Magazin: Nemcsak tervet, olcsó vizet is kapnak a gazdák

Elkészült a nemzeti vízstratégia a vízgazdálkodásról, öntözésről és aszálykezelésről. A kormány, illetve a vidékfejlesztési tárca nyitott minden olyan megoldásra, amely a feladatokat konkrét elképzelésekkel segíti. A jelenleg öntözött 300 ezer mellett további 300 ezer hektárnyi terület öntözésének igényét jelezték a gazdák egy, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) közelmúltban készített felmérése szerint.

Magyarország a feltételes öntözés zónájába tartozik, ahol a legtöbb növényfaj öntözés nélkül is termeszthető. A tervszerű öntözéses gazdálkodás ugyanakkor ezeken a területeken is csökkenti a hozamok ingadozását, növeli annak mennyiségét, értékét, és legtöbb esetben javítja a termék minőségét, kiszámíthatóvá teszi a növénytermesztés biztonságát, függetleníti azt a szélsőséges időjárási hatásoktól.

Napjainkban Magyarországon mintegy 100 ezer hektárt öntöznek, ellentétben a korábban kialakított 300 ezer hektárt is meghaladó, kiépített öntözési lehetőségekkel. Az öntözés visszaesésének az a fő oka, hogy az öntözés költségeit nehezen lehet érvényesíteni a megtermelt termények árában, illetve a hazai termelők elsősorban aszálykár elhárítása céljából öntöznek, s nem az intenzív öntözéses gazdálkodás feltételei szerint.

Az öntözési költségek döntő része (70-90 százaléka) a táblán belül keletkezik, hiszen a víznek a növényhez juttatása csak jelentős energiabevitel révén lehetséges. Ugyanakkor az öntözés szempontjából lényeges növények (szántóföldi zöldség, cukorrépa) a feldolgozókapacitás megszűnése miatt kerültek ki az öntözési kultúrából, csökkentve az öntözött területet.

200 milliárdra lenne szükség

Megdöbbentő, de Magyarországon a termőterület öt százalékán öntöznek, ez az Európai Unió átlagának alig a fele. A hazai arányt növelné a kormány, már az elmúlt négy évben is próbálkozott az öntözés és belvízelvezetés reformjával. Eddig jellemzően azok a gazdaságok vágtak bele öntözési beruházásba, amelyek egyébként is költenek a termelés fejlesztésére.

A gazdák igénye most határozott kormányzati szándékkal társul, a kamara szakemberei ezért mérték fel az öntözővíz-igényeket országszerte. Jelenleg 200 ezer hektárra van vízjogi engedélyük a gazdálkodóknak, amely alapján az utóbbi években 60-120 ezer hektárt öntöznek. A NAK falugazdászai segítségével március végéig mérte fel az idei évre vonatkozó, illetve a hosszabb távú mezőgazdasági öntözővíz-igényeket, melynek során további 300 ezer hektárnyi terület öntözésének igényét jelezték a gazdák. A felmérés a felszíni vizek esetében készült el. Vízjogi engedéllyel 2430 gazda rendelkezik, és további 4400 gazdálkodó öntözési igényét regisztrálták a felmérésben.

A felmérés célja volt, hogy a vízigényeket területhez kössék, azokat konkrétan azonosítani lehessen. Az öntözésfejlesztésre most a becslések szerint mintegy 200 milliárd forintra volna szükség, hogy a tervekben szereplő területet elláthassák öntözővízzel.

A kormány még a tavasszal döntött arról, hogy a mezőgazdasági vízfelhasználók részére az állam ingyenesen biztosítja az öntözésre használt vizet. Határoztak arról is, hogy valamennyi állami tulajdonú vízi létesítmény, többek között a 28 000 kilométernyi állami kezelésű vízhálózat vagyonkezelése, fenntartása és üzemeltetése a vízügyi igazgatóságokhoz kerül.

Rövid, közép- és hosszú táv

Arra is itt a lehetőség, hogy az európai uniós forrásokat, a Start közmunkaprogramban rejlő lehetőségeket, az Európai Unió és az állam nyújtotta anyagiakat erre a tervre összpontosítsák. A vízgazdálkodási tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében három idősávban kívánják átalakítani az öntözéshez kapcsolódó jelenlegi gazdasági és szervezeti rendszert.

Az első idősáv, a rövid távú teendők (2014) alapvetően azokat az elemeket tartalmazzák, amelyek a vízgazdálkodási stratégia és politika részletes kidolgozását, a végrehajtásához szükséges alapfeltételek megteremtését, az Európai Unió új pénzügyi tervezési ciklusának előkészítő munkáit, illetve az azonnali intézkedéseket jelentik. A második idősáv a középtávú teendők (2021) megállapításával a megerősödő vízgazdálkodási intézményrendszer által az EU 2020-ig szóló pénzügyi tervéhez igazodva tartalmazza a stratégia kiteljesedéséhez szükséges elvégzendő feladatokat. A harmadik időszak a hosszú távú teendők (2027) végrehajtása a stabilizált vízgazdálkodási szervezetrendszer által. (Részletesebben ld. keretes írásunkat.)

