Magazin: Az illatos bor művésze I.

Frittmann János irodája tele van a boraiért, szakmai teljesítményéért kapott oklevelekkel és serlegekkel. Pedig 10 éve a Kunsági borvidék nevét hallva, ahol mindig is élt és dolgozott, sok kollégája csak fensőségesen legyintett. Ma nem tennék!

Frittmann István és Frittmann János

Önt a 2007-es Év Bortermelőjévé válasz­tották, szaklapok által alapított díjak birtokosa, borai rendre aranyérmeket nyernek a hazai és nemzetközi versenyeken. Hogy lehet ilyen szinten megtanulni a bort?

A rengeteg befektetett munkán és a közben szerzett tapasztalaton túl elsősorban a családi hagyományhoz köthető a hozzáértés; német őseink, akik Wittenberg környékéről érkeztek, az 1730-as években telepedtek meg ezen a vidéken. Ők már hozták magukkal a szőlészet és a borkészítés kultúráját. Generációk óta űzik ezt a foglalkozást a felmenőink. A szüleinknek, köszönhetően a szakszövetkezeti rendszernek, a szocializmus időszaka alatt sem kellett elszakadniuk a bortermeléstől.

Örökség a szorgalom; a gyerekek is már 12 éves koruk körül kivették a részüket a munkából a pincében.

Én 1982 óta vállalkozóként foglalkozom a borral, a kft-t 1998-ban alapítottuk meg testvéremmel, Istvánnal, a Frittmann borászat leglátványosabb eleme, az új borházunk pedig 2007-ben készült el. Most már az egész családunk a vállalkozásban dolgozik – végül a gyerekek is ezt a pályát választották.

Mit hozott a rendszerváltás?

Elsősorban a szemléletváltásunkat, a világ kitágulását. A 90-es évek elején meghatározó tapasztalatokat szereztem német és olasz borászatokban. Addig többnyire csak vörösbort ittam, a rozét még alig ismertük. Figyelni kezdtünk arra, hogy a borunk ne oxidálódjon, és megőrizze az aromaanyagokat – nemcsak a reduktívak esetében. Elkezdtünk gyümölcsös borokat készíteni. Mindez a szőlőben természetesen együtt járt a terméskorlátozással és a lombfelületek növelésével. Új eszközöket és technikákat – például a gyorsfeldolgozás, a héjon áztatás – kezdtünk alkalmazni.

Ekkortájt néztünk szembe azzal, hogy a jó bor nem az, amelyik nem hibás, hanem amelyiknek erényei vannak. Ezzel együtt persze ma is az a meggyőződésem: nem az a nagy bor, aminek beszélni lehet például a komplexitásáról, hanem az, amelyiket holnap is meg szeretném inni.

És az eredmények?

Amit addig csak éreztünk, azt az Év Borásza címmel 2007-ben a sokak által lebecsült Kunsági borvidéken bebizonyítani is sikerült: itt is lehet kimagasló minőségű bort készíteni.

Minden borvidéknek megvannak a maga előnyei! A Kunsági a gyümölcsös, illatos boroknak kedvez. Ha csak a tradicionális fajtáinkat említem: itthon van nálunk az ezerjó, a kadarka, a kékfrankos, és sikerrel készítjük a néhány évtizede nemesített fajtákat, az Irsai Olivért és a cserszegi fűszerest is, illatos rozékban pedig verhetetlenek vagyunk. A Kunsági borvidék valóságos génbankja a régi, még nem, vagy nem túl régen újra felfedezett magyar fajtáknak!

A sikereink a versenyeken elért eredményekben is realizálódnak: itthoni és külföldi, általános és fajtaversenyekről egyaránt hozunk haza szépen csillogó érmeket, komoly elismeréseket.

Merre lehet innen fejlődni?

Nem volt mindig biztos, hogy a gyerekek a mi szakmánkat fogják űzni: a bátyám fia ugyan már középiskolában ebbe az irányba indult, de az én lányom és fiam később döntöttek arról, hogy borral fognak foglalkozni. Örökölték a szakma szeretetét, márpedig ez a legfontosabb, erre van szüksége egy borásznak, hogy jó munkát tudjon végezni. Ők aztán sűrűbben vagy ritkábban, de járják már a világot, a nagy külföldi pincéket, és tanulni, ötleteket gyűjteni mindenhonnan lehet. Szakmailag ebben látom a fejlődés esélyét.

Ami a vállalkozást illeti, a lassú építkezés híve vagyok. Saját szőlőterületeinket folyamatos telepítésekkel szeretnénk növelni, de jó kapcsolatot ápolunk az integrált termelőkkel is. Tavaly komoly beruházásoknak értünk a végére, technikailag is meglenne tehát a lehetőség a növekedésre, de nem fogjuk azt elsietni.

Most 700 ezer palack bort termelünk évente – ennek 15-20 százalékát exportáljuk, az itthon maradó mennyiség harmada-fele kerül a vendéglátásba.

Meg is keresik önöket az érdeklődők!

A nagy láncokban találkozva a termékeinkkel jó, ha 4-5 fajtát ismernek a fogyasztók a másfél-két tucatnyiból, itt a pincelátogatás, kóstoltatás során viszont bárki végigkóstolhatja a szortimentet. Félszáz fős csoportokat is tudunk fogadni kóstolótermünkben, a vendégeket magunk vezetjük végig, és képesek vagyunk rendezvények lebonyolítására is. Igény esetén étteremből rendelünk meleg ételt, de nyáron például helyben grillezünk is.

Borszaküzleteink közül – a bonyolult törvényi háttér miatt – ma már csak a szegedi maradt meg, egyrészt, mert ott az ingatlan saját tulajdonú, másrészt az volt az a nagyváros, ahol először elfogadtak minket, komoly hát a kötődésünk.

Milyen termékfejlesztésben gondolkodnak?

Igazság szerint inkább már a fajtacsökkentésben próbáltunk gondolkodni, de erre a piac egyelőre nem ad lehetőséget. Hamarosan piacra kerül azonban az első klasszikus érlelésű pezsgőnk: 5000 palack készül ezerjóból. Népszerű a gyöngyözőborunk, saját pálinkánkat bérfőzetjük, de talál a portfóliónkban natúrmustot is.

A különleges kiszerelésekkel kapcsolatban egyáltalán nincsenek előítéleteim, de nálunk alig van ilyen, viszont a legelsők között voltunk, akik a vendéglátóhelyek számára a minőségi borokat 5 literes edénybe palackozták.