Kóla vagy darálthús?

Átfogó kutatást végzett a NÉBIH általános iskolások körében az élelmiszer-biztonságról. A gyerekek tudatosságán még van mit csiszolni, ami azért nagyon fontos, mert ez a korosztály a legfogékonyabb a helyes szokások elsajátítására. A megfelelő szemléletformáláshoz a szakértők a pedagógusok bevonását is javasolják. A nemrég publikált kutatásból a Laboratorium.hu készített összefoglalót…

A gyerekek nem érzékelik megfelelően a határvonalat a táplálkozástudomány és az élelmiszer-biztonság fogalmai között: az általánosságban táplálkozási szempontból egészségtelennek vélt élelmiszereket (kóla, chips, csokoládé) élelmiszer-biztonsági szempontból vélték kockázatosabbnak az olyan valódi élelmiszer-biztonsági kockázattal bíró élelmiszereknél, mint a darált hús vagy a tojás – derül ki a WESSLING Nonprofit Kft. által szerkesztett Élelmiszerbiztonsági Közlemények című szaklap legfrissebb számából.
A különbségtétel azért nagyon fontos, mert a területek összemosódásából adódóan a húshoz és a tojáshoz rendelhető kockázatok alulértékelődhetnek. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) jelentése alapján az élelmiszer-eredetű megbetegedések forrása az események 44,8 %-a húshoz és egyéb hústermékekhez, 9,0 %-a tojáshoz és egyéb tojástermékekhez köthető – írja Dorkó Annamária, Szabó-Bódi Barbara, Kasza Gyula (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal), , illetve Balogh-Berecz Ágnes (Szent István Egyetem, Élelmiszertudományi Kar) az 5-8. évfolyamos korosztály körében készült kutatás ismertetésében.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) többek között azért kívánta megvizsgálni a gyerekek élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos tudatosságát, mert korábbi kutatási eredmények egyértelműen igazolták, hogy rossz szokásainkat felnőtt korban csak jelentős erőfeszítések árán tudjuk megváltoztatni,  ezért a helyes magatartásminták elsajátítására az élet korai szakasza, azaz a kisgyermek- és serdülőkor a legalkalmasabb.
Minek kell szerepelnie az élelmiszer csomagolásán? A legtöbben (489 gyermek) a lejárati dátumot emelték ki, ezt követte 477 említéssel az összetevők listája. Ezeken kívül 180 diák tartja kötelezőnek a származási hely feltüntetését, majd a tápanyag-összetételre és energiatartalomra vonatkozó jelölések, a termék tömegére, térfogatára, valamint a csomagolásban található termék mennyiségére vonatkozó adatok következnek.
Érdekes, hogy a fentieknél jelentősen kevesebben említettek olyan információkat – a termék nevét, a gyártót, a forgalmazót, az előállítás dátumát vagy a vonalkódot –, amelyek segítségével egy esetleges élelmiszer-biztonsági veszély észlelésekor pontosan azonosíthatók lennének a termékek.
Elgondolkodtató az is, hogy a termékre vonatkozó tárolási és felhasználási javaslatok csomagoláson való feltüntetését csak 37 diák tartotta lényegesnek. Pedig ahhoz, hogy a gyártó által előállított, boltokban megvásárolt termék akkor is biztonságos legyen, amikor az asztalunkra kerül, figyelembe kell venni a csomagoláson feltüntetett tárolási és felhasználási javaslatokat.
Miről lehet megismerni a romlott ételt? A kérdésre 521 válaszadó említette a kellemetlen szagot, 356 diák a penész megjelenése alapján ítéli meg az élelmiszer fogyaszthatóságát. Jelentős számban (303) fordul elő, hogy csak az élelmiszer kóstolása során tapasztalt kellemetlen ízből következtettek az élelmiszer fogyasztásra való alkalmatlanságára. Többen említettek egyéb, szabad szemmel is észlelhető változásokat: színváltozás (245), megváltozott állag (197). A kitöltők egy jelentősebb hányada (103) a lejárati dátum után tekinti romlottnak az élelmiszert.
A kutatásban szó esett még a hűtőszekrény optimális működési hőmérsékletéről (itt a válaszadók több, mint harmada sajnos rossz választ adott), illetve a megmaradt ételek későbbi fogyaszthatóságának biztosításáról, vagyis az ételben esetlegesen jelen lévő kórokozók leghatékonyabb elpusztításáról (a kitöltők többsége helyesen a sütést jelölte meg).
A tudásátadás sikeressége érdekében a kutatók nélkülözhetetlennek tartják az élelmiszer-biztonsági területen alapos ismeretekkel felvértezett pedagógusok bevonását, illetve egy eredményesen alkalmazható oktatási eszköztár kifejlesztését is.