Az öntözőrendszerek ki- és újraépítése mellett a települések és a lakosság nem ivóvíz célú vízszükségletének biztosítására rendkívül fontos a helyi vízkározás pályázatainak elősegítése, ahogy szükség van az állam fokozott felelőssége mellett és a vízbiztonság megteremtése érdekében az árvizek és belvizek kezelése során a megelőzésre, a vizek lehetőség szerinti visszatartására, a tározás növelésére is.

Elfolyatott lehetőségek hazája

Öntözés szempontjából Magyarország az elszalasztott, pontosabban az elfolyatott lehetőségek országa. Magyarország a Föld egyik legzártabb medencéjében, annak legmélyebb fekvésű részén helyezkedik el. A lefolyástalan, vagy elöntésnek kitett területek aránya nagy. Felszíni vizeink átlagos évenkénti lefolyása 118 milliárd m³, és ez csaknem teljes egészében (95 százalék) külföldről származik. Az évi 12 ezer m³-rel az egy főre vetített felszíni vízkészletünk az egyik legnagyobb Európában, de nagy része a Dunához kötődik.

A vízmérleghez tartozik, hogy az átlagos időjárású években az ország területére hulló 58 milliárd m³ csapadékból 52 milliárd elpárolog és beszivárog. Az éghajlati adottságok következtében, a párolgás miatt kismértékű a hazai lefolyás. A vizek háromnegyed része a Duna, a Tisza és a Dráva medrében található. Látható, hogy ésszerű vízvisszatartás és csapadékvíz-gazdálkodás révén a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság rendelkezik tartalékokkal.

A vízzel kapcsolatos feladatok jelentős részének közgazdasági alapon való megközelítése csak szigorú gazdasági és politikai kompromisszumok mellett lehetséges, mivel ezek a szociális ellátáshoz és létbiztonsághoz kötődnek. Éppen ezért, ahogy a stratégiában is megfogalmazták, a vízgazdálkodási alapfeladatokhoz szükséges források biztosításának elmaradása nagy kockázatot jelent. A fejlesztések forrásai mára az EU támogatási forrásokra tevődtek át, ahol az önrészek biztosítása, valamint a megvalósítást követően kötelező fenntartási feladatok hazai forrásokat is igényelnek.

Aszály ellen muszáj

A vízhiány és aszály egyre nagyobb kihívást jelent a vízgazdálkodással foglakozó szakemberek számára. Magyarországon a nagy vízgazdálkodási rendszerek megépítésekor a területhasználati igények a gyors vízelvezetésen alapuló vízgazdálkodási módszereket helyezték előtérbe. A vízgazdálkodási szakemberek jelezték, hogy a vizek visszatartása rendkívüli jelentőségű feladat.

A helyzet több ok miatt is romlani fog: egyrészt az ökológiai vízkészlet (mederben hagyandó) és az éghajlatváltozás várható hatása miatt a hasznosítható készletek csökkeni fognak, másrészt, szintén éghajlati hatások következtében, nőnek az igények. Vagyis a készletek kihasználtsága nő, a tartalékok csökkennek, illetve egyes térségekben és időszakokban vízhiány léphet fel, ami főként tározással, az ökológiai rendszerek (erdők, talaj stb.) pufferkapacitásának növelésével és az igények tervezésével, lehetőségekhez igazításával kompenzálható.

A mezőgazdasági vízszolgáltatás árképzésének rendezése elkerülhetetlen. Szükség van a szolgáltatói kör felülvizsgálatára is, továbbá a szolgáltatás részletes feltételeinek újragondolására, új, szakmai alapokon szervezett minősítési folyamat (akkreditáció) kidolgozására. A rendelkezésre állás (állandó költségek) és a tényleges vízmennyiség igénybevételének (változó költségek) aránya általánosságban 80-20 százalékra tehető. Ennek alapján kéttényezős költségkalkulációs séma bevezetése indokolt.

A nemzeti vízstratégia megfogalmazta a korszerű, tudományosan megalapozott öntözés alapelveit is. Ezek szerint az öntözést ott célszerű fejleszteni, ahol erre a legalkalmasabb természeti, közgazdasági feltételek vannak. Akkor célszerű bevezetni, amikor a termelés színvonala elérte, illetve megközelítette a száraz gazdálkodás körülményei között gazdaságosan elérhető termelési színvonalat. Az öntözés egy adott terület természetes vízháztartásába történő beavatkozás egyik módja, amely elsődlegesen a talaj vagy a légkör vízkészletének kielégítését célozza.

Fontos szempont, hogy a tározókialakítás a környezet- és természetvédelmi igényekre tekintettel történjen. Valamennyi új tározót tájba illesztve, „zöld tározóként” kell megépíteni, az ésszerű vízhasználat és az üzemelési konfliktusok csökkentése érdekében a „jó halászati és horgászati gyakorlat” alkalmazási módszertanának és működtetési feltételeinek egyidejű kidolgozásával. A fejlesztéseket össze kell hangolni a talajvédelmi szabályozásokkal, különösen a talajművelési és termőhelyvédelmi kérdéseket kezelő támogatási rendszerekben.

Czauner P.