Magazin: Kinek kell a coaching?

A fenti kérdésre kézenfekvő lenne rávágni, hogy mindenkinek. Csak nem hangozna túl tudományosan, ezért sokan lennének, akik nem olvasnák tovább ezt a cikket. Pedig nekik kellene leginkább. Meg mindenki másnak. Mert ténylegesen hiszek benne, hogy a coaching egyfajta munkaeszköz, ami jelentősen megkönnyíti a szakmai létet és ezáltal pozitívan hat a magánéletre is. És nem hiszem, hogy sokan lennének, akik nem szeretnének könnyebben és jobb minőségben létezni. Legfeljebb nem vallják be másoknak. Vagy még maguknak sem.

A minap a masszőröm elmesélte, hogy van egy páciense, aki minden héten jár hozzá. Valaki megkérdezte ezt az urat, hogy miért megy minden héten, csak nincs valami baj van, mire ő azt mondta, akkor lenne, ha nem menne. És igaza van. Sokan csak akkor fordulnak masszőrhöz, ha itt fáj, ott fáj, vagy épp mozdulni sem tudnak, és eszükbe sem jut, hogy ezeket a panaszokat – azon túl, hogy saját maguknak okozzák –, simán megelőzhették volna, ha (test)tudatosan élnek.

Ugyanezt gondolom a coachingról. Olyan támogatás, amely nem akkor kell, amikor baj van, hanem pontosan azért kell, hogy ne legyen baj.

Abban segít, hogy tudatosan hozzunk döntéseket, kényszerítsük magunkat, hogy kívülről és felülről próbáljunk ránézni magunkra, esetleges vergődéseinkre, és mondjuk ki hangosan, amit korábban még magunkban sem mertünk megfogalmazni.

Kitisztul a kép

Egyik ügyfelem, aki egy nagyvállalat egyik felsővezetője, nehéz helyzetbe került. Úgy érezte, nem tud jól kommunikálni feletteseivel, vagy éppen vezetőtársaival, nem mennek át az üzenetei, nem halad a dolgaival és nem tudja megfelelően képviselni sem saját, sem beosztottjai érdekeit. A coaching folyamat súlypontját így a kommunikáció javítására helyeztük. Az idő
előrehaladtával viszont kiderült, nem a szavakat, hanem a helyét nem találja. Kreatívabb, szabadabb annál, hogy egy multinacionális környezet adta keret- és szabályrendszerben jól tudjon működni és ezért volt az, hogy egyre erőtlenebb, egyre fásultabb, sőt, egyre betegebb lett.

A coaching alkalmaink hangsúlya így a problémamegoldásról a jövőkép kialakítására tevődött át. És ahogy egyre tisztábbá vált a távoli kép, egyre jobban lett. Javult a kommunikációja, egyre több pozitív visszajelzést kapott azoktól, akik miatt egyáltalán hozzám fordult, rátalált a saját erejére, tehetségére, és – miközben érezte, hogy jó irányba mennek a dolgai a vállalaton belül – ki merte mondani, ami mindig is ott motoszkált benne, hogy nincs jó helyen. Sőt, még ennél is bátrabb volt. Felmondott.

Menjek vagy maradjak?

Döbbenetes, igaz?! És már hallom azoknak a hangját, akik azt mondják, na tessék, azért kapott coaching lehetőséget a vállalattól, hogy fejlődjön, hogy jobb legyen, ő meg nem törődik a fejlesztésébe fektetett rengeteg pénzzel, visszaél a bizalommal és elmegy. Hát ezért nem szabad mindenkinek megengedni, hogy coach-hoz járjon! Én meg azt mondom, pont ezért kell. Mert az esetek többségében nem ez a végkifejlet, de ahol ennek kell történnie, ott mindenki jobban jár. A vállalat azért, mert nem egy motiválatlan, ezért egy idő után biztosan rosszabb teljesítményt nyújtó, vagy éppen sokat betegeskedő munkatársat fizet, aki így hosszú távon több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt, hanem majd olyasvalakit, akiről tényleg elmondható, hogy jó időben van jó helyen. A munkavállaló pedig azért, mert saját tehetségét, képességeit ott és úgy tudja kamatoztatni, hogy azon túl, hogy jól érzi magát a bőrében, hozzáadott értéke is van a munkájának.

Az én coacheem például már tudja, hogy milyen vállalkozást indít el. Azt is tudja, hogy nem lesz könnyű, de – mivel megtalálta magában az erőt –, nem fél a változástól. Pontosabban csak annyira, amennyire kell, hogy jól átgondolt, ésszerű döntéseket hozzon.

Ha ismernék, Önök is meglepődnének, hogy mennyire más lett. Mintha kicserélték volna. Megváltoztak a vonásai, még az arcszíne is, a testtartása, a hangja. Sugárzik belőle az önbizalom és a jövőbe vetett hit. És pontosan ezért hiszem, hogy rövid időn belül beindul valami, ami mindenre kihatással lesz az életében.

Hát ezért kell mindenkinek coaching. Hogy el tudja dönteni, hogy menni vagy maradni akar, és meg tudja tenni a szükséges lépéseket.

Én a magam részéről szívesen vagyok kísérő ezeken az utakon.