Magazin: A múlt trendjei, a jövő hajtóerői

Ha egy kicsit részletesebben tekintünk a mögöttünk és előttünk tornyosuló kérdéskörökre, akkor a globális listán szerepel a vízellátás, a politikai demokratikus berendezkedések fenntarthatóságával kapcsolatos dilemmák sora, a szervezett bűnözés vagy az egészségügy-menedzsment. De ide sorolhatjuk az infokommunikációs technológiák elterjedésének sebességét, ezek egy-egy ökoszisztémává való összekapcsolódásának esetét is. A világgazdaság és az uralkodó politikai áramlatok egy adott keretrendszerben jelölnek ki új hangsúlyokat, nyomnak le vagy emelnek fel elavultnak tartott, vagy éppen érdekes témákat. De a tartomány adott, a modern kor kihívásai hosszú távon végigkísérnek minket.

Pokol Bélának, a korábban alkotmánnyal foglalkozó jogtudósnak a témában megjelent könyve (Pokol, A mesterséges intelligencia társadalma, 2018) jelzi, hogy nemcsak a programozóknak és adattudományban dolgozóknak van véleménye a jövő digitális környezetéről. Érdemes néhány, a könyvben idézett fogalmat nekünk is megismerni. Nem pusztán a szavak közbeszédben való elterjedése okán, hanem azért is, hogy egy nyelvet beszéljenek a szakemberek.

Az egyik legtalálóbb jellemzője korunknak – és még inkább a jövő megértésének – az állandó változást jelző „becom­ing” kifejezés. Valójában többet is elárul ez az egy szó, mert arra is utal, hogy a dolgok (és talán mi magunk is) hogyan válunk mássá, tartalmilag és formájában is. Magam voltam szemtanúja egy tavalyi konferencián a világ kiborgmozgalma vezetője szereplésének (aki egyébként egy spanyol hölgy eredetileg). Ki mondja azt, hogy egy évtized múlva mit jelent a „kiborgság”, és mennyire engedjük be testünkbe a legújabb technológiát? Van, aki fizikai és mentális adottságainak tökéletesítéséért, van, aki pedig valamilyen betegsége okán.

A kognifikáció talán nem szerepel mindannyiunk mindennapi szótárában, de bonyolultsága ellenére mégis jól írja le azt, hogy körülöttünk minden okossá válik. És ez nemcsak az órákat és a viselhető technológiák sorát jelenti, hanem a nem látható rendszerek tömegét is. Waze, az új autók, a mobiltelefonunk – előttünk – rejtett funkciói ide kapcsolhatók. Az Ikea új, bútorbérlési koncepciója egyrészt a megosztás (sharing), másrészt a hozzáférés (accessing) legújabb területére enged bepillantást. Itt korábban sokkal látványosabb haladást reméltem és jeleztem előre. Például évekkel ezelőtt úgy gondoltam, hogy a fiatalok nem vásárolnak új mobiltelefont, hanem kialakul egy masszív – másodlagos – használt piac, mert rájönnek, hogy ez a fejlődési ütem nem tartható. És ennek hátterében lehet akár a környezeti fenntarthatóság kérdése, akár annak detektálása, hogy a túlhájpolt technika nem jelent többet számukra. Ja, hogy tévedtem, még nem jelenti azt, hogy nem lesz így. Csak talán tévedtem néhány évet, évtizedet.

Akinek nem tetszik egy film forgatókönyve, írja azt át. Netflix modellje a digitális tartalmak újrakeverésén alapul, és még sok ablakot fog kinyitni előttünk (Remixing). Számomra az egyik legizgalmasabb kihívás mindamellett az emberek és gépek interakciója, ennek szövevényes kapcsolatrendszere lesz. A munkahelyi robotizációt tárgyaló irodalom már ma is négy szakaszt különböztet meg, ahol a legmagasabb szint gyakorlatilag a szimbiózis a két fél között.A nagyon távolba tekintő vagy kellő merészséggel felruházott jövőkutatók előtt felsejlik egy Új Kezdet (Beginning), ami az összemberi kollektív intelligenciát fogja ötvözni a gépek és a természet tudásával. Holnap még nem kell ezzel foglalkoznunk, de holnapután már igen. //