Lékek és kések

A dinnyetermelők után a tejtermelők is az áruházláncok elleni demonstrációra készülődtek lapzártánk idején. A húsosok és baromfisok viszont előbb saját házuk tájékán, a feketézőkkel akarnak leszámolni. Õk úgy gondolják, a piac tisztába tétele tán rejt még annyi tartalékot, hogy ez elég lehet a talpon maradáshoz. Így magukra maradtak a tejesek, mert közben a dinnyeszezon haladt előre, s sok minden megoldódott magától. A szakértők szerint a termelőknek – és ez nem csak a tejtermelőkre vonatkozik – jobban össze kellene fogniuk, hogy az import rovására növelhessék eladásaikat, s újra megkedveltessék a magyar árut. A jelenlegi piaci anomáliák (meggy, dinnye, alma, tej) fő okát a termelők szervezetlenségében és a kereskedelmi koncentrációban kell keresni, és abban, hogy csekély az együttműködés, s igencsak hiányos az információátadás a termékpálya piaci szereplői között.
Példaként hozható az Auchan és a Tej Terméktanács esete. Az Auchan-illetékes egy lapnak nyilatkozva azt mondta: hetek óta képtelenek felvenni a kapcsolatot az áruház elé demonstrációt szervező Tej Terméktanáccsal. A terméktanácsnál pedig azt állították, hogy a hivatkozott cikk megjelenése után egy – minden közvetlen elérhetőséget nélkülöző – kvázi kapcsolatteremtő faxot küldött az Auchan. Mindebből az is következhet, hogy egyik sem akar a másikkal találkozni, de lehet, hogy nincs mondanivalójuk egymás számára.
Miközben a vita folyik, a magyarnál elmaradottabbnak kikiáltott román piacon – legalábbis a hírek szerint – a termelők nagyot léptek előre, mert július végén megállapodást írtak alá a Romániában jelen lévő hipermarketek és agrártermelők, valamint az élelmiszer-feldolgozók. A megállapodásra a beszállítók szerint már régóta szükség volt, hiszen számtalan feszültség keletkezett a termelők és a nagykereskedők között az átvételi árak, valamint a marketing- és promóciós hozzájárulással kapcsolatos költségek viselése miatt.
A megállapodásban rögzítették, hogy a jövőben a termelőt nem kényszerítheti a kereskedő arra, hogy a marketingköltségekhez hozzájáruljon: sem direkt, sem indirekt módszerekkel a kereskedő nem kérhet hozzájárulást új üzlet nyitásához vagy meglévő üzlet bővítéséhez a termelőtől. A kereskedő nem kötheti ki a kizárólagosságot a szerződésben, azaz nem kényszerítheti a termelőt arra, hogy a termékeit kizárólagosan neki értékesítse. Olyan kitételt sem szerepeltethetnek az értékesítési szerződésben, hogy a termelő csak a kereskedő felé érvényesített áron adhatja el a termékét más kereskedőnek. Kimondták azt is, hogy a szerződéseknek mindkét fél kölcsönös üzleti érdekeit kell szolgálniuk. A termelő listázott termékét kizárólag előzetes írásbeli értesítés után lehet kivonni a listázott termékek közül.
Ezen közben a kereskedők szövetségének internetes lapján megjelent egy írás, ami nyilván a kereskedők szempontjából próbálja lezárni a kínos ügyet.
Rövidesen új fejezet kezdődik – állapítja meg a szerző. A politikusok már fenik piaclékelő késeiket. A dinnye után következő terméket tejnek hívják, ha igaz a hír. Legyen kevesebb az import, és drágább a felvásárlási ár! Azonban a tejüzem is importálhat feldolgozni való tejet, szabad az út felé is. A boltokban körülnézve import tejtermékre vadászva pedig javasoljuk megtekinteni a forgalmazó nevét: bizony előfordul, hogy neves gyártó külpiaci gyártóüzeméből szállít a hazai piacra (ami a nemzetközi cégek esetén a regionális gyártás miatt teljesen természetes).
Tessék bátran kóstolni, válogatni, a lékelőkéssel pedig óvatosan bánni, nehogy feleslegesen megvágja valakinek az ujjhegyét. Óvatosan kell bánni az árpéldákkal is, mivel elég nagyok az árkülönbségek a tejpiacon, sokszor ugyanannál a cikkelemnél. A kereskedők egy év alatt 12 százalékkal emelték az élelmiszerek fogyasztói árait. Pontosan annyival, amennyivel a hazai termelők belföldi átadási áraikat.
És a vásárló? Megkérdezte őket valaki, mire futja manapság? A cikk szerzője csak egyről felejtkezik meg (amit pedig a románok is tudnak): a hazai termék, ha drágább is, hazai munkahelyeket teremt, s kézenfekvő, a körforgás megindul vagy felerősödik: a hazai munkás többnyire itthon költi el élelmiszerre a keresetét.