Kína Afrikában terjeszkedik

Elképesztő iramban épül ki az afrikai-kínai gazdasági és kereskedelmi hálózat, amely jellegében a klasszikus gyarmatosításra hasonlít. Az afrikai export döntően nyersanyag, míg Kínából már feldolgozott áru érkezik, ez azonban a gazdasági kapcsolatoknak csak a felszíne. A hosszú távú elköteleződést a kínai hitelek és beruházások adják, amelyek fő célpontjai leginkább a nyersanyagban gazdag államok – olvasható az origo.hu-n.

Kína akkor tette be a lábát az afrikai piacra, amikor a 2008-as pénzügyi válság nyomán hitelszűke alakult ki Afrikában is, a mostani fejlesztések pedig már jórészt az új selyemút beruházásaihoz kötődnek.

A legtöbb hitelt Etiópia, Angola, Kenya és Szudán kapta eddig Pekingtől, a kínai beruházások fő célországa pedig Egyiptom, Nigéria és Algéria a Johns Hopkins kutatóintézet számai alapján, melyeket a Financial Times közölt.

Mindez az USA működőtőke befektetéseivel (FDI) összehasonlítva hatalmas ugrás 2000-hez képest. Az afrikai államok közül az olajban gazdag Angola, Nigéria és Szudán vezeti a befektetések listáját, míg Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság a réz, illetve kobalt, Namíbia pedig az urán miatt vált fontossá.

A kutatóintézet adatai szerint rengeteg kínai befektetés irányul Etiópia felé, ahol 2000 óta 12,3 milliárd dollár értékben valósultak meg kínai fejlesztések, elsősorban gátak, utak, vasútvonalak és gyárak. Ennek egyik oka, hogy Etiópiában a legolcsóbb az ipari munkaerő egész Afrikát tekintve: kevesebb, mint száz dollár a havi átlagos kereset. Ennél még Bangladesben, Srí Lankán és Vietnamban is magasabb béreket kapnak az alkalmazottak.
A kínai beruházások már 2005-től dőlnek Afrikába, és a válság miatti visszacsúszás után 2012-től ismét meredeken ível felfelé a beruházások értéke.
A legtöbb tőkét a bányaiparba és az építőiparba fektetik a kínai állami vállalatok, bankok és magáncégek.

A hiteleken és beruházásokon kívül a diplomáciai kapcsolatokkal is erősít Kína Afrikában: ma már több külképviselettel rendelkezik, mint az USA, és az ENSZ biztonsági tanácsának tagjai közül Peking állomásoztatja a legtöbb békefenntartó katonát Kongóban, Libériában, Maliban, Szudánban és Dél-Szudánban, írja a Financial Times.

A kínaiak viszonylag jó megítélése azonban gyengíteni látszik a gyarmatosítókra jellemző vonásokat: az összes földrész közül Afrikában a legnépszerűbb az ázsiai nagyhatalom.

A Pageo Geopolitikai Kutató Intézet erről szóló elemzése szerint a neo-kolonializmus ugyanazokat a jegyeket hordozza, mint a klasszikus gyarmatosítás, kivéve hogy most már az államok technikailag függetlenek, a kizsákmányoló hatalom a gyengébb állam gazdasági erőforrásait, így közvetetten a politikai rendszerét irányítja.

A tanulmány kiemeli, hogy a Kínai Fejlesztési Bank és a Kínai Export-Import Bank hosszú lejáratú hiteleken alapuló kereskedelmi szerződésekkel láncolja magához az energiában és ásványkincsekben gazdag feltörekvő államokat.

A kedvező kamatra adott források fejében pedig jóval kevesebb pénzügyi és politikai átláthatóságot vár el, mint például a Világbank, vagy a Nemzetközi Valutaalap.

Ezekkel a keretmegállapodásokkal Peking biztosítja az erőforrásokat gyors ipari fejlődéséhez, másrészt az új export-import szerződésekkel részben kínai árukkal fizet a nyersanyagokért. Fontos elem, hogy sok esetben ilyenkor kiiktatja a kereskedelmi folyamatból a dollárt, és jüanban történik a számlázás.

Az afrikai partnerországok számára kétszeres előnyt is biztosít, ha elkötelezik magukat Kína mellett: egyrészt a nyugati áraknál olcsóbban jutnak hozzá a kínai árukhoz, másrészt a hitelmegállapodások lehetővé teszik, hogy kínai hitelekből vásárolhassanak kínai árut, törleszteni pedig energiahordozókban vagy más természeti kincsekben is lehetséges.

A Pageo intézet kutatói szerint a kínai-afrikai gazdasági kapcsolatban a növekedés gyors ütemét kell kiemelni:
2002 és 2011 között Ázsia részesedése Afrika teljes kereskedelméből 13-ról 22 százalékra növekedett, Ázsián belül pedig a legintenzívebb növekedés Kínát jellemzi. Ezzel párhuzamosan az afrikai-európai külkereskedelem aránya csökkenő tendenciát mutatott.

Kína meghatározó kereskedelmi partner többek között Zimbabwében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Beninben és Mauritániában. Az élmezőnyt két állam képezi: Kongói Köztársaság – amely exportjának több mint fele (52 százalék) –, valamint Sierra Leone – mely kivitelének 80 százaléka irányul Kínába.

A kínai behozatal a legmagasabb arányú többek között Kenyában, Tanzániában, Mauritániában, illetve a Guineai-öböl menti országokban, Ghánától Kamerunig.

A tanulmány szerint Kína érdeke az afrikai gazdaság növekedéséhez fűződik, hiszen egy erősebb gazdaság nagyobb felvevőpiacot jelent a kínai termékek számára, az építkezések pedig megrendeléseket jelentenek az építőipari vállalkozásoknak. De egyértelműen látszik, hogy ezzel a kínai vállalkozások is nagyon jól járnak. (origo)