Könnyen kiégéshez vezethet a COVID-19 második hulláma

Bár a távmunka nagyobb rugalmasságot és kedvezőbb munka-magánélet egyensúlyt kínál, a második hullámmal járó, továbbra is fennálló több mint féléves bizonytalanság és fertőzéstől való félelem miatt kimerültek lehetnek a dolgozók. Az év végi fáradtság, a szabadidős tevékenységek, a kikapcsolódás korlátozása, a korai sötétedés miatt pedig jelentősen csökkenthet a hatékonyságuk. „Ha munkatársunknál azt tapasztaljuk, hogy a korábbiakhoz képest többször hibázik, hosszabb időt vesz igénybe azoknak a feladatoknak az elvégzése, amiket korábban rutinosan, gyorsan megcsinált vagy a munkához, esetleg a kollégákhoz negatívabb a hozzáállása, ritkábban kapcsolódik be a közös ötletelésekbe, megbeszélésekbe, úgy könnyen lehet, hogy munkahelyi kiégésről van szó. Ebben a kritikus állapotban mielőbbi változásokra van szükség. Az otthoni nyugodt környezet kialakításán túl ugyanis a napi rutin újragondolására, rendszeres és pozitív visszajelzésekre, valamint a munkaadók részéről az elvárások konkretizálására is szükségük van a dolgozóknak ahhoz, hogy elkerülhessék a kiégését” – javasolja Végh József, a K&H HR igazgatója.

Ahhoz, hogy a munkahelyi kiégés elkerülhető legyen, a K&H, a PwC Magyarország idei felmérése alapján a bankszektor egyik legvonzóbb munkahelyeként összegyűjtötte azokat a tanácsokat, amikre a dolgozóknak és a vezetőknek is érdemes figyelniük a járvány második hulláma során

1. megfutamodás helyett felismerés
A tünetek felismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kiégést kezelni, orvosolni tudjuk. Ha a megszokottnál fáradtabbnak érezzük magunkat, gyakran küzdünk fejfájással, ingerlékenyek, frusztráltak, elégedetlenek vagyunk, többet dolgozunk, de eredménytelenül, akkor nagy az esélye annak, hogy az év végi kimerültségen túl komolyabb és akár hosszabb távon fennálló problémáról van szó. A kiégés fizikai, kognitív és érzelmi fáradtságot is takarhat, ezért ahhoz, hogy ezt kezelni tudjuk, gondoljuk át és írjuk össze, mióta és milyen tüneteket tapasztaltunk.

2. túlhajszoltság helyett érzelmi újratervezés
A kijárási korlátozás és a korai sötétedés felboríthatja a napi rutinunkat, a túlórák és a zsúfolt hétköznapok helyett azonban érdemes inkább újratervezni az időbeosztásunkat. Írjuk össze részletesen, miket végzünk el egy munkanapon, és rögzítsük minden tevékenységhez, hogyan érezzük magunkat közben. Emiatt nemcsak jobban látjuk, mivel és mennyi időt töltünk, hanem azt is segíthet eldönteni, hogy ezekhez a feladatokhoz milyen érzéseket párosítunk: miket végzünk el szívvel-lélekkel, és mik okoznak bennünk inkább feszültséget, szorongást.

3. bizonytalanság helyett konkrétumok
Ahhoz, hogy a kiégés elkerülhető legyen, érdemes egyértelműen meghatározni a munkahelyi célokat és a munkaköri elvásárokat. Ezek ugyanis segítenek abban, hogy világossá váljon, hogyan lehetünk sikeresek, illetve magabiztosak a munkánkban. Az év végéhez közeledve a munkaadókkal közösen gondoljuk át, hogyan és mivel lehet jobban körvonalazni ezeket az elvárásokat, hogy a következő évtől a bizonytalanságot csökkentve új lendülettel vághassunk bele a feladatokba.

4. közömbösség helyett figyelmesség
Az elismerés hiánya is kiégéshez vezethet, ezért a visszajelzések minőségére és a gyakoriságára is érdemes figyelnie a vezetők mellett a munkatársaknak is. Nemcsak a munkaadók pozitív szavai lendíthetik túl ugyanis a dolgozókat egy-egy negatív hullámon, hanem a kollégák is segíthetnek egymásnak abban, hogy dicséretekkel, elismerésekkel erősítsék a csapatszellemet, a másik szakmai önbizalmát.

5. monotonitás helyett spontaneitás
Könnyen kiégéshez vezethet, ha heteken vagy hónapokon át ugyanazokat a feladatokat kell megoldaniuk a dolgozóknak, új kihívások hiányában pedig teljesen elveszítik a motivációjukat abban, hogy csapatban és egyénileg is jól, hatékonyan teljesítsenek. Ahogyan az első hullám során, úgy most se engedjük, hogy a kollégák az otthoni munka miatt eltávolodjanak egymástól. Teremtsünk minél több alkalmat, amikor a munkán túl személyes élményeket is megoszthatják egymással a kollégák, vagy arról beszélhetnek, hogyan érzik magukat a megváltozott körülmények között.