos táplálkozásnak a felszámolásáért, és ne annak ellenében dolgozzon.

Egyes országok nem tisztán egy irányt követnek, hanem a körülményektől függően olykor a saját termelőiket védik jobban, míg más esetben a nyitott kereskedelmet preferálják. Sőt sokszor a védett és szabad piacok közti különbségek elmosódnak a mindennapokban a kereskedelmi szabályok tényleges alkalmazása során. Az élelmezésbiztonság szempontjainak figyelembevétele a gazdaság több területén és a kereskedelmi politikák kialakításakor lehetőség arra, hogy a kereskedelem egy, a fenntartható fejlődést és az éhezés felszámolását támogató eszközzé váljon.

M. K.