Lakatos István: Nem kudarckerülő, hanem sikerorientált vagyok

Folytatódik a Trade magazin Business Podcastja

A cikk a Trade magazin digitális kiadásának 2023/6-7. lapszámában olvasható.

– Ha van valaki a környezetemben, akiről azt gondolnám, hogy egész életében jövőorientált volt, akkor az te vagy. Gyakorlatilag mindig megpróbáltál valamit meglátni más cégekben, amelyeket felvásároltatok.

Lakatos István
a Bravogroup Holding
vezérigazgatója

– Nem tudom, hogy jövőorientált vagyok vagy voltam-e, de azt tudom, hogy nem szeretek a múltba nézni. Soha nem azon lamentálok, mi volt a múltban, mindig azt nézem, hogy a jövőben mit csinálhatok.

– A jövő kapcsán mi az, ami most a fejedben van?

– Már csak 19 év és 81 éves leszek, amikor szeretnék a szenior atlétikai világbajnokságon indulni. Tenisszel alapozok, hogy majd ott a 400 méteren elindulhassanak. Azért 81 évesen, mert 5 évenként változik a korosztály, és addigra remélhetőleg már olyan sokan ki fognak hullani előlem, hogy akkor már lesz esélyem.

– Azért akarsz indulni, mert ezzel ki tudsz tűnni? Mi az, amit úgy értél el, hogy magadnak akartál bizonyítani?

– Sok ilyen volt. Én középtávfutó voltam, és ott az ember leginkább önmagával versenyez, és valamikor nyer is. Meg tudsz nyerni egy versenyt, de ha egy futó számban mondjuk csak 5. helyezett vagy, de egyéni csúcsot futsz, akkor egyáltalán nem zavar, hogy csak 5. lettél. Ott az embernek mindig önmagát kell legyőznie.

– És szerinted hol van jelen a munkádban a versenysport? Az állandó versenyszellemben és győzni akarásban?

– Nagyon sokszor kikapok, amikor egyes szám első személyben fogalmazok. Nagyon fontos látni, hogy én egyedül semmire nem mennék. Mi a Bravogroupnál 800-an vagyunk, van 4 divíziónk, és egy tulajdonostársam a cégben, Lakatos Péter. Ez abszolút csapatmunka, és együtt akarunk jobbak lenni a versenytársainknál.

– Nagyon régi az ismeretségetek, a barátságotok. Hogy dőlt el, hogy üzletileg is kipróbáljátok egymást?

– Ez nem tudatos döntés volt. Együtt jártunk középiskolába, egyszerre jártunk matekversenyekre, utána ugyanarra az egyetemre jártunk, aztán egy év különbséggel együtt voltunk tudományos ösztöndíjasok, és Péter hívott a Műszertechnikához.

– Könnyű nektek együtt dolgozni?

– Nagyon könnyű, mert félszavakból megértjük egymást, és nagyon nehéz, mert olyanok vagyunk, mint a Muppet Showban a két öregember: állandóan vitatkozunk mindenen. Ugyanakkor, ha egy harmadik személy bejön a képbe, összezárunk. Nagyon hasonló az üzleti filozófiánk.

– Hogy építkeztek? Amikor már benne vagytok egy üzletben, hogy jön a gondolat, hogy terjeszkedni kellene?

– Nagyjából úgy öt év után, amikor piacvezetők voltunk már az adott területen – legyen ez akár az irodatechnika, akár a számítástechnika – azt fogalmaztuk meg, hogy a fejlődés egyetlen lehetősége a növekedés. A magyar piac olyan kicsi, hogy amikor már elérsz 30-35%-os piaci részesedést, akkor reálisan nem tudsz tovább nőni. A további növekedéshez új területeket kell keresni. Folyamatosan nézzük a versenytársainkat, azt, hogy mely területek kapcsolódhatnak ahhoz, amivel mi foglalkozunk. Ez egy sziszifuszi munka, semmiképp sem véletlen.

„Ha jól érzed magad a bőrödben, és örömet akarsz szerezni másoknak, akkor – mint egy tükör – ezt visszakapod”

– Mik azok az irányok, amerre nektek majd lehet hogy lesz dolgotok?

– Az energetikában nagyon sok olyan új terület van, ahova szeretnénk még bemenni. Az informatikai területen az adatbiztonság az, ami most látványosan növekszik, de legalább 100 különböző dolgot megnézünk ahhoz, hogy abból tízet kiválasszunk, és abból egy sikerüljön. Nagyjából ez a logaritmikus arány.

– Hogy kezeled a munkatársaidat? A számok embere vagy, mindent a számokon keresztül nézel. Mi a vezetői módszered?

– Nincs módszerem. Kedves vagyok az emberekkel, nyitott és érdeklődő. Nem hinném, hogy ez módszer. Önmagamat adom, önazonos vagyok, tehát azt csinálom, amit szeretek, és azt mondom, amit valósnak gondolok.

– Részt veszel a Cápák között című műsorban. Találtál olyat, akin rajta tartod a szemed, vagy már most adsz neki 1-2 olyan ajánlatot a Bravogroupban, ami miatt azt gondolja, hogy csatlakozik hozzátok?

– Először mindenkinek a saját területén kell bizonyítania. Ha az adott vállalkozás egy idő után telítődik, és nem tud továbblépni, akkor lehet, hogy föl fogjuk ajánlani, hogy csatlakozzon a Bravogrouphoz. Lehet, hogy valaki azért fog csatlakozni, mert már nem bírja tőkével, és én sem akarom egyedül finanszírozni. Ma még a megfigyelési fázisban vagyok, de nagyon szeretek mindenkivel dolgozni, ahova befektetek.

– A növekedéssel kapcsolatos szemléletetek egy kicsit szembemegy azokkal az irányzatokkal, amelyek azt mondják, hogy a növekedés annyi károsanyag-kibocsátással jár, amivel tönkretesszük a Földet.

– Én a többiek, és nem a Föld kárára szeretnék növekedni. Amikor azt mondom, hogy szeretnék Magyarországon a legnagyobb mobiltelefon-forgalmazó lenni, akkor én nem azt mondom, hogy adjanak el ötször annyi mobiltelefont, mint jelenleg, hanem minél többet az adott piaci méretből én adjak el.

– Szerinted melyek lesznek azok a főbb területek 3, 5, 10 év múlva, amelyeken szépen egymás mellett meg lehet férni üzletileg, a Földet nem károsítva?

– Valószínűleg a biokultúra látványosan javulni fog. A másik az újrahasznosítás. Az energiában ma még nem is látjuk, hogy mit fog hozni az, ha minden természetes közegből jön.

– Ahogy mondtad, inkább előre nézel, mint hátra. Szerinted mindenki számára ez a követendő irány?

– Nem hiszek abban, hogy van egyfajta út és módszer. Nagyon különböző emberek vagyunk, és nagyon különböző módszerek alkalmasak arra, hogy az ember kihozza magából a legjobbat. Az, ami nálam működik, lehet, hogy nálad nem működne, és lehet, hogy ez fordítva is igaz. Személyre szabva kell kitalálni azt, hogy kinek mi áll a legjobban.

– Abban hiszel, hogy mindenki meg fogja találni a saját útját? Hallunk arról, hogy az automatizáció kiszorítja az emberi munkaerőt, de a szellemi foglalkozásokra mindenképpen szükség lesz, mert ugyan a mesterséges intelligencia bizonyos dolgokat tud, de azért ránézni kívülről te tudsz. Mi lehet az a jövő, ahol az ember azt mondja, hogy adott területet érdemes elsajátítani, mert akkor leszek annyira rugalmas, hogy megtalálom a helyem?

– A mesterséges intelligenciát valóban nem mondtam az előbb, miközben az egy óriási változás lesz szerintem az ember életében, mert ezek az öntanuló folyamatok számos olyan dolgot meg fognak oldani, amit ma emberi munkaerővel csinálunk. Ha ebből a szempontból visszanézünk, hogy 30-50 évvel ezelőtt mi volt, és abból mi az, ami még megvan, látványos változás nem volt abban az értelemben, hogy akkor is voltak fodrászok, akkor is volt kertész, akkor is ettek az emberek. Mindig lesznek új dolgok, de nem feltétlenül és nem ilyen rövid időtávban halnak ki a régiek. Minőségi változások lesznek, de nem lesz alapvető paradigmaváltás.

– Engem ez azért nyugtat meg, mert én tartok a jövőtől. Eléggé rémisztő élményeim vannak azzal kapcsolatban, hogy merre tart a világ.

– Érdekes, én ettől egyáltalán nem félek. Én társas lény vagyok, az ember társas lény. Attól, hogy megoldható az, hogy külön szobában legyünk, de ugyanazt az illatot érezzük, még sokkal jobb, ha együtt vagyunk. Mi is tudnánk most Skype-on beszélgetni, mégis a rezdülések sokat tesznek hozzá egy beszélgetéshez.

– Én ebben a fajta energiaáramlásban hiszek, ami most itt közöttünk történik. De a fiatalabb generáció már beleszületett abba a világba, hogy úgy is össze lehet jönni és szakítani, hogy soha nem találkoztok.

– Az én gyerekeim ebből a szempontból még múlt századiak.

– Azért, mert olyan értékek mentén neveled őket? Mik azok az értékek, amelyeket feltétlenül át akarsz adni?

– Az emberek iránti tisztelet és az emberek szeretete. Ha jól érzed magad a bőrödben, és örömet akarsz szerezni másoknak, akkor – mint egy tükör – ezt visszakapod. Szerintem mindennek ez az alapja.

– Sokan mondják azt, hogy az üzleti életben nagyon fontosak a kudarcok, mert abból nagyon sokat lehet tanulni.

– Ezt azok mondják, akik kudarcot vallottak. Szerintem a sikerekből is lehet tanulni és tovább menni. Én nagyon könnyen feldolgozom a kudarcokat, és mindent kihívásnak élek meg, tehát nem kudarckerülő, hanem sikerorientált vagyok. És ilyen emberekkel is veszem magam körül. //