Magazin: Kívül tágasabb?

Kedves olvasók, ugye feltűnt, hogy mostanában a polcok állapota rohamosan romlik? Egy január végi szombat reggelen, a Vác melletti hipermarketben, 27 termék készlethiányát számoltam meg csak a tejtermékek között. Vagy a másik: észrevették, hogy a (hangosan be nem vallott) kedvenc hamburger-éttermünkben egyre gyakrabban szolgálnak ki olyanok, akik képtelenek 3 rendelt tételt egyszerre megjegyezni? Önöknek is egyre gyakrabban az az érzésük, hogy az egész országra kiterjedt az „Üvegtigris” szürreális világa?

A Randstad Workmonitor felmérésében 34 OECD országból Magyarországon gondolják a második legtöbben (70%), hogy a vállalatok munkaerő-hiánnyal fognak szembenézni 2016-ban. A 30 év óta 1,3 átlagos gyerekszám családonként mostanra érezteti teljes hatását. A kilencvenes- és kétezres években Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról áttelepülők sokáig vakká tettek bennünket. De az EU-s csatlakozás miatt már nem állnak meg az erdélyiek nálunk, hanem mennek tovább Nyugat felé. A másik oldalról sajnos a forrás is elapadt.

Elpályázás

De lássuk a tényeket. A KSH szerint Magyarországon ma 127 ezer 24 éves, azaz a pályája elején járó fiatal van. 15 évvel ezelőtt ez a szám 182 ezer volt. Ehhez járul a gyorsuló ütemű kitelepülés. Lavinaszerű mozgalmat látunk, és az úttörők már kint vannak: segítenek a lakhatásban, munkakeresésben, adminisztratív ügyek intézésében a kitelepülni vágyó barátoknak. London az egyik legnagyobb magyar lakta város immár: 19 megyeszékhelyünk közül a többségét vitán felül túlszárnyalja, egyesek szerint Miskolccal és Debre-

cennel verseng. A visszafogott becslések szerint is 4-500 ezer magyar dolgozik külföldön, fizet adót, költi a megkeresett pénzét. Persze mindig lehet mondani, hogy Romániában még rosszabb a helyzet a milliós számmal, de ez az egészségesen gondolkodókat nem igazán boldogítja.

A munkaerőhiány már régen nem a szoftver-fejlesztőkről és villamosmérnökök hiányáról szól, hanem a versenyszférában minden területen érvényesül. Miért van az, hogy
a Magyarországon legjobban fizető budapesti régióban egy targoncás 160 000 bruttó forintot keres, míg Jénában, Németország legszegényebb régiójában ugyanő 1,500 nettó eurót? Aki szintén magyar és nagyon meg van vele elégedve… Ugye nem hisszük azt, hogy csak a Lajtán átlépve tanulunk meg dolgozni?

A kormány mindent megtesz, hogy a foglalkoztatottak számát emelje. A 25 év alattiak-, az 55 felettiek-, az anyukák- és megváltozott képességűek adókedvezménye és a leszakadt régiók támogatása is nagyban hozzájárult, hogy a munkaképes lakosság foglalkoztatottsági szintje az 1998-as 54%-ról, 2015-re elérte a 64%-ot. (Ami még mindig messze van a hollandok 74%-ától).

A bevezetőben említett hipermarket diákokat alkalmaz polcfeltöltésre, kasszás munkára több-kevesebb sikerrel. A hamburgeresnél megváltozott képességű munkavállaló szolgál ki. Tisztelem akaratukat, elszántságukat, hogy önálló életet éljenek: minőségi munkát azonban várhatunk-e tőlük, olyat, amilyet a 90-es években már megszoktunk ezeken a helyeken?

Lehet-e ellentámadni?

Van-e olyan szektor, ahol külföldiekkel tudjuk pótolni a hiányzó munkaerőt? Az elmúlt évtizedekben szervezetten, buszokkal jártak át a szlovákok Győrbe, Esztergomba, Rétságra. Mára ez megfordult. A szlovákok és csehek toboroznak nálunk. Brünnben 800 eurót lehet keresni könnyű betanított munkával, fizetik a munkásszállást. Miért menne oda a magyar, amikor Ausztriában többet lehet keresni? A csehek és a szlovákok okosak: nem kérnek nyelvtudást. A 35 év alatti magyar munkavállalók fele nem beszél semmilyen nyelvet. A magyar iskolarendszer csődje ez, gyengeségének tükre. Olyan könnyű volt mondani 30 éve, hogy az elnyomók nyelvét nem tanuljuk. Az oroszt a hétköznapi életben nem is nagyon lehetett használni. De manapság az angollal, némettel lépten-nyomon találkozunk. Kifogásnak helye nincs.

