Lendületben a Mocca Negra

 Jövőre lesz harmincéves a cég. Honnan indult a Bravos kávé, mik voltak az eredeti célkitűzések?

Szabó Péter: – Amikor a Bravos elindult, Magyarországon nem volt még vákuumos kávé. Az emberek Ausztriába jártak ki kávét venni, és úgy gondoltam, erre itthon is lenne igény. Hamar rájöttem, hogy a versenyképességhez az kell, hogy itthon gyártsuk a kávét, mert a hazai belső piacot védték a luxusadók. Nyakamba vettem Nyugat-Európát, s elindultam kávépörkölő, kávédaráló gépeket vásárolni. Ennek eredményeként lett a Bravos az első egykilós vákuumos magyar kávé. A számításaink beigazolódtak: a darált, egykilós kávéval taroltunk a piacon. Az első csomag épp Balázs fiam első születésnapján jött ki az üzemből.

Ifj. Szabó Péter: – Ez abban az időben volt, amikor még mindenki otthon őrölte a szemes kávét, éppen ezért a darált kávé újdonságként hatott, mert nem kellett vele otthon „vacakolni”. Maga az a műfaj, hogy kilós darált kávé, unikum, mert ilyen Európán belül nem létezik.

Mennyire volt természetes, hogy a két fiú idővel bekapcsolódik majd a cég életébe?

Szabó Péter: – Teljes mértékben, legalább is úgy gondolom, hogy minden szülőnek természetes vágya, hogy amikor a gyerekei eljutnak oda, átvegyék tőle a stafétát. Péter és Balázs sokáig versenyszerűen sportoltak, vízilabdáztak, szóval alakulhatott volna úgy, hogy nem erre veszik az irányt. És annak ellenére, hogy nem toltam őket soha a cég felé, hittem abban, hogy ha van kedvük, előbb-utóbb csatlakoznak a Mocca Negrához. A két fiú egyébként úgy nőtt fel, hogy minden nyáron kötelező gyakorlaton voltak, s fizikai munkát végeztek a gyárban…

Szabó Balázs: – Sok választásunk nem volt… (nevet)

Ifj. Szabó Péter: – A vízilabda mindkettőnknek adott egy tartást, szemléletet, világképet, mert teljesen mindegy, ki milyen családból jön, ha a meccsen nem tudod teljesíteni az elvárt szintet, kiesel a keretből. Egy sportoló rengeteget tud kamatoztatni a tapasztalataiból a civil életben. Számomra egy másodpercig nem volt kérdés, hogy én itt szeretnék dolgozni. A vízilabda mellett elvégeztem a főiskolát, majd az egyetemet, és 25 évesen döntöttem úgy, hogy a prioritás a cég lesz. Dolgoztam fél évet a gyárban, ahol testközelből szereztem jártasságot a gyártás minden szegletéről, majd az értékesítés felé vettem az irányt, és a kereskedelemben töltött évek tapasztalata alapozta meg azt a bizalmat, hogy fiatalon lettem a cég kereskedelmi vezetője, majd a vállalat ügyvezető igazgatója.

Ifj. Szabó Péter, Szabó Péter, Szabó Balázs

Milyen értékeket hoztak otthonról?

Szabó Balázs: – Azt, hogy soha nem adjuk fel, hogy nincsen lehetetlen, csak tehetetlen. Pontosságra, következetességre, az emberekkel való tisztességes bánásmódra neveltek a szüleink. Nagyon szerencsések vagyunk, hiszen nap mint nap láttuk, hogyan működik a cég, és rengeteget tanultunk belőle. Édesapánk a semmiből alkotta meg ezt a birodalmat, mi pedig napi szinten, észrevétlenül vettük át mindazt, ami nekünk természetesnek tűnik, miközben sokaknak nem az.

Szabó Péter: – Amikor a fiúk elkezdtek a vállalatnál dolgozni, mindkettőjük a gyártásnál kezdte, kávészsákot segítettek cipelni a raktárba, mert nálunk az az alap, hogy a fizikai munkát értékesnek, fontosnak tartjuk, és szerettem volna, ha a fiaim is így tekintenek a gyártás minden részletére.

A generációváltás sok cégnél kemény dió. Az idősebb generáció nehezen engedi ki a kezéből az irányítást, a fiatalabbaknak sokszor nagyon más elképzeléseik vannak… önöknél viszont semmiféle ilyen feszültséget, ellentétet nem érzek…

Ifj. Szabó Péter: – Nálunk azért nincs ebből feszültség, mert az édesapánk nem folyt bele az elmúlt 8-10 évben a napi operatív dolgokba. Ő a tulajdonos, de mindig volt egy cégvezető is. Egyértelmű volt, hogy hosszú távon át fogom venni a céget, és Balázzsal sem volt emiatt köztünk konfliktus soha. Mind a ketten szabad kezet kaptunk, és bízom benne, hogy az eredmények minket fognak igazolni. Én egy fiatalos, lendületes, agilis gondolkodást képviselek, és fontosnak tartom a csapatmunkát, az összhangot és a harmóniát. Ami a piacot illeti – olyan, mint egy küzdőtér –, folyamatos a verseny, a küzdelem a versenytársakkal a piaci részesedéért. Lépésről lépésre, de stabilan építkezünk, az őrölt és a szemes kávé kategória után a jövő évi tervünk a kapszulás kategória meghódítása, amihez beruháztunk egy kapszulás gépsorra, melyet decemberben telepítünk.

Kicsi manufaktúrából nagy céggé nőtték ki magukat. Mitől maradt meg a családias légkör?

Szabó Péter: – Többek közt attól, hogy abszolút kiszámíthatóak vagyunk. A harminc év alatt mindent betartottunk, amit ígértünk. Vannak olyan kollégáink, akik az első pillanattól velünk dolgoznak.

Szabó Balázs: – Nagyon sokat számít az emberekhez való hozzáállás is. Névről ismerünk mindenkit, tisztában vagyunk minden problémával…

Ifj. Szabó Péter: – Bár folyamatosan növekszünk, próbáljuk megtartani ezt a bensőséges hangulatot. Egymásra vagyunk utalva, és ezáltal jobban is segítjük egymást, odafigyelünk a másikra. Valóban ismerem a cég minden dolgozóját – gyártástól a felsővezetésig –, kikérem a véleményüket, fontosnak tartom a csapatmunkát, az összetartozást, igazából tényleg olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

A Mantaro branddel beléptek a prémium kávék szegmensébe. Ez egészen más irány, mint amit eddig képviseltek.

Ifj. Szabó Péter: – Ugyan a Bravos brand sikere vitathatatlan – példaként a Bravos Classic szemes kiszerelése volt a tavalyi évben legnagyobb mennyiségben eladott szemes kávé a hazai piacon –, korábbi termékfejlesztéseink sajnos világossá tették, hogy a Bravos brand nem tart még ott, hogy a prémium termékek vásárlói bizalmat szavazzanak neki. Ezért úgy döntöttünk, hogy a horeca ágazatban már ismert és bizonyított Mantaro brandünket implementáljuk a kiskereskedelmi piac prémium szegmensébe. A végeredmény egy impulzív, fiatalos megjelenésű kávécsalád lett, amely magában hordozza a mai kor követelményeit. Újragondoltuk a receptúrákat, és a gondosan válogatott dél-amerikai kávészemekből négy különböző ízvilágú blendet készítettünk. Egyértelmű célunk a Mantaróval egy új piaci szegmens elérése és a fogyasztói célcsoportunk folyamatos bővítése.

Melyek a közép- és hosszú távú terveik?

Szabó Péter: – Szeretnénk a magyar piacon is fejlődni, de a környező országok felé is nyitunk. Rengeteg kávét adunk el Ukrajnában, Romániában és Szlovákiában is. Most Szerbiával tárgyalunk, de gyártunk bérmunkában Németországnak is. Hosszú távon szeretnénk Nyugat-Európába is betörni.

Szabó Balázs: – A horecában kicsit más a helyzet, változik minden, de alapvetően az innovációban hiszünk. Szeretnénk még „prémiumabb” termékeket értékesíteni, hogy a magyar kávékultúrában történő változást elősegítsük, és hogy minél több partner ismerje meg a márkánkat.

Ifj. Szabó Péter: – A fogyasztási szokások változása folyamatosan motivál minket arra, hogy fejlődjünk, növekedjünk, bővítsük a portfóliónkat, és szem előtt tartsuk a folyamatos innovációt. Továbbá keressük a kiaknázatlan területeket az export piacokon, mind brand, mind sajátmárka-gyártás kapcsán, valamint nagy álmom, hogy egyszer, idővel piacvezetővé válhassunk hazai piacunkon. Tudjuk, hogy ez olyan cél, amelyhez hosszan tartó rögös út vezet, de az előttünk álló években minden erőforrásunkat brandjeink építésére fogjuk fordítani. Úgy gondolom, hogy a mögöttünk álló több tízéves tapasztalat eredményeként mára szilárdan állunk elébe a piac kihívásainak. Mindig azt tartjuk szem előtt, hogy az édesapánk által elkezdett munkát, az értékeket, a szakértői gondosággal létrehozott minőségi kávét minél több kávéscsészébe eljuttassuk. //