Magazin: Nagyratörő tervek a hazai ökogazdálkodásban

A 2020-ig érvényes Nemzeti Akcióterv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért célja az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagyságának, illetve az állatállomány létszámának növelése. De a célok között szerepel az ökológiai gazdálkodásból származó termékek népszerűsítése, feldolgozottsági szintjük emelése, a fogyasztói tudatosság és bizalom növelése, és az ezzel kapcsolatos képzési, kutatás-fejlesztési és szaktanácsadási, valamint adatgyűjtési rendszerek fejlesztése is.

Az elmúlt évek agrár- és támogatáspolitikája következtében Magyarország volt az egyetlen olyan EU-tagállam, ahol az ökológiai, biogazdálkodás területi aránya stagnált, illetve csökkent. Az összes megművelt területhez képest az uniós átlagnak csak a fele a biogazdálkodással hasznosított mezőgazdasági terület aránya.

Hazánkban 2010-ben 133 ezer hektáron állítottak elő bioterméket. A megtermelt, mintegy 20 milliárd forint értékű áru 80-85 százalékát alapanyagként kiviszik az országból. Ugyanakkor a belföldön eladott, feldolgozott ökológiai termékek mintegy 90 százaléka import. Ezen a tendencián akar változtatni a Vidékfejlesztési Minisztérium.

A vidékfejlesztési miniszter által már jóváhagyott akciótervből egyebek mellett kiolvasható, hogy 2020-ra a biogazdálkodásba vont terület nagyságának 350 ezer hektárra növelését, illetve a közétkeztetésben a bio alapanyagok felhasználásának 30 százalékra emelését tűzik ki célul.

Hiányosságok minden vonalon

A mostani helyzetet értékelve kiderül, hogy az ökotermelési szerkezet aránytalan, magas gyep arányú, a szántónál viszont a gabona dominál, kevés a bio módon tartott állat is. Baj az is, hogy a termelés zöme (80-85 százalék) a külpiacon, elsősorban alapanyagként, jobbik esetben elsődlegesen feldolgozott formában talál vevőre. Ezért nem is csoda, ha a jövedelem más országok biotermékeihez képest kevés, miközben arányához viszonyítva magasak az ellenőrzési költségek.

De a hiányosságok sorába tartozik a termékpálya gyenge szervezése, a piaci koordináció és a termelés integrációjának hiánya is. A helyzetfeltáró felmérés a biogazdák között fejletlen együttműködési formákat mutatott ki. Az ágazati szereplők többsége (főként a kis és közepes méretű üzemek) jelentős tőke- és infrastruktúra-hiánnyal küzdenek. Az adminisztrációs teher magas, hiányzik a naprakész, magas szintű termesztéstechnológiai szaktudás, a gyakorlati oktatás és képzés, úgy az induló gazdálkodók, mint a szaktanácsadók számára. Hiányzik az országosan szervezett, magas színvonalú, gyakorlatorientált ökológiai szaktanácsadási rendszer.

Mindehhez párosul, hogy az ökotermékek ára aránytalanul magas, miközben a fizetőképes vásárlóerő tovább csökken. A fogyasztói piacokon, különösen a feldolgozott élelmiszerek kategóriájában a külföldi termékek térnyerése a jellemző.

Intézményekben és megítélésben jók vagyunk

A jelentés pozitív felhanggal említi, hogy vannak aktív szakmai, kutatási, oktatási és érdekképviseleti szervezetek, mint például a Magyar Biokultúra Szövetség, a Biokontroll Hungária Kft., a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége, a Hungária Öko Garancia Kft., az AKI vagy az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet. Élenjáró kutatóműhelyek működnek a „bioracionális” tápanyagpótlók és növényvédőszerek fejlesztése terén hazánkban.

Az akcióterv összeállításakor figyelembe vették azt is, hogy Magyarország földrajzi elhelyezkedése az ökológiai felvevőpiacok szempontjából nagyon előnyös, ezenkívül a termelők bejáratott külpiacokra szállítanak és a magyar biotermékek külpiaci megítélése nagyon jó. Az ökogazdálkodás fejlődését szolgálja, hogy a fogyasztói érdeklődés a biotermékek iránt növekszik. Az ökológiai gazdálkodás jól illeszkedik más agrár- és közpolitikai célokhoz, hiszen a foglalkoztatottság növelését, a vidéki népesség megtartását, a multifunkcionális mezőgazdaság és az ökoturizmus bővülését szolgálhatja. Ráadásul a közösségi agrárprogram (KAP) „zöldítését” célzó kezdeményezések is erősíthetik az ökogazdálkodást.

Előnyös hatások

Az akcióterv a tervezésért felelős hivatalok, a hatóság és a termelők számára is feszes határidőket ír elő. Bizonyára csak így sikerülhet az ökológiai gazdálkodás nyújtotta előnyöket mielőbb kihasználni. Mindenekelőtt munkahelyteremtésre számítanak, hiszen nagyobb élőmunkaigénye miatt az ökológiai gazdálkodás több munkaerőt köt le, ami növeli a foglalkoztatottságot. Sajátos előnynek számít, hogy a külső inputanyagokban extenzív, tudásban intenzív sajátosságai miatt a helyi kis- és közepes gazdasági vállalkozások fejlesztésének irányába hat, ezzel ösztönzi a helyi és hazai piac megerősödését. A növényvédőszer-maradéktól mentes, biológiailag aktív alkotókban gazdag élelmiszerek mindemellett javíthatják a magyar népesség rossz általános egészségi állapotát.

A bővülő minőségi termékek hozzájárulhatnak az elveszett hazai piacok visszaszerzéséhez, új külföldi piacok meghódításához, hiszen a biotermékek fogyasztása világszerte növekszik. Nem felejthető, hogy az ország GMO-mentességében az ökobiznisz kulcságazatként játszik szerepet.

A cselekvési programhoz rendelt intézkedések eredményeként növekvő ökotermék-mennyiséggel, ezen belül növekvő arányú feldolgozott ökológiai termékkel lehet számolni, valamint a termelés kezdetétől a feldolgozásig hatékonyabb ellenőrzéssel ami növeli a fogyasztók elégedettségét és remélhetőleg a keresletet is a minőségi ökológiai termékek iránt.

Mindenekelőtt a termelés és feldolgozás pontos felmérésére lesz szükség. Miután megtörtént a stratégiai fontosságú biotermékek piacfeltárása, értékelést kell készíteni a fejlesztési lehetőségekről, és a jól szervezhető ágazatok esetében meg kell tervezni és el kell kezdeni a piaci szereplők sikeres integrációját biztosító támogatási programokat.

A területnövelés mértékének prognosztizálásánál javasolt a regionalitás, illetve az adott tájegység termelési, ökológiai stb. sajátosságainak a figyelembevétele, valamint a vizsgált területen az ökológiai és a konvencionális gazdálkodás hatékonyságának a termesztési körzet szempontjából való elemzése is.

Az ökológiai termelés hazai biológiai alapjainak (vetőmag, egyéb szaporító anyagok, tenyészállat stb.) felmérése, a fejlesztési célokkal összehangolt biológiai alapok rendszerének, illetve nagyságrendjének meghatározása is rendkívül fontos. Erre a munkára jövőre kerül sor.

Felmérést kell készíteni a hazai ökológiai terméket előállító, illetve feldolgozási tevékenységet folytatók köréről, a felmérés időpontjában meglévő kapacitásokról, valamint az általuk előállított, feldolgozott ökológiai termékek termékcsoportonkénti köréről és ezzel párhuzamosan már elő kell állni a növekedést szolgáló kormányzati ötletekkel is.

Az állati termékek feldolgozottsági szintjének növelése érdekében meg kell vizsgálni a vágóhidak hazai és a bioállattartó gazdaságok egymáshoz viszonyított eloszlását. Hiszen könnyen belátható, hogy kevés állat távoli, 40 kilométeres távolságra lévő vágóhídra szállítása nem segíti a feldolgozóüzemek kialakulását. Legalább 40 kilométeres körzetenként egy-egy, „bio” minősítésű vágásra alkalmas vágópont kialakítása javasolt.

Egyebek mellett már 2015-ben meg fogják vizsgálni a támogatások kiterjesztésének lehetőségét a bioállattartásra, méhészetre, gombatermelésre, halastavi haltartásra, valamint a biorizs és hajtatás területére is. A fiatal gazdák induló támogatásánál illesse meg többlet azokat, akik az ökológiai gazdálkodást bevállalják.

Jövő évi határidővel felül fogják vizsgálni az ökológiai tevékenységek folytatásával összefüggő kötelező adatszolgáltatás rendjével kapcsolatos szabályozást is.

A 2014–2020 közötti időszakban rendelkezésre álló, vidékfejlesztési célú EU-s források felhasználása során cél az ökológiai gazdálkodás jelenleginél nagyobb mértékű támogatása. Az ökológiai gazdálkodás az új vidékfejlesztési programban mint önálló intézkedés jelenik
meg.