Az egyetlen szektor, ahol ezres nagyságrendben tudunk külföldieket Magyarországra csábítani: a szolgáltató központok világa. A 30 000 embert foglalkoztató 80 központ sok ezer külföldinek ad munkát, tart itthon tehetséges magyar fiatalokat jól fizető állásaival. A Király utca, Gozsdu udvar esténként tőlük hangos. A másik versenyképes iparunk az autógyártás és a hozzájuk kapcsolódó kiszolgáló szervezetek. 120,000 ember a GDP 18%-át adja.

Mi hát a megoldás?

Mindent meg kell tenni, hogy a kivándorlást lelassítsuk, sőt, az egyenleget megfordítsuk. Sokan elszörnyednek, hogy a magyar fiatalok 50-60%-a akar külföldre menni dolgozni, tanulni. Nem ördögtől való ez, gondoljunk csak arra, hogy ez az arány Franciaországban, Hollandiában 90% fölött van. A kérdés, hogy tudunk-e érdekes, jól fizető munkahelyeket teremteni itthon, hogy a világot járt fiatalokat visszacsábítsuk? Bármennyi kritika éri is a „Gyere Haza” programot erőtlensége, átütő erejének hiánya és kevés eredménye ellenére, mégis jó az irány.

A legnagyobb felelősség azonban nem az államon, hanem a versenyszférában a munkáltatókon nyugszik. Drasztikusan emelni kell a béreket. Itt kisebb összegű emelés már nem elég, sőt, ezt éveken keresztül kell tervezni.

A hibát, amit déli szlovén szomszédjaink elkövettek az euró bevezetése után – hogy teljesítmény nélküli bérkiáramlást engedtek meg, csőd szélére sodorva az országot – természetesen nem lehet megengedni. A munkafolyamatokat újra kell tervezni, új üzleti modelleket kell bevezetni, a költség-kalkulációkat újra kell számolni, a magasabb bérhányadot figyelembe kell venni.

A másik oldalról viszont: „nagy foci, nagy pénz”. Elvárásaink a munkavállalók felé nőhetnek, teljesítményt és minőséget várhatunk el. A cégek, akik nem tudnak megújulni, a költségszámításuk miatt nem tudnak magasabb bért adni, azok a tehetségekért, a jó munkaerőért folytatott harcban el fognak bukni. A jelenlegi minőségi munkaerőt is meg kell becsülni, mert újakat találni és betanítani sok idő és pénz. Szerencsére a rendszerváltás után 25 évvel az első generációs vállalkozók is lassan megértik: zsebből fizetve, a dolgozókat kihasználva nem lehet hosszútávú üzleti modellt működtetni.

Mi lesz holnap?

Sajnos az előbb említett tavaly év végi Randstad felmérés szerint, amíg 34 országban átlagosan a dolgozók 51%-a számít fizetésemelésre, addig ez nálunk csak 39%. Tehát sopánkodunk tovább, hogy nem találunk jó munkaerőt!

Egy amerikai felmérés szerint a következő 10-20 évben a mai állások 47%-a fog eltűnni az automatizáció miatt. Ha Ön fogorvos, lelkész, biztonságban van. Ha könyvelő, telesales-es, akkor kevésbé. Magyarországon a dolgozók 47%-a érzi magát felkészülve, hogy a digitalizáció miatti kihívásoknak munkája során megfeleljen. Ez a világ 78%-os átlagával szemben rémisztő, hiszen így utolsó előttiek vagyunk a rangsorban: pl. A csehek 67%-a kész.

Egyelőre mi arról vitatkozunk, hogy van-e pénz krétára a magyar iskolában: ideje lenne a megoldást keresni. Én a zenészeknek is azt mondtam volna a Titanicon, hogy ne azon vitatkozzanak, hogy mit játszanak, hanem hol van még mentőmellény. De szaporán!