Magazin: Boscolo ötlete másodszor is megbukni látszik Magyarországon

2004-ben Olaszországban vezették be Konopizza néven a piacra az első tölcsér alakú pizzákat – többnyire hagyományos feltétekkel. Nem sokkal később itthon is történt egy próbálkozás a termékkel, ám a vállalkozó meg sem tudta nyitni első üzletét.

2011-ben a budapesti Mammut I. bevásárlóközpontban új csapat irányításával kezdett működni egy tervezett lánc első egysége, amit nemsokára egy szolnoki és egy ceglédi Konopizza követett. Végül ennyi lett a 2011 őszén deklarált tervekből, amelyek szerint a Kono Hungary Kft. 5 év alatt 50 üzletet kívánt nyitni. A budapesti üzlet már 2012 elején bezárt, néhány hónappal később a szolnoki is lehúzta a rolót. Most a hálózat hazai mesterpartnere családi okok miatt úgy döntött, hogy értékesíti mesterfranchise-jogát.

Bár a konopizza ötlete a pizzák szülőföldjén több mint meglepőnek tűnhetett, maga az – elsősorban utcai étkeztetésre tervezett – tölcsér nem rossz gondolat; funkcióját illetően kevéssé tér el „déli” származású rokonaitól. A végeredmény teljesen megfelel számos mai gasztronómiai trendnek: jól variálható, finger foodként is kezelhető és to go-formátumú.

A legnagyobb marketingtruváj az egészben mégis az, hogy feltalálója, a luxusszállodáiról nálunk is ismert Rossano Boscolo, az egészet pizzának nevezte el. Ha nem olasz lenne, bizonyára többen minimum furcsán néztek volna rá. Így viszont az előző évtized végén Conoinn néven a spanyolok is koppintották a terméket. Annak ellenére, hogy a Conoinn-t vending automatából is árulták, az a próbálkozás hamar kudarcot vallott.

Hogy miért nem működik nálunk sem a koncepció? Mi három okban tudnánk összefoglalni a választ. Meglehet, a mai gazdasági helyzetben egy induló láncnak inkább csak a komolyabb forgalmat biztosító bevásárlóközpontokban van reális esélye a piaci bevezetés időszakának „túlélésére”, ám egy to-go típusú terméknek így sem biztos, hogy helye van egy pláza food courtjában.

Másodszor: érdemes elgondolkodni azon, jól voltak-e belőve az árak; a 690+ Ft/db ár még Budapest belvárosában is drágának tűnik egy olyan utcai ételért, amelyből 3-4 darabbal lakhat jól egy éhes átlagférfi.

A harmadik ok már „nemzetközinek” tekinthető: az igazi pizza mindenki számára egy kerek, lapos lepényt jelent, amit befednek a különböző együtt sülő feltétek, nagy felületen kapva közvetlenül a hőt – a konopizza pedig nem ilyen. Hiába az innovatív ötlet, még ha sokan elfogadják is az újdonságot, a gyorsételek feltekert/zsebes változatai között olyan népszerű „rokonokkal” kell megküzdenie, mint a wrapek, piták és a világban egyre népszerűbb dél-amerikai tortillák, enchiladák.