Magazin: A szakképzés stratégiai kérdései

Amire két évtizede vár a hazai vendéglátás, az a közelmúltban bekövetkezett: az illetékesek minisztériumi szinten, érdemben kezdtek foglalkozni a szakma legégetőbb problémáival, méghozzá a korábban közös hangot nemigen találó szakmai szervezetek együttes iniciatívája alapján. A párbeszéd kezdeményezőjét, Varga Zoltánt, a Dobos C. József Vendéglátóipari Szak­képző Iskola szakmai igazgatóhelyettesét a
szakképzés minőségi javulásával kapcsolatos stratégiai terv elkészülésének körülményeiről kérdeztük.

A szakma több évtizede vár egy teljes körű ágazati reformra, amelynek egyik legfontosabb eleme a szakképzés minőségének javítása. Néhány érintett tudatos és áldozatos munkája, no meg a körülmények szerencsés konstellációja mellett a stratégiai terv kialakításához szükség volt katalizátorra is: ez volt az Ön tevékenysége. Mivel kezdte?

Varga Zoltán: A szakmaközi párbeszéd első lépése egy tavaly nyári egyeztetés volt, amelyre eljöttek a meghívott szakmai szervezetek képviselői. Szó volt tankönyvekről, a duális képzésről, a gyakorlati képzőhelyek szerepéről. Elkészült egy tervezet, amely a közvetlen finanszírozási nehézségek megoldásához szükséges jogszabályváltozást szorgalmazta.

Talán a közös fellépés eredményeképpen a következő, őszi egyeztető ülésen már jelen volt dr. Horváth Viktória turizmusért felelős helyettes államtitkár, akiben a szakma problémái iránt fogékony partnerre leltünk – ő az első egyeztetés eredményeként készített javaslat néhány pontjának részletesebb kifejtését kérte a munkacsoporttól, a februári ülés után pedig a konkrét javaslat elkészítését.

Hogyan készült a javaslat?

V. Z.: Az államtitkár-helyettes asszony által megjelölt legfontosabb területekről két körben kértünk véleményt az érintettektől – ezek szintetizálása az én feladatom volt. Minthogy ez már sokkal szélesebb területet ölelt fel, mint az általam a projekt megindításakor „megreformálni” tervezett szakoktatás tárgyköre, a javaslat elkészítésében nagyon jól jött Kovács Lászlónak, az MVI elnökének és Semsei Rudolfnak, az MRSZ Rendezvénygasztronómiai Tagozat vezetőjének szakmai segítsége.

A szakképzés minőségi javulásával kapcsolatos stratégiai terv javaslata azokat a véleményeket összegzi, amelyek tekintetében egyfajta konszenzus született a szakma különböző területeinek érdekeit képviselő szervezetek között. Ez a javaslat azonban egy kompromisszumokra épülő anyag, nem képes teljes súllyal érzékeltetni a vendéglátás legsúlyosabb problémáit, ezért úgy döntöttünk, hogy beterjesztésekor – nyomatékképpen – mellékeljük hozzá az egyes szervezeteknek és testületeknek a témához eredetileg fűzött indítványait.

Tükrözheti egy ilyen homogénnek éppen nem nevezhető mellékletcsokor a szakma összefogását?

V. Z.: Optimális valóban az lett volna, ha egyetlen egységes anyag kerül a döntéshozók elé, de az esetenként jelentkező ellenérdekeltségek feloldására most nem volt idő, a munka érdemi folytatásához feltétlenül szükség volt erre a felemás megoldásra. Már csak azért is, mert az államtitkárságon kialakulóban van valamiféle hosszú távú menetrend a szakma legsúlyosabb gondjainak
kezelésére.

Többek között ezért is nem szerepel a stratégiai tervben a szakmai szervezetek által leginkább vitatott mesterképzés témája; ezt a területet prioritásként kezeli az államtitkárság, és minthogy a mesterképzés inkább szakmai, mint oktatási kérdés, a kormányszerv a munkacsoporttól függetlenül folytat az ügyben konzultációkat az érintettekkel.

Mindemellett az anyagban a 2011. évi CLXXXVII. szakképzési törvény 31. §-nak a módosítási javaslatában szerepel egy érdekes kitétel a mesterképzésről, miszerint a felsőfokú végzettség pótolhassa a mesteri fokozatot!

V. Z.: Igen.

Maradjunk hát a szakoktatás területénél: ott mi a következő preferált téma?

V. Z.: A sztázsolás megfelelő feltételeinek kidolgozásával kapcsolatban tettük meg az első lépéseket.

Mi az, amit a munkacsoport működésének sikereként könyvelhetünk el?

V. Z.: Hosszan lehet sorolni: a szakmai szervezetek leültek egymás mellé, és most már úgy tűnik, ezúttal minden korábbinál hosszabb távra. A problémafelvetést illetően már megvan az egyetértés közöttük, és az elkészült javaslatot minden szervezet aláírta. Az indítványainkkal érdemben foglalkoznak kormányzati szinten.

Minden szervezetnek inspiráló felvetései vannak a munkacsoport tevékenységét illetően. Nagy fegyvertény, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is részt vett a közös munkában. Elindultunk a törvényértelmezés egységességének megteremtése irányába.

Ön szerint mi indokolhatja az optimizmust egy olyan közegben, amely az elmúlt 25 év során nem tette lehetővé a szakma kibontakozását?

V. Z.: Egyrészt a megfelelő ember kezébe került a vendéglátás az államtitkárságon, másrészt ez a bizonyos közeg is változott. Komoly eredményeket mutathat fel a magyar gasztronómia: három Michelin-csillagos éttermünk van, számottevő eredményeink a nemzetközi versenyeken, gazdagodik nemcsak az étkezési, de a bor- és sörkultúránk is.