Láncreakció

Ha azt mondom, franchise, Magyarországon tízből kilenc embernek a vendéglátás jut az eszébe. Pedig pont ez az a szakma, amelyben a többség még nem ismeri a világ egyik legdinamikusabb üzleti hálózatszervezési módszerének „áldásos” előnyeit.A franchisinget a sikeres ötletek sokszorosításának is nevezhetjük: az átvevők bárhol a földkerekségen használhatnak egy hasznot ígérő márkanevet, és élvezhetik a lánchoz tartozás pozitív oldalait. A vendég pedig – optimális esetben – nem vesz zsákbamacskát, hiszen a technológiai azonosságok miatt elvben mindig ugyanolyan ízű az étel, ugyanolyan hőmérsékletű a kóla vagy a sült krumpli, és ugyanaz a viselkedési stílus várható az üzlet munkatársaitól.

A magyar átlagvendéglátós azonban sokszor nehezen meggyőzhető, saját értékítéletében maradéktalanul bízó piaci szereplő, aki úgy gondolja, minek vegyen meg egy – sokszor itthon még ismeretlen – márkanevet, ő úgyis jobbat tud csinálni, mint mások. Meggyőződése, hogy a jó ötletekért nem fizetni kell, hanem ügyesen „adaptálni” őket. Sokszor nehezen viseli a franchise-zal járó kötöttségeket.
A profi franchise-szerződésben valóban sok a megkötés, amihez néha nehéz alkalmazkodni, ráadásul a franchise jogok legtöbbször nem olcsón vásárolhatók meg. Így, aki érti ennek az üzleti formának az előnyeit, annak sem biztos, hogy megfelelő összeg áll rendelkezésére, kölcsönt felvenni bizonytalan vállalkozásra pedig nem érdemes.

Az átvevő vendéglátóhelyét saját erőforrásból nyitja meg, és/vagy jelentős összegű tőkét fektet be. Ugyanakkor utasításokat követ a berendezést, a választékot, a munkaruhát és még sok mást illetően. Mindehhez jutalékot is fizet az átadónak.
Mégis, a rendszer neki is előnyös, hiszen minden gazdasági adat azt mutatja, hogy a franchise-ban működtetett vendéglátóhelyek túlélési esélye nagyobb, mint a független üzleteké.
Ha egy vendéglátós franchise-jogok vásárlásáról dönt, ugyanolyan figyelmesen kell „piackutatnia”, mint ha teljesen önálló helyet nyitna. A biztos megélhetést ígérő márkáknak meg is van az ára. Ugyanakkor sem a magas átvételi díj, sem a jól hangzó név, sem egy márka külföldi dicsőségének példája nem ad útlevelet a sikerhez. A világ nagy kávézóboomja idején született hazai Café Nescafé-lánc is már harmincnál több üzlettel rendelkezett, amikor megszüntették.

A műfaj magyar klasszikusai (City Grill, Paprika, Dixie csirke) a nyugatról jövő konkurencia megjelenésével sorra megbuktak, ki a rossz koncepció, ki a rossz piacfelmérés miatt – a sikertelenség okait tanítani lehetne. Nagy neveik ellenére ugyanezekért és ugyanígy tűntek el a magyar piacról a Dunkin Donuts, a hamburger-óriás Wendy’s és az európai ízeket, a megszokottól eltérő, „egyedi” hamburgert kínáló francia-belga Quick étteremlánc is.
Azt persze nem hiheti a magyar vállalkozó, hogy ha elég mélyen nyúl a pénztárcájába, kiválaszthat bármilyen jelen lévő márkát, hogy annak üzletét megnyithassa. Ugyanis a nagy márkák legtöbbjének üzleteit (például a KFC, Pizza Hut, Nordsee, Starbucks) itthon a jog hazai tulajdonosai üzemeltetik – akik éttermet nem adnak franchise-vállalkozásba. A szerződések nagy része nem is kötelezi ilyesmire a jogtulajdonosokat – elég, ha a megállapodásnak megfelelő mértékben fejlesztik a hálózatot.

Vannak negatív példák is, néhány éve a Subway WestEnd-beli egységének tulajdonosa érezte túlságosan kizsákmányolva magát, és nagy sajtónyilvánossággal kilépett a hálózatból. Anélkül, hogy értékelnénk, kinek miben volt igaza, inkább a tanulságot zanzásítjuk: a franchise-bérlő, aki ismerte a koncepciót, az alapanyagokat, a termékeket és a vendégek hozzájuk való viszonyát, nevet váltott (Submarine), majd ugyanazzal a profillal, saját elképzelései szerint tovább működtette az üzletet… és bevétele jócskán csökkent.

Több mint fontos tehát a jó koncepció. Ha valami sikeres az egyik helyen, miért ne lehetne sikeres máshol is. Erre az érvre hivatkoznak azok az utóbbi évtizedben tőlünk nyugatra megjelent cégek is, akik szakemberei komplett kreatív terveket gyártanak, vagy jól működő modelleket „gyűjtenek”, és ezek közül a legjobbakat az egész világon értékesíteni próbálják. Persze a franchise-gazdák többsége, talán túl sokan is, saját know how-ját próbálja kamatoztatni. Ilyenkor fordul elő a sajátos helyzet, hogy telítődik a piac. Hogy ne menjünk messze a példáért: a nagy kávézóboom 2002 körül kezdődött hullámvölgye után, 2-3 éve Budapest kávézóláncok célpontjává lett, sorra nyíltak az üzletek – ma viszont már van olyan próbálkozó, aki jó ideje hiába keres franchise-partnert koncepciójához.