London, te drága!

Szerző: trademagazin Dátum: 2007. 08. 29. 08:00

Manchesterről szóló cikkem írása közben vettem észre, hogy a londoni kereskedelem más, mint az angol vidék, tehát külön kell szólni róla. London manapság nem a világ közepe, mint a 19. században, de kétségtelenül mindmáig az egyik legfontosabb kulturális és gazdasági centrum. Ezért aztán minden egy kicsit „angolosabb”: drágább, színesebb, fejlettebb, odafigyelőbb.Igaz, nálunk sem csupán méretbeli különbségek vannak a budapesti és a vidéki boltok között. A magyar vidékben még mindig megvan az áhítat a főváros iránt: „felmegyek Pestre.” Ugyanez igaz fordított előjellel, hiszen a pestiek kicsit gőgösen „lemennek vidékre”. Sokan azt gondolják, hogy ez azért van, mert Budapest északon van, tehát „fel kell menni”. Talán van benne valami, de mi váciak nem „lemegyünk” Pestre, hanem „bemegyünk”, és a pestiek pedig „kijönnek” Vácra…

450 forint 3 deci vízért
London régi sármja mellett elképesztő ütemben fejlődik. Ezt a fejlődést ismerték el, amikor London megkapta a Peking utáni olimpia rendezési jogát. Ezzel szemben áll az, hogy a több mint 10 milliós nagyváros elképesztő közlekedési káoszban él. A Heathrow repülőtér Európa legnagyobb reptere. Sajnos akkora nagy, hogy a csomagomat meg sem találták.
A turista örül, hogy a nyelvkönyvekben megismert fekete taxi és a piros emeletes busz még mindig a régi, még ha kicsit modernebb is, mint a 60-as években. A zsírpapírba csomagolt sült halat sült krumplival ugyanúgy az utcán eszik, és ugyanolyan olajos, mint 20 évvel ezelőtt, amikor először jártam itt. Persze sokkal kevesebb fogy belőle az egészségtudatos világban. Csak az árak hihetetlenek. 65 fontba (majdnem 25 ezer forintba) került a taxi a szállodáig, pedig Nyugat-London közel esik a reptérhez. (Még szerencse hogy nem én fizettem.) 600 forintba kerül egy liter gyümölcslé a szupermarketben, 450 forint 3 deciliter víz egy büfében. Ha netán Londonba készülnek dolgozni, ne kábítsa el önöket a magas fizetés. A pénz értéke teljesen más itt.

Kalandozók keletről
A világ minden tájáról áramlik a szakképzett és szakképzetlen munkaerő Londonba. A statisztikák szerint majdnem 1 millió lengyel él Nagy-Britanniában. Először az angolok is örültek, hogy nem sötét szakállas, turbános embereket látnak, de mostanság kezd elegük lenni a kelet-európaiakból, akik nagy része feketén, de főleg jól dolgozik, és az angolok munkahelyét kockáztatja. Mi magyarok persze nevetünk a románokon és a lengyeleken, hiszen a munkaképes lakosságuk jelentős része nem a szülőföldjén dolgozik és él. Ezzel nem járulnak hozzá a lengyel vagy román szociális rendszerhez, vagy az állami teherviseléshez. Valahogy a magyar politikusok szemérmesen hallgatnak arról, hány százezer magyar fiatal dolgozik Nyugat-Európában az építőipari feketemunkástól kezdve a magasan (magyar állami pénzen) kvalifikált orvosokig és számítástechnikai szakemberekig.


Nemzeti érzés a brit kereskedelemben
A kis pakisztáni, indiai boltok évtizedek óta híresek Londonban. A távol-keleti mikroközösség szigorúan figyel arra, hogy a sarki fűszeres honfitársuk megélhetését biztosítsák, aki nagyrészt egzotikus árukkal kereskedik. A lengyel boltok is gomba módra szaporodnak, de mégis meglepett, hogy az Asda hipermarket is egyre több lengyel terméket forgalmaz. Láttam Kubu és Tymbark gyümölcslevet, ami nem véletlen.
A fő áramlat azonban továbbra is a brit nemzeti érzés. A helyi láncok egymást lekörözve próbálják bizonygatni, hogy ők mennyire britek. Az angol termelők támogatásán túl eladási érvük a közelségből adódó frissességre épül. A Tesco hatalmas pr-kampányt folytat arról, hogy a helyi tej vásárlására a piaci árnál többet szán: 25 millió fonttal kerül többe az így vásárolt tej, mint a piaci átlag. Sikerült logisztikailag megszervezniük a tejtermelőkkel, hogy a boltok minden régióban az ottani tejet kapják.

Gondoskodás
A múltkori cikkemben is ódákat zengtem a számunkra ismeretlen szolgáltatásokról. A mozgássérültek átülhetnek a bejáratnál található speciális bevásárlókocsiba. Ha nincs a kedves vásárlónak autója, akkor hazaviszik az árut (ami Londonban sűrűn előfordul). Ha sokat vásárolt, segítenek bepakolni a kocsiba, ami nagy segítség az idős londoniaknak. Ezeknek a szolgáltatásoknak fontos marketingüzenetük van: kedves vásárló, fontos vagy nekünk, törődünk problémáddal!
Minden élelmiszerbolt bejáratánál megtalálhatók a hűtött szendvics-, ital- és gyümölcspultok, ahonnan gyors uzsonnát, ebédet kapnak a rohanó tempóban élő londoniak. Nagyon tetszenek azok az eligazító táblák, amelyek megmagyarázzák a különböző termékkategóriák közti különbséget, az eredetet, a termékcsoport felhasználási módját. Mindezt tömören, röviden, jól láthatóan. Nálunk is akad erre példa, hiszen húsvétkor mindenki igyekezett megmagyarázni a lapocka és a sonka közti különbséget, de ennél többre lenne szükség.

Egészséges táplálkozás, felelős magatartás
Az egészséges táplálkozás hihetetlen méreteket ölt. Például a szénsavas italokat, legyenek azok tiszta ásványvizek akár, teljes mértékben elutasítják, csakúgy, mint a só túlzott használatát. Mindezt hatalmas transzparensek hirdetik a boltokban. A kereskedelem üzenete egyértelmű a fogyasztóknak: felelősek vagyunk a vásárlóink egészségéért. A magyar élelmiszerbotrányok nem utalnak még erre nálunk. Sajnos, Magyarországon nem mernek a táplálkozás szakértői fellépni vagy a média teret adni nekik, hiszen akkor gazdasági érdekeket, azaz hirdetési pénzeket kockáztatnának.
Tetszett az is, hogy hatalmas plakát hirdeti, hogy az itt árult halakat zsinórral, hálóval és nem elektromos árammal fogták. Vajon kit érdekel ez odahaza?
Aki embereket vezet, az tudja, hogy a kollégák motiválása mennyire fontos. Nagyon tetszett a Waitrose példája. Ott minden alkalmazott egyben részvényes is. Nagyon érdekelt a jó vállalati eredményben, többleteladásban és a költségek lefaragásában, hiszen az év végi osztalékból ő is részesül. Õszintén, nem sok helyen láttam ehhez hasonlót…

Kapcsolódó cikkeink