Magazin: Lehet-e egy vállalatnak lelkiismerete?

Társadalmi felelősségvállalás, fenntarthatóság, környezetvédelem stb. Emlékszik-e még valaki, hogy ezek az értékek, amelyek korábban azok voltak, vajon mit jelentenek ma?

Néha úgy érzem, hogy ezen értékeket mára – tisztelet a kivételnek – bedarálta a „biznisz”. A vállalati pr látványos, ám de üres dekorációvá tette az irodák falain vagy hamis üzenetté a vállalati kommunikációban! Vagy még rosszabb esetben eladásösztönző tevékenységgé váltak a promóciós eszközök széles tárában!

Látom magam körül az emberek tömegét, akikből látszólag kiveszett az emberség, az együttérzés. Úgy vélem, kevés olyan ember van manapság a közösségekben, akik igazán magukévá tudják tenni ezeket az értékeket, pedig az igény mindenkiben meglenne erre. Nem lehet ugyanis azonosulni hamis, illetve nem őszinte kezdeményezésekkel. Nem látják munkatársaink maguk előtt a valóságos jó példát és igazi tetteket. Mindent felőröl a vállalatok mértéktelen profitszerzése és a határ nélküli gazdasági növekedésben való hit.

Felsővezetőként és értelmiségiként úgy hiszem, hogy életünknek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel a rászorulók ügye felé fordulunk. Az a tapasztalatom, hogy ha ezt az élményt munkatársaink meg tudják élni, szívesen kapcsolódnak minden valódi támogató kezdeményezéshez.

Hiszem, ha egy vállalat tulajdonosa, vezetősége hitelesen képviseli az igazi segítő szándékot, akkor azok a vállalat kultúrájának valódi értékévé tudnak válni. A közösségben elkezdenek élni, és a segítő attitűd tényleg mindennapi normális rutinként épül be a vállalat hétköznapjaiba.

Érdemes lenne ezért így év vége felé egy kicsit szemlélődni a lelkünkben, mindnyájunknak egyfajta lelkiismeret-gyakorlatot végezni, hányadán is állunk ezzel a kérdéssel! Amit teszünk, valójában miért tesszük? Tényleg segíteni akarunk?

Meggyőződésem, hogy csupán eszközközpontú megoldásokkal, úgymint viselkedési kódexekkel vagy irányítási rendszerekkel minden jó ügy csak fenntarthatatlan alibitevékenység marad.