Hosszú Tesco-ősz

Szerző: jungandrea Dátum: 2017. 10. 24. 08:05

Az őszi Tesco-sztrájk ráirányította ismét a figyelmet a munkaerőpiac drámai átalakulására, a munkaerőtöbbletből hiány, többhónapos munkanélküliség helyett bőség jellemzi a keresletet, míg a kínálat egyre szűkösebb. Miközben átlagosan több mint 4,4 millióan állnak alkalmazásban: a feldolgozóipar eddig meglehetősen alulfizetett, csaknem milliós létszámáért ott versenyez a járműipar, a szállítmányozás vagy az élelmiszer-kiskereskedelem. Az előbbi 167 ezer alkalmazottat foglalkoztat, az utóbbi 148 ezerrel alkalmazottal próbál meg versenyben maradni, miközben egyre nagyobb ágazattá válik csaknem kétszázezer alkalmazottjával a turizmus-vendéglátás. A sztrájkok azonban a várttól eltérő módon összeállított követelések eléréséért indultak, nem egyszerűen béremelést, pótlékemelés követeltek a dolgozók, hanem a túlmunka mérséklését. Vagyis a korábbitól eltérően nem a megélhetési gondot, hanem a romló, vagy legalábbis nem javuló életkörülmények miatt döntöttek a meghirdetés után egyre növekvő számban a dolgozók a demonstrációk mellett. A szakszervezeti felhívás pedig elég termékeny talajra hullott, a sztrájk elindulása után nem visszaléptek, hanem éppen ellenkezőleg egyre többen csatlakoztak a tiltakozókhoz. Évtizedes túlkínálat után vélhetően nagyon nehéz lehet egy teljes mértékben átalakulófélben lévő munkaerőpiaccal együttműködni, a környék egyetlen nagy munkáltatójából az egyik munkáltatóvá válni.

A harc a képzett, gyakorlott munkaerőért egyre élesebb, s a verseny valószínűleg csak most kezdődik, a Tesco az ágazat legnagyobb foglalkoztatója, ezért még meg sem száradt a tinta a megállapodáson, de a többi konkurens egymás után jelentette be béremelési szándékát. Vagyis egyszerűen akkora kár egy napot zárva lenni, hogy inkább érdemes bért emelni. Vajon mindez miként hat majd a fogyasztói árakra, hiszen egyrészt a dolgozók elérték céljukat, vagyis többen látják majd el a munkát és többért, mint korábban. Ugyanakkor az jól látszik, a sztrájkfenyegetéssel szemben nem igazán hatásos az egyébként sokszor elhangzó kivonulást emlegetni egy olyan piacon, amelyik hosszú évek csökkenése után tartós növekedés elé néz, éppen a szaporodó alkalmazotti létszám és emelkedő bérek miatt. Úgy is felfogható az őszi történet, mint a növekedés ára, amit a cégek a terjeszkedő piacért fizetni kénytelek. A különbség nem a mértékben mutatkozik meg, hiszen két számjegyű emelésekkel lehet csak a dolgozókat megtartani, hanem a hozzáállásban, az egyik cég elébe megy a dolgozói akaratnak, máshol hangosabban kell szólni érte. De végeredményben a feltételek, vagyis a növekvő létszám és emelkedő bérek mindenki számára egyforma maradt. //

Kapcsolódó cikkeink