Londonban, sej…

Dátum: 2008. 11. 16. 08:00

Annak, aki néhány évnyi kihagyás után jár a brit fővárosban – mint én is –, bizony rá-rácsodálkozik a változásokra és azokra az újdonságra, amelyek itthon még váratnak magukra. De talán már nem sokáig!Kisebbik fiam szeptemberben kezdte meg pályafutását a szállodaiparban, mégpedig – a Gatwicki repülőtértől néhány kilométerre lévő – Crawley nevű kisvárosban, egy nemzetközi lánc ottani szállodájában, recepciósként. Meglátogattam, és persze bementünk Londonba csavarogni egyet, már csak úgy nosztalgiából is. Azóta nem jártam arra, amióta Dockland új városközponttá nőtte ki magát, így hát kíváncsi voltam.
Nos, a szemerkélő eső és a 13 °C hamar elvette a kedvem a sétától. Ráadásul, bár az irodaházak mutatósak, a park rendezett üde zöldje szép, de hát – ennyi! Sehol egy lélek.
Igaz, vasárnap is van, meg hát ez az időjárás! No, akkor irány a belváros! Elindulunk a metróállomás keresésére, s valahogy a föld alá keveredünk. S itt a trükk! Hömpölygő emberáradat a föld alatti bevásárlóközpont széles, fényes folyosóin.
Butikok, kávézók (no smoking!), áruházak, mi szem-szájnak ingere. Eszembe jut Baja Sándornak a Trade magazinban nemrég megjelent írása Brüsszelről – magam is tapasztalom ugyanis a Tesco hipermarketben az automata kassza működését. Pontosabban árválkodását. Persze vasárnap lévén elég szellős a pénztárnál várakozók sora, de szinte senkit sem érdekel, hogy várakozás nélkül, de amúgy „magad uram, ha szolgád nincs” elve alapján rendezze a számlát. Lehet, hogy ez még túl amerikai nekünk?– morfondírozok magamban.
Na, menjünk már – sürget fiam, így nincs időm igazándiból nézelődni. Nem baj. Hétfőn délutános, majd akkor tátom a számat.
Így is történt, és nem is kicsire sikerült tátanom. Erre pedig nem Londonban, hanem az emlegetett Crawleyban került sor, ahol a városka központjában álló park melletti pláza „megtekintése” után két üzletben bóklásztam.

Minden termék saját márka
Az egyszerűbb eset a Marks & Spencer, ahová elsősorban a gyerek tanácsára mentem, merthogy gyakran vásárol a „foodhallban”, azaz az élelmiszerrészlegen. Ez már nem lep meg, mert a repülőtéren korrekt élelmiszerüzlet áll ugyanezen logó alatt. Azonban mégis van meglepődés: a boltbelsőt, a dekort és a választékot látva. A nálunk is ismert ruházati részleg mögött helyezkedik el az igényesen és színvonalasan berendezett, szupermarket méretű eladótér.
A meglepetés azzal kezdődik, hogy minden, ismétlem, minden termék a Marks & Spencer saját márkaneve alatt kerül a polcokra. Sok lánc tanulhatna a saját márkás készítmények csomagolását, designját illetően tőlük. Kifejezetten prémium kategóriájú megjelenés, igényes, változatos formák, csak az M&S-arculat biztosítja a mégis egységes külsőt. A cikkelemek számát tekintve talán egy kicsivel bővebb, mint egy megszokott diszkont (persze ez csak egy ránézéses becslés). A számottevő különbség a cikkelemek száma és persze a kategóriák között elsősorban a friss áru és a kényelmi élelmiszerek között van. A hazai fogyasztói szokásoktól – egyelőre – eltérően hihetetlenül széles választékot kínálnak az előhűtött (nem fagyasztott), konyhakész formában csomagolt élelmiszer-„egységcsomagok” terén. Egyszerűbb és rafináltabb fogások, természetesen süthető, mikrózható kivitelben. Nemzetek konyhája, saláták, gyümölcsök és persze gyümölcssaláták, előételek – szóval szinte minden, ami az asztalra kerülhet.
Ár-összehasonlításként csak egy példa: az előkészített lazacsteak, zöldség- és rizskörettel, ha egy adagot vásárolunk 5,50 font, kettőt – persze más húsféleségből is – 9,90-ért tehetünk a kosarunkba. A nem messze lévő pláza egyik gyorséttermében egy hamburgermenü 6,60-ba kerül. Szóval a háziasszonyok el vannak kényeztetve, gyakorlatilag szinte a tányéron az étel, és egy olyan ifjú kezdő is, mint a fiam, változatos koszton élhet, mondjuk így, megengedhető fogyasztói árak mellett.

Rendelhető választék
Mi történik azonban akkor, ha nagyobb társaságot hívunk? Mindenkinek egy doboz ilyen, egy doboz olyan, aztán otthon kell majd egyesével babrálni, meg a tálalással bíbelődni?
Hát azt már azért mégse! – mondja az M&S. Fáradj a pénztárakon túl található ügyfélszolgálati pulthoz, üsd fel az aktuális „Rendelhető választék” névre keresztelt katalógust, és 2-5 nappal a buli előtt rendeld meg a hozzávalókat: szendvicsek, saláták, bélszínek, sushik, bárányok (akik persze hallgatnak), Yorkshire puding, tengeri herkentyű vagy torta, fincsi borocska – ez már csak a te ízléseden múlik. Hogy azért nehogy tévedj abban, hogy mit rendelsz, természetesen tájékoztatnak arról, hogy a kaja gluténmentes, vega vagy fagyasztható. De ha épp dióallergiában szenvedsz, oda se neki – még a diótartalomra is felhívja a figyelmet egy piktogram a sütik gusztusos fotói mellett.
Szóval ez igen. Szoktam mondani: ki van találva! Innen már csak egy apró lépés hiányzik, hogy mindezt esetleg otthonról is megtehesd, és ne kelljen a sok holmiért beballagni az üzletbe, hanem szállítsák esetleg házhoz. Mert online ide, online oda, ez a szolgáltatás (legalábbis egyelőre) csak személyesen, az üzletben működik.

Cascót akarok kötni, cascót akarok kötni?
A kevésbé egyszerű eset a Sainbury’s volt. Tulajdonképpen a figyelmemet egy plakát keltette fel, ami a bejárati ajtó melletti üvegportálon azt hirdette, hogy add fel csekkjeidet, fizesd be helyi önkormányzati adódat, biztosításodat stb. itt helyben. Gondoltam, hogy vicc, vagy csak becsalogató. Aztán nagy meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a Sainbury’s az élelmiszer-kereskedelem mellett hihetetlenül nagy erőfeszítést tesz az amúgy meglévő vásárlók pénzügyeibe történő beavatkozás terén. Ha már itt jársz – ne csak élelmiszert vásárolj, hanem sok minden mást is. Szlogenjük kellően alátámasztja az elvet: „Try something new today”, azaz: „Ma (is) próbálj ki valami újat!”
Látunk erre kísérletet idehaza is, de a méret itt is számít. Tulajdonképpen még be sem léptem az eladótérbe, máris tucatnyi brosúra, szórólap között válogatok, és olvasom az ajánlatokat. Internetalapú takarékszámla, amely 2010. december 31-ig garantált hozammal köthető le. Lakásbiztosítás 25%-os díjkedvezménnyel és egy 20 font értékű vásárlási utalvánnyal megtoldva, ha október 6-ig megkötöm a szerződést. Ebből az ismertetőből értesülök arról is, hogy a Sainsbury’s 2008 legjobb online banki szolgáltatója a Your Money magazin szerint.
Jó helyen vagyok akkor is, ha az autómra szeretnék cascót kötni, mert most az éves biztosítás – új ügyfeleknek – csak 10 havi díj ellenében jár, s ha az interneten regisztrálok, további 10% kedvezmény üti a markomat.
Az utazási biztosítások ajánlatánál – kissé elkedvetlenítő – a jutalom „csak” a kétéves vagy annál fiatalabb gyermekek díjmentes biztosítása, de megnyugszom, hogy a Sainsbury’s ebben a kategóriában is a legjobb online szolgáltató volt 2007-ben.
Ami azonban visszavonhatatlanul és teljes mértékben meggyőz arról, hogy jó helyen járok, ha angol háziasszonyként biztosítási szolgáltatásokat vadásznék: kedvenc kisállataimra szóló biztosítások megkötésének – bizonyára régóta keresett – lehetősége, 15%-os díjkedvezménnyel.

Kisállat, nagy üzlet
Fátyolos tekintettel olvasom, hogy amíg a Debenhams (!), az ASDA (!), vagy a Tesco (!) mindösszesen 4-5000 angol font erejéig biztosítja az én kis drágáimat, addig itt 7500 fontos térítés áll rendelkezésemre, idézem: „…fül vagy egyéb vírusos fertőzés, … diabétesz, de arra az esetre is kiterjed, ha kis kedvencét elgázolja egy autó.” Ha valakiben még volna egy fikarcnyi kétség, hogy ez a legjobb, azok számára a végső érv, hogy 2006-ban – sosem találják ki – a lánc lett – a bizonyára sűrű mezőnyben – az év legjobb kisállat-biztosító online szolgáltatója.
S bár lehet, hogy – a mi szemszögünkből talán és egyelőre – ez viccesen hangzik, de a tréfát félretéve: létezik a Sainsbury’s Bank, amely saját erőből és partnerek közreműködésével személyi hitelt nyújt 25 000 fontig, finanszíroz autó- vagy ingatlanvásárlást. Sőt, nincsen egyedül, hiszen – mint ez a kisállat-biztosítási bizniszből kiderült – a kiskereskedelem területén (is) működő versenytársai hasonló kiegészítő tevékenységet végeznek.
A kérdés inkább az, amire talán majd 1-2 éven belül kaphatunk választ: hogy mit szól ehhez a vásárló? Sikeres lehet-e egy ilyen – pénzügyi és akár egyéb komplementer szolgáltatások bevonásával járó – stratégia?
Mert azért – valljuk be – elég furán hangzik: lehet egy kis biztosítással